Michael Ende: Momo

avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

Számomra ez a könyv, történet eszmei értékkel bír, hiszen anno egyik kedvelt magyar tanítónőm olvasott fel belőle részletet, amikor második osztályos voltam. Emiatt is örültem nagyon tavaly ősszel, amikor rátaláltam erre a kötetre kedvező áron. Nem is volt kérdés, hogy beszerzem. 

"Sugarad mindent fénybe von.

Honnan jön, nem tudom.

Olyan közelről s olyan messziről.

Neved nem ismerem.

Bárhonnan sütsz az ég felől:

ragyogj kis csillag, fényesen!"

Hihetetlen ennyi év elteltével is, mekkora hatással van rám ez a történet, ami arra világít rá, hogy becsüljük meg az időnket, hiszen ez a legnagyobb kincsünk, de éljünk is meg minden pillanatot, ne menjen mellettünk az élet, mert rohanunk előre. Ne a teljesítménykényszer tartson életben, hanem az élmény-, tapasztalatszerzés. 

"Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen mindenki tudja, egy-egy óra néha egész örökkévalóságnak tetszhetik, el is suhanhat, akár egy pillanat – attól függ, mit élünk meg abban az órában.

Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik."

Ugyan a Momo egy meseregény, nyugodt szívvel ajánlom minden korosztály számára, kellemes utazás, kikapcsolódás. A saját nemében igen különleges történetet rejt. Felhívja a figyelmet arra, ami igazán fontos, lényeges az életben. Momo karaktere rávilágít arra, hogy mekkora kincset jelent a csend, szabadidő, ami megadatik és, hogy milyen sokat tehetünk azzal, ha figyelmesen, értően meghallgatjuk a környezetünket, barátainkat. Sokkal többet tehetünk ezáltal értük, mintha jobbnál jobb tanácsokkal látnánk el őket. Momo pedig nem csak a figyelmét és az idejét ajándékozta a barátainak, hanem minden egyes alkalommal már előre várta őket, felkészült az érkezésükre. Hasonlóképp, ahogy a róka is Exupéry regényében előre díszbe öltöztette a szívét, amikor tudta, hogy érkezik a kis herceg. 

"S minden idő, amit nem a szívünkkel érzünk meg, elveszett idő, akár a szivárvány színei a vaknak, a madár éneke a süketnek. De van vak meg süket szív is, amely semmit se érez, épp csak ver."

Többek között rávilágít a szerző - és Momo - arra, hogy mekkora jelentősége van az emberi kapcsolatoknak, főleg ebben a mai, modern, elgépiesedett világban, ahol az online világ felülkerekedni látszik. Tehát fontos üzenete a könyvnek, hogy minél több minőségi időt töltsünk a szeretteinkkel, ápoljuk a kapcsolatainkat, ne hanyagoljuk a barátainkat. Úgy takarékoskodjunk az időnkkel, hogy arra mindig legyen, ami igazán számít, élményt, élvezetet okoz.