Jeanine Cummins: Amerika földje

 Korábban nem olvastam még a Helikon Kiadótól, ezt a könyvet is ajánlás után vettem a kezembe. A könyv már súlyából, méretéből adódóan is nehéz olvasmány, ám a tartalom, ami igazán súlyos, hiszen egy hátborzongató történetet mesél el. 

"Mexikóban a megoldatlan, földerítetlen bűnügyek aránya jóval kilencven százalék fölött van."

A szerző egy olyan világot mutat be, ahol minden bokor mögött kartellek működnek. Ahol ők megfordulnak, ott félelem és reszketés lesz a mindennapi cselekedet. A történetet egy Lydia nevű karakter szemén keresztül láttatja az írónő. Lydia mondhatni - ahogy az lenni szokott - rosszkor volt rossz helyen, amivel megpecsételődött az ő és egész családja sorsa. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy Sebastian, a férje oknyomozó újságíróként leleplezte egy mexikói kartell vérengző vezérét. Ennek hatására egyik pillanatról a másikra beindultak az események, ártatlan emberek haltak meg, váltak gyilkosság áldozatául mindkét oldalon. A tragédia bekövetkezte után Lydia és az életben maradt fia életüket mentve menekültek több ezer kilóméteren és életveszélyen keresztül a biztos halál torkából. Minden egyes oldalba beleborzongtam, tudva, hogy az adott területen ez megtörténik, megtörténhet a valóságban is. 

"Ha van valami jó a terrorban, érti meg most Lydia, az az, hogy azonnali cselekvést parancsol, nem hagy szenvedni. Tudja, hogy hamarosan meg kell küzdenie azzal, ami történt, de e pillanatban az, ami még történhet, segít eltompítani a legrosszabb gyötrelmet."

Ismertető: 

La ​Bestia – A Szörnyeteg. Így nevezik Mexikóban azokat a tehervonatokat, amelyek tetején az elviselhetetlen szegénység, vagy a drogkartellek, vagy épp saját bűnös múltjuk elől menekülve tömegek utaznak Közép- és Dél-Amerika országaiból az Egyesült Államok, „Amerika földje” felé. A „piszkos Amerikából” egy jobb helyre, amelynek persze szintén megvan a maga mocska – például épp a bevándorlók ellen felszított gyűlölet formájában. Több ezer kilométeres útjuk során a menekülő embereket szinte kivétel nélkül kifosztják, váltságdíjat remélve foglyul ejtik, a nőket megerőszakolják – a Mexikót behálózó nagy hatalmú kartellek mindenütt ott vannak, és nekik az emberélet olcsó.
Lydia soha nem gondolta, hogy belőle is „migráns” lesz: Acapulco városából való, jómódú, középosztálybeli mexikói nő, akik nyolcéves kisfiával, Lucával együtt mégis a La Bestián, majd a hírhedt Sonora-sivatagban, egy embercsempész vezette csapatban próbálja elérni az ígéret földjét, a határfalon túli Egyesült Államokat. Ha nem sikerül, mert valaki felismeri vagy elárulja őket, és üldözőjük rájuk talál, a biztos halál vár rájuk. Csak a Gondviselésben, avagy a földönfutókat segítő, jólelkű emberekben bízhatnak.
A sors szörnyű fintora, hogy egy megnyerő modorú, irodalom- és operakedvelő, a kislányáért rajongó ember elől kell menekülniük – olyasvalaki elől, aki szereti Lydiát. Hogyan lehetséges ez?

Összességében egy hátborzongató történetet kapunk, melyben a legszomorúbb,hogy van valóságalapja. A szerző szépirodalmi stílusban tárja elénk a menekülés viszontagságait,az emberi kegyetlenség határtalanságát és a küzdeni akarást. Örülök,hogy megismerkedhettem ezzel a könyvvel. Többek között megtudtam általa, hogy a bevándorlók, migránsok nem mind egyformák, mindegyik más-más miatt menekül. Akár én is, mi is lehetnénk ők, egy másik környezetben. 

A borítón szereplő kék madár jelképezheti a lélek útját, de eltűnhet a remény szimbólumaként is, ahogy a főszereplők szikrányi reménnyel a szívükben menekülnek, új életet kezdenek. Így ezt igazán találónak éreztem, hogy ebbe a köntösbe bújtatták a történetet.