Korábban már olvastam a szerzőtől az Árnyalatnyi remény és a Kalitkába zárt álmok című regényeket, melyekkel bebizonyította számomra, hogy értéket képvisel, fontos, amit közöl, ír a történeteiben.
Az Én árullak el egy Romániában játszódó történelmi regény, mely a Ceaucescu diktatúra mindennapjait ábrázolja. Megtudhattam a kötetből, milyen volt az ottani besúgóhálózat, hogy működött az élelmiszer elosztás, a mindennapi hallgatások, gyanakvások, melyek családon belül is viszályt szíthattak.
A románoknak rengeteg szabálynak kellett megfelelniük. Egy rossz szó a vezetőre és már kapták is a büntetést, az elhurcolást. Cristian Florescu, a 17 éves főszereplőnknek is félre kellett tenni nagyratörő álmait, hisz a rezsim nem támogatta, hanem inkább lenyesegette a fiatalok szárnyait. Megfigyelések, lehallgatások, megvesztegetések mellett élték napjaikat, lelkükben a reménnyel, hogy egy nap mindez a múlté lesz, s jóra fordul a helyzet. Ám, míg a környező országokban megdöntötték a diktatórikus hatalmat, s felszabadult az ország, addig Románia szűkölködött, s korlátok között élt. Cristian, ahogy több más diák is, fellázadt, s csatlakozott a tüntetőkhöz, akik a szabadságért, az élelemért, s az elegendő áramért emeltek szót. Ezek alap dolgok lennének, furcsa is belegondolni, hogy ami ma számunkra természetes, adott, az anno a románoknak olyan kincs volt, amit megvontak tőlük, nem kaphattak meg.
Végül, hosszas küzdelem, lázadás, kitartás hatására, s annak köszönhetően, hogy Ceaucescu, s felesége, Elena lebukott a világ előtt, s kiszivárgott, miként sanyargatják az országot - ami még Gorbacsov szerint is embertelen - megszabadult Románia a zsarnoki elnyomástól. Ám Ceaucescu-ék kivégzése még nem vetett véget teljesen a sötét korszaknak. Kellett még egy kis idő, hogy helyreálljon az ország és egy megfelelő vezető vegye át az ország irányítását.
Szörnyű volt már csak elképzelni is, hogy csecsemőket, kisgyermekeket nem kímélve lőtt bele a hatalom a tömegbe, s kamaszokat szerveztek be a kormány ügynökei. Cristian Florescu is köztük volt, ám ő, amellett, hogy eleget tett a rá kényszerített besúgói kötelezettségének, titokban fel is szólalt a nép hangján a rezsim ellen. Ezzel hozzájárult a hatalom megdöntéséhez.
Nagyon szimpatikus volt a román fiú karaktere, aki még a legrosszabb helyzetből is igyekezte kihozni a legjobbat. A szeretteiért bármit megtett volna, harcolt az ellentétes oldal ellen, ám eközben sajnos számos veszteség érte, s a sebek lassan hegedtek be.
Ruta Sepetys hűen ábrázolta az adott korszakot, a szabadságharcot Romániában. Már csak amiatt is hidegrázós volt számomra a történet, mert egy szomszédos országról van szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése