Grecsó Krisztiántól már jó ideje tervezek olvasni, ez egészen eddig váratott magára. Most júliusban legújabb könyvét, Verát kaptam névnapomra, így kérdés sem volt, hogy beiktatom a nyár folyamán.
Már csak amiatt is kíváncsi voltam a műre, mivel magyar, elismert szerző írta és egy jóval fiatalabb lány történetét meséli el, aki a 80-as években él.
„Csalódtál már bennem?” „Te vagy az egyetlen”, feleli Jakab, „akiben még soha.”
A borító egyszerű, de szép, ami egy visszafogott, letisztult történetet ígér. Elsőre furcsa volt egy tíz éves kislány - Vera - szemszögéből látni az eseményeket, főleg úgy, hogy egy teljesen más korban játszódik. A mai kor szokásaihoz, jellemzőihez viszonyítva nagyon eltérő a több, mint harminc évvel ezelőtti hétköznap Magyarországon.
Első olvasatra a szerző egy szerény, barátságos lánynak mutatja Verát, majd az események sodrása előhozza a lány határozottabb, merészebb oldalát. Vera - és vele egyetemben - a többi gyerek is hatalmas karakterfejlődésen ment keresztül.
Vera és Sári hatalmas veszekedése végigkísérte az egész eseménysorozatot, majd a végkifejletnél családi titkokra bukkantak, melyek egész idáig a sötétben lapultak.
Szó esik az első szerelemről, családi titkokról, igaz barátságról, eközben gyönyörű korrajzot kapunk a '80-as évek Magyarországáról, azon belül is Szegedről, az akkori életről.
"… az jut eszébe, hogy reméli, még sokáig nem kell felnőttnek lennie, mert a felnőtteknél minden olyan borzasztóan bonyolult."
Grecsó Krisztián szépíró, így annak megfelelő történetet kaptam a tollából. Igazi szépirodalmi, kifinomult mű, mely lassan, de tisztán bontakozik ki az olvasó előtt.
"És csalni nem azért nem csalunk, mert nem lehet, vagy mert büntetik, hanem azért, mert nem akarunk. Mert a jó emberek nincsenek erre rászorulva."
Ugyan egy-két dolgot nem értettem a befejezéssel kapcsolatban - kicsit hiányosnak éreztem - de összességében érdemes volt elolvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése