Már régóta el szeretném olvasni D. Tóth Kriszta édesanyáról írt regényét, ezért nagyon megörültem, amikor egyik nap megláttam a könyvtárban a polcon. Fel sem merült bennem a kérdés, hogy elhozzam e, természetes volt, hogy hazajön velem.
A címet elsőre nem tudtam hova tenni, értelmezni. Olvasás közben persze egyből logikussá vált a címválasztás, ugyanis a főszereplőnek, Borának ez a kedvenc Omega száma, ami többször is feltűnik a történetben, fontos szerepe van. Másrészt figyelemfelkeltő is, kíváncsivá teszi az olvasót, hogy vajon mire vonatkozhat.
Az első fejezet kicsit összekuszálta a gondolataimat, mert arra számítottam, hogy a női főszereplő bemutatásával kezd Kriszta, erre egy másik - később mint kiderül lényegi - szereplőre terelődik a szó. Ez a szereplő Guy, többször felbukkan a történetben, mint a "mi lett volna, ha" szál bemutatása.
Ennek alapján az első fejezet szerintem inkább prológus lehetne, mintsem rendes fejezet.
Maga a sztori jól megalapozott, tetszett, hogy ugrál az időben, párhuzamosan vagyunk Bora halála előtti napokban és a fiatalkorában, majd láthatjuk kétgyermekes anyaként is.
Először furcsa volt, mert ugye álnéven vannak a szereplők, de egész hamar beazonosítottam, hogy ki-kicsoda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése