2019. május 18., szombat

Paul Auster: Holdpalota

"A rossz időzítésen múlott az egész. Lekéstük a csatlakozást, hogy úgy mondjam, vakon tapogatóztunk a sötétben. Ott voltunk mind, ahol lennünk kellett, s mégis elkerültük egymást; pedig hajszál híja volt, hogy egy csapásra kikristályosodjon körülöttünk minden. Végső soron erről szól ez a történet. Az élet: elvetélt lehetőségek sora."

A Holdpalota egy történet a történetben, ahol minden mindennel összefügg, minden szál egybefut a mű végén.

Elsőre kuszának tűnt ez az in medias res kezdés, ám ahogy haladtam a történetben még inkább összekuszálódott számomra a történet. Mr. Marcus Fogg történetének befejezésekor nyert értelmet a több mint 400 oldalon keresztül zajló eseménysorozat.

Auster minden egyes történetet, szereplőt alaposan kielemzett, senki és semmi mellett nem ment el szó nélkül. Néhol már vontatottnak éreztem a sok mesélést, ám az esemény későbbi folyása során helyére került a pont. Azaz megvolt mindennek az oka, hogy miért kell apró morzsákról is tudnia az olvasónak. A kis morzsákkal együtt lett kerek egész a történet.

Elsőre azt a látszatot kelti az író, hogy egy főszereplő van, a többiek mind mellékszereplők. Valójában Marcus Fogg a központi szereplő, ám fontos szerep jut a bácsikájának, majd már régebben elhunyt édesanyjának is. Haladva az időben egy jóbarát, majd egy odaadó nő segíti Marcust az útján, egyik rövidebb, másik hosszabb ideig lesz mellette. Későbbiekben jelentős szerepet játszik életében egy idős úr, akinek felolvas, majd megírja a nekrológját. Ezután szövevényes módon a szerző lerántja a leplet a születésének titkáról. Fény derül Fogg apjának kilétére, majd arra is, ezáltal milyen rokoni szál fűzte őt az öreg Thomas úrhoz.


Érdekes, egyben izgalmas történet, mely tele van szövevényes szálakkal. Mondhatni, hogy egy kalandozást mesél el az író. Valamilyen szinten minden szereplő kalandozott a könyvben, kalandor volt a saját életében. 
"Nem hagyta nyugton a gondolat, hogy személye egyszerre nap és föld is; sokáig úgy értelmezte ezt, hogy valamiképpen ő egyedül magában hordozza a világegyetem minden ellentmondását."

Nincsenek megjegyzések: