Karácsony előtt könnyed olvasmányra vágytam, így esett a választásom Nicholas Sparks művére.
Az író romantikus regényeiről híres, de életszerű történetei többek ennél: átszövi őket a mindennapok sokszínűsége, meglepő fordulatai.
Az olvasó azonosulni tud a karakterekkel, akik hétköznapi emberek, hétköznapi problémákkal. Leginkább Logan személyisége volt rám nagy hatással. A béke, amely lényéből sugárzik, a könyvön keresztül is érezhető. A háború komoly hangulatot ad a történetnek, ám Nana, a nagymama megjegyzései derűs légkört teremtenek.
"– Nem lepne meg – közölte Nana. – A néhai férjedről bármit el tudok képzelni.
– Keith nem halt meg, Nana.
Nana fölsóhajtott.
– A remény hal meg utoljára."
"Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de mi kezdettől fogva úgy összeillettünk, mint a pirítós meg a vaj."
"És ha egy férfi különleges, azt hamarabb megérzed, mint gondolnád. Ösztönösen felismered, és biztos vagy benne, hogy bármi történik, soha többé nem jön még egy, aki hozzá fogható."
Egy háborút megélt tengerészgyalogos és egy egyedülálló anya megindító históriája, amely egy titokzatos fényképpel kezdődik és happy enddel - vagy tragédiával?- végződik.
A regény egyfajta lecke: más perspektívába helyezi a párkapcsolatokat, a gyászt, ugyanakkor megerősíti a hitet, reményt ad.
Az állatok és a növények közelsége észrevétlenül szövi át a cselekményt, mintegy kirándulásra buzdítva az olvasót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése