Ezt a könyvet még Attisnál láttam, hallottam a Tanulom magam YouTube csatornáján. Már ekkor felkeltette az érdeklődésem, tudtam, hogy érdemes lesz elolvasni. Ugyan nem ment egyik napról a másikra, megérte.
"A boldogtalanság – férfinál és nőnél egyaránt – sosem a viselt terhekkel, hanem az elismerés hiányával arányos."
Ez a szövegkörnyezetből kiragadott idézet egy igen fontos dologra hívja fel a figyelmet. Nagyon fontos, hogy minden nap figyeljünk a másikra, az apró gesztusokat, elért eredményeket is díjazzuk, dicsérjük, ismerjük el az igyekezetet, az odafigyelést. Enélkül valóban könnyen boldogtalanná válik az ember, ha nem kapja meg a várt, megérdemelt vagy remélt visszaigazolást a közvetett, közvetlen környezetétől.
"Amit a felnőtt szemszögéből dackorszaknak hívunk, a gyerek szemszögéből az énépítés kora. Egy svájci Gordon-trénertől hallottam azt a javaslatot, hogy tortával ünnepeljük meg a gyerek első „Nem!” válaszát, mert ez tulajdonképpen énje születésének napja. Aki csak a dacot veszi észre ebben a fejlődésben, az kizárólag saját szempontját látja – ráadásul nem is egy érett felnőtt, hanem egy akaratával rivalizáló gyerek módjára. Az egyezkedés, belehelyezkedés persze fárasztó, de hát sok más nevelési terhet is természetesként vállalunk."
A könyvben ez volt számomra a másik legfontosabb megállapítás a szerző részéről. Ahogy F. Várkonyi Zsuzsa is megfogalmazta, kiemelten fontos, hogy hagyjuk kibontakozni, szabadon szárnyalni a gyerekeket, ne korlátozzuk őket szabadságukban, fantáziálásukban, hiszen ekkor alakul, fejlődik ki az igazi énjük, a saját magukkal való kapcsolatuk. Tehát ne dackorszakként, hanem fejlődési, önismereti folyamatként gondoljunk a kisgyermekkorra, majd a kamaszkorra.
Sorsunk, sorskönyvünk meghatározza, meghatározhatja az életünk menetét, viselkedésünket, döntéseinket. Ám, ha felfedezzük, hogy pl. ugyanazt a negatív mintát visszük vagy adjuk tovább, amit mi is kaptunk annak idején, akkor megálljt tudunk parancsolni az ismétlődésnek, főleg, ha segítséget is kérünk. A szerző ismerteti, milyen a felnőtt, gyermek és szülő én, mi történik, ha az egyik erősebben van jelen. Nem mindegy mikor melyik énünk reagál egy-egy történésre. Figyeljük meg a kommunikációnkat, viselkedésünket és amikor egyre jobban megismerjük saját magunkat, a mögöttes tartammal együtt, akkor szabályozni, irányítani tudjuk gondolatainkat, cselekedeteinket. Többek között emiatt is érdemes a pszichológiával, önismerettel foglalkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése