Németh Luca Anna (szerk.): Szöveglelő

Találd meg magad az irodalomban!

Az irodalom világnézet. Nem véletlenül az a mottóm, hogy azért írok, hogy éljek, s azért élek, hogy írjak. Számomra az írás gyógyító erővel bír, emellett jó érzés kiírni magamból az éppen aktuális érzéseimet. Ide kapcsolódnak az olvasmányok, könyvek is. Vannak kifejezetten olyan kötetek, melyeknek jó hasznát vesszük bizonyos élethelyzetekben.

A Libertine Kiadó, s Szabados Ági ezzel a kötettel egy hiánypótló, rendkívül fontos és hasznos könyv megszületését támogatta, s adott helyet a kiadványai között. 

Számomra különösen kedves ez  könyv, hiszen a volt pszichológia oktatóm, dr. Béres Judit is számos cikket közöl benne. 

A könyv kívül-belül rendezett, szép, esztétikus. Különösen jól áll neki ez a szín, a dombornyomott borító. Úgy gondolom különlegessé teszi ez a letisztult, de mégis jól megjegyezhető szín, stílus a könyvet.

A kötetben abc sorban vannak a témák, melyekhez regény, vers vagy éppen novella ajánló társul. A szakemberek, pszichológusok, irodalomterapeuták ismertetik az adott témát, érzelmet, élethelyzetet, majd a hozzá társított olvasnivalót. Megtudhatjuk, hogyan kapcsolódik az adott történet a témához, s miképp tud támaszt nyújtani nekünk az érintett helyzetben. 

Természetesen a szakembert nem helyettesítik a könyvek, de kiegészíthetik vagy éppen magunkra ismerhetünk a történetben. Ez a felismerés, tükörfunkció pedig segíthet, hogy mi merre menjünk tovább, hogyan döntsünk, cselekedjünk.

Számos ismert, már korábban elolvasott kötetcímmel találkoztam az ajánlóban, de bőven akadt, amit még nem olvastam vagy éppen itt, ebben a könyvben találkoztam vele először. Ki is írtam magamnak ezeket a címeket, hogy pótoljam az olvasásukat éppen passzoló élethelyzet esetén.

Ajánlom mindazoknak, akik könyvhöz folyamodnának segítségért, támogatás, fogódzó gyanánt!

Guillaume Musso: A szajnai ismeretlen

Musso ismét nem okozott csalódást. Bármelyik regényéhez nyúlik, az biztos, hogy letehetetlen lesz. Emellett a szerző még mindig tud meglepetést okozni, pedig már több történetet is olvastam tőle.

"Egy nyomozás során soha semmi nem véletlen. Minden feltárt tény egy-egy ecsetvonás egy impresszionista festményen."

Nagyon szeretem a rejtélyes, nyomozós történeteket, könnyen bevonódok.  

Már maga a borító is olyan titokzatos, mintha lenne valami a háttérben.

A történet egy vízben talált nővel kezdődik, aki furcsán hasonlít egy korábban elhunyt zongoraművész. A nyomozóknak nincs könnyű dolga, rengeteg a gyanús elem, egyezés. Majd megjelenik a képben Dionüszosz mítosza, mely mintha életre kelne, s valósággá válna a legenda, a színház. Emellett egy nyomasztó múlttal megáldott író is a képbe kerül, aki segít összerakni a kirakós darabkáit. Ám még így sem teljes a kép, számos embert kell bevonni a nyomozásba, hogy fény derüljön ki vagy mi is áll a hamis álarc és a mítosz felélesztése mögött.

Ebben a történetben semmi és senki sem az, aminek elsőre látszik. Rendkívül jók a karakterábrázolások, le a kalappal Musso előtt. 

Mára maga az a kérdés is hagy maga után kívánnivalót, hogy hogy lehet valaki egyszerre élő s halott is. Erre ugye fény derül a könyvben, de hosszas tortúra előzi meg az eredményt. 

"Hogy felfedjem a hiányzó részt, vissza kell mennem a forráshoz. Ahhoz a pillanathoz, amikor Milena Bergman „megkettőződött”. Ahhoz a pillanathoz, amikor az én hibámból feltámadt egy hasonmás, egy gonosz Doppelgänger, hogy úrrá legyen felette."

Érdekes volt arról is olvasni, hogy Franciaország bizonyos részein, hogyan viszonyulnak a rendőrökhöz. Nem tapasztaltam még hasonlót.

Ebben a kötetben a szerző ötvözte a misztikumot, a mitológiát a valósággal. Életre hívta Dionüszosz mítoszát, nem is akármilyen formában. Mindezt egy rendőrségi nyomozásba ágyazva, ahol a megtévesztés a jelszó. Engem megvett magának! Mindenképp érdemel egy esélyt.

Guillaume Musso: Most!

Számos könyvet olvastam már Musso-tól, így tudtam, mire számíthatok. Talán kijelenthetem, hogy az egyik legjobb kortárs szerző, számomra legalábbis biztosan. 

"Utazó voltam, aki csak átkel a maga korán, de nem éli meg.

Nem találtam a szavakat, és nem értettem, amit hallok.

Lemaradtam, egyre kevésbé éreztem otthon magam ebben a rémisztő világban."

Ez az idézet, könyvbéli gondolat röviden, tömören összefoglalja, mi is a történet fő mondanivalója. A főszereplő nem élte meg és nem élte át az életét, csupán élt, robogott, át egyik napról a másikra. Mindezt elég szövevényesen, fantasztikus elemekkel tarkítva tárja elénk a szerző. Itt, ebben a műben semmi sem az, ami elsőre látszik.

Érdemes alaposan kinyitnunk a szemünket, hogy átlássunk ezen a nyakatekert történeten. Már javában sajnáltam a főhőst, amikor fény derült rá - mintha lehullott volna a hályog a szememről -, hogy mindez pusztán a látszat. 

Nem véletlen szól úgy a mondás, ami a könyvben is szerepel:

"Sose feledd, hogy két életed van. A második akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egyszer élsz."

"[…] a tetteink nem múlnak el minden következmény nélkül."

A történet tele van fordulatokkal, merész váltásokkal és meglepő lépésekkel, jelenetekkel. Musso egy percre nem hagyja, hogy lankadjon a figyelmünk. Sosem lehet tudni, mi lesz a következő lépés, hogyan folytatódik a cselekmény. 

Magával ragadó történetvezetés, letehetetlen olvasmány. Szinte együtt lélegeztem a főszereplővel, kíváncsian vártam, mi fog történni vele, megtörik e az átok, ami talán nem is az, aminek elsőre tűnik. Fordulatos történet, amiben Musso stílusához méltő csattanó zárja a cselekményt. Remek pop kulturális utalások, idézetek hangzanak el a műben, melyekre érdemes figyelni, megfogadni a tanácsot, amire irányulnak. Bátran ajánlom minden Musso rajongónak, s kezdő Musso olvasónak is egyaránt.

Az élet elrohan mellettünk, ha nem figyelünk. Napra-nap, mintha nem is élnénk meg a pillanatokat, hanem egy örvénybe kerülve bedarálna minket az élet nevű forgószél. Amellett, hogy remek olvasmány, izgalmas pszichológiai thriller, még tanító jellege is van a cselekménynek. Felhívja rá a figyelmünket, hogy éljünk is, úgy igazán, ne hagyjuk sodródni magunkat az árral. 

Bátran ajánlom a könyvet mindenkinek, aki szereti a pszicho thrillereket, a váratlan fordulatokat és a csattanót a könyv végén. 

Nicholas Sparks: Éjjel a parton

A romantikus regényírók koronázatlan királyaként is bemutathatnám Nicholas Sparks szerzőt, aki számos romantikus regényt tudhat magáénak. 

Ez a történet egyike azoknak, melyből film is készült, s aminél a filmet láttam előbb. A legtöbb esetben a könyv megelőzi nálam a filmet, ám ebben az esetben a film megnézése után szereztem tudomást a regény létezéséről. 

A vizsgaidőszakban kellemes kikapcsolódást jelentett Sparks regénye, mely egy visszaemlékezést mesél el.

"Fiatalok és idősek, férfiak és nők, az általa ismert emberek döntő többsége lényegében ugyanarra vágyik: lelki békére, nagy válságoktól mentes életre, boldogságra."

A kötetből származó fenti mondat, kijelentés mély nyomot hagyott bennem. Hiszem, hogy valóban ez az igazán fontos az ember életében. Nyugalomra lelni, megtalálni a boldogságot, a helyet, személyt, ahol és akivel boldogok lehetünk. Mi lehetne ennél fontosabb? Természetesen az egészséget leszámítva. Úgy gondolom nem igazán van ilyen.  

A két főszereplőnek ezt a békét sikerül megtalálnia egymás oldalán a néhány nap erejéig, amit együtt töltenek a panzióban. Ám ez a találkozás akkor erővel bírt, hogy az elkövetkezendő időkben is erőt adott Adrienne-nek és Paul-nak. Kettejük kapcsolata, találkozása Adrienne lányának vigasztalásakor kerül felszínre, aki beletemetkezik a férje miatti gyászba. Az édesanya igyekszik fellebbenteni a fátylat lánya előtt, hogy igenis ő is átélt hasonló fájdalmat, s mégis erőt tudott meríteni a létrejött kapcsolódásból. Ezt adja mintának a lányának is, hogy merítsen belőle hitet, erőt, hisz van miért élni. Az emlékek, élmények pedig mindig velünk élnek tovább. 

Nagyon fontos, a regény felhívja rá a figyelmet, hogy ne bánjuk, hogy valami elmúlt, hanem örüljünk és adjunk hálát, hogy megtörténhetett. 

Mondhatnánk, hogy a véletlen alakította így, hogy a két, az élet által meggyötört ember találkozott, s egymás karjaiban kötöttek ki. Mégis azt mondom, s gondolom, hogy véletlenek nincsenek, okkal találkozunk emberekkel, ahogy Paul is Adrienne-nel. A két személy élete közepén reményekkel, hittel, csalódással, fájdalommal a háta mögött óvatosan közelített egymáshoz, majd estéről estére megnyíltak a másiknak. Paul sikeres, sztahanovista orvosként, életét átgondolva, átértékelve érkezett meg a szigetre, míg Adrienne háztartásbeli kétgyermekes édesanya és elvált nő állt a férfi előtt. Ráadásul egy beteg édesapával a háttérben, aki gondozásra, ápolásra szorul. Mindketten megküzdöttek a saját sorsukkal, karmájukkal, nem kis batyut cipelve kezdtek el ismerkedni egymással. Ám a szerelem  - azt mondják - mindent legyőz, így érezték ők is. Majd az elválás során - hisz Paul elment, hogy helyrehozza a kapcsolatát fiával - levelezés formájában tartották a kapcsolatot, amíg lehetett.

Kettejük története közelebb hozta anyát és lányát egymáshoz, s Adrienne gyászoló lánya is más színben látta a világot, lassan, de elkezdett talpra állni. 

Érdemes beszélnünk, kommunikálnunk egymással, hisz egy saját történet, ha megosztjuk, amellett, hogy beszédtéma lehet, közelebb hozza a családtagokat egymáshoz, s segítséget is nyújthat hasonló helyzetekben.

James Norbury: Kövesd a Holdat

A szerzőtől már korábban olvastam, így nagyjából körvonalazódott előttem, hogy mire számíthatok. 

A Kövesd a Holdat számomra olyan, mintha azt mondaná a szerző, kövesd az álmaidat, kövesd a szívedet. Tehát benne van minden, ami igazán lényeges. Hiszem, hogy a szívünk megsúgja nekünk, mit kell tennünk, merre kell mennünk, csak sokszor nem figyelünk rá, nem hallgatjuk meg, esetleg megkérdőjelezzük.

A kötet kívül-belül lenyűgöző, csodaszép a borító és szuper illusztrációk vannak a lapokon is. 

A történetben állatok a főszereplők, ami a gyermekkori alap állatmeséket idézheti, így egyfajta otthonosságérzet is kialakulhat olvasás közben. Nekem teljesen biztonságot adott, hogy a farkas, mint bölcs vezér, jelen esetben, mint egyfajta "nagy testvér" megvédi a kölyökkutyát, s mellé szegődik az útja során. 

"Olykor hiábavaló a küzdelmünk, a türelmünk és az optimizmusunk. De maga az út, ahogyan megtettük, és akikkel megtettük, örökké bennünk él majd. Ezért csinálunk mindent teljes szívünkből,

így amikor nem sikerül, legalább tudjuk, hogy a legjobbat adtuk magunkból a világnak."

Úgy gondolom, hogy gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt reményt nyújthat, hitet adhat ez a kis történet, mese. Elhiteti, hogy igenis létezik jó a világban, csak nyitott szemmel kell járnunk és be kell fogadnunk.

A mesében beköszön a gyász, az elengedés, az elmúlás, veszteség, s a szeretet témája. Mindezen érzések megmutatkoznak a két élőlény egymással való kapcsolatából, párbeszédéből. 

Hangsúlyos a cselekményben, hogy nem feltétlen a cél elérése a fontos, hanem az út, amit odáig megteszünk. S fontosak az útitársak, az útközben szerzett élmények is. Az elért cél is csak akkor ér valamit, ha élveztük az életet, s igazán éltünk, míg eljutottunk odáig. 

Nagy öröm számomra, hogy a filozofálgató beszélgetések, megnyilvánuló gondolatok mellett, vagy éppen ennek következményeként megjelenik a buddhizmus is. Az elcsendesülés, a magunkba nézés örök tanulási folyamat, melyet csak sok gyakorlás árán lehet igazán elsajátítani. Ám megéri, hisz védelmet nyújthat a külvilág zaja ellen. 

Végh-Fodor Mónika: Mesetréning

 31 napos önismereti program

A kötetet a szakdolgozatomhoz olvastam el, de egyébként is hasznos, informatív olvasmány volt. Örülök, hogy dolgom volt vele, még fellapozom a közeljövőben biztosan.

Ez a könyv bebizonyítja, hogy a felnőtt embernek is érdemes a mesék felé fordulnia. A mesés élet pedig jön, ha jönni engeded.

A szerző garantálja, hogy aki becsülettel végigmegy a 31 napos mesetréning programon, az látható változást ér(het) el az életében. mindehhez nem kell mást tenni, csak időt kell fordítani a mesékre, azok befogadására, s a hozzá tartozó gyakorlat elsajátítására, megvalósítására. 

Fontos, hogy minden egyes mese varázserővel bír. Számos jó hatása lehet a mesének az emberre, ha nyitott rá az adott személy. A mese sokszor bemutatja, érzékelteti azokat a dolgokat, jelenségeket, melyek a valóságban nem láthatók, nincsenek szem előtt. 

Különböző élethelyzetekhez különböző mesét érdemes társítani, hisz nem mindegy, mi a probléma, s milyen történettel igyekszünk megoldást találni rá. Ehhez segítséget nyújt a könyv és a szakemberek, akiknek számos trükk van a tarsolyukban. 

Tévhit, hogy a mese a gyermekek kiváltsága. Ugyanúgy szükségük van a felnőtteknek is történetmesélésre, mesékre, hiszen a mesék rámutatnak, hol van elakadásunk, s merre menjünk tovább az úton. Bátran vegyük újra a kezünkbe gyermekkori kedvenc mesénket, mesekönyvünket, ki tudja, mikor fedezünk fel benne valami új mondanivalót. 

Egy mese nem véletlen szólít meg minket, annak üzenete van, dolga van velünk. Annak is oka van, hogy épp azt választottuk gyermekkori kedvencünknek, amit. Ne csak nyitott szemmel járjunk, de nyitott szemmel, füllel fogadjuk be a meséket is.

Érdemes nem csak szakembereknek, hanem a téma, a mese üzenetére nyitottaknak is elolvasni, forgatni a könyvet. Számos inspiráló gyakorlati, szellemi feladat, kihívás található benne, melyek a mesével és önmagukban is megállják a helyüket. 

Viszkok Fruzsi: Tedd rendbe az életed!

Újra egy önfejlesztő könyv, ezúttal a népszerű vlogger, Viszkok Fruzsi tollából. 

Viszkok Fruzsi könyve igazi kincs, amit sok halogatás után végre elolvastam én is. Igyekeztem minden egyes fejezetet, rész egységet rögzíteni a memóriámba, hogy bármikor előhívhassam.

"Meggyőződésem, hogy környezetünk sokat elárul arról, mennyire vagyunk rendben fejben. Ha életünk éppen összeszedett és kiegyensúlyozott, akkor ezt többnyire otthonunk állapota is tükrözi."

A népszerű vlogger könyve önfejlesztő és életvezetési kötet egyszerre. Kívül belül esztétikus, szépen rendezett tartalmat kapunk, amit szívesen veszünk kézbe, hisz kellemes látvány a szemnek is. Fruzsi az élet számos területét górcső alá veszi, s ez alapján igyekszik a legjobb tanácsokkal ellátni minket, olvasókat. Ráadásul személyes bevált technikákat, módszereket is megoszt velünk, ami plusz pont neki. Nagyon szeretem az olyan önfejlesztési könyveket, ahol szerző leírja, neki mi vált be, mi segített egyes helyzetekben.

"[…] a leghasznosabb munka az életben, amikor önmagunkon dolgozunk."

Úgy gondolom, hogy sosem árt egy kis újratervezés az életünkben. Előfordul, hogy megakadunk, elakadással küzdünk, megtorpantunk a hétköznapi rutinunkat illetően, elvesztettük a motivációt vagy épp elkényelmesedtünk, belustultunk. Többek között ilyen esetekben - is - segít Fruzsi könyve.

Számos jó tanácsot kapunk arra vonatkozólag, hogy hozzuk ki magunkból és a napunkból a legtöbbet. Vegyük sorra ezeket a tanácsokat:

- feküdjünk le aludni hasonló időben, s nagyjából azonos időben keljünk fel minden nap. Ne lazsáljunk az ágyban sokkal tovább hétvégén sem. Így kipihentek leszünk, beáll a rendszer, kialakul az alvási rutinunk is. 

- fogyasszunk megfelelő mennyiségű folyadékot, lehetőleg vizet. Fontos, hogy minden étkezéshez igyunk meg 1-2 pohár vizet, ami már hozzájárul a folyadékbevitelhez, s az agyunk oxigén ellátottságához. 

- felkelés után vessük be az ágyunkat, hisz a szépen bevetett ágyba kevésbé szeretnénk visszafeküdni, s már ezáltal szép rendezetten indul a napunk. 

- gazdálkodjunk megfelelően az idővel. Használjunk ki minden lyukas időt hasznosan. A szórakozás, pihenés azután következzen, hogy végeztünk minden feladatunkkal. Időnként tartsunk digitális detoxot, amikor a telefont félretesszük, s nem pörgetjük, nem nem nézzünk rajta semmit. Mindehhez számos módszert megismerhetünk a könyvből, melyek segítenek hogyan osszuk be hatékonyan az időnket.

- sütés-főzés után mindig egyből pakoljunk, takarítsunk el magunk után.

- az általános takarításokat végezzük el minden nap, a nagyobb volumenüt pedig hétvégére időzítsük, így rendben indul a következő hetünk.

- figyeljünk a kamránk, hűtőnk tartalmára. Elsőként azokat az élelmiszereket használjuk fel, melyeknek leghamarabb lejár a szavatossági idejük. Lehetőség szerint egy hétre előre tervezzük meg, mit fogunk készíteni, enni a következő héten, s ez alapján vásároljunk egy adott mennyiséget abból, amire szükségünk van, s nincs otthon. Mindig bevásárlólistával menjünk boltba, így kevesebb az esélye, hogy elcsábulunk spontán vásárlásra.

- Rendszerezzünk a dolgaink, tárgyaink között. Haladjunk szép sorban, először egy helyiség, majd a következő. Ne tartsunk meg olyan tárgyat, amire már nem szívesen nézünk rá, nem okoz örömet, csak porfogó. Ez lehet akár ajándékba kapott tárgy is, rakjuk ki vagy ajándékozzuk, adjuk el, ha már nem leljük benne örömünket. Tegyünk ugyanígy a ruhásszekrényben is. Az a ruha, ami az utóbbi egy évben nem volt rajtunk, nagy valószínűséggel már nem is lesz. Így szortírozhatunk aszerint, hogy elajándékozunk, eladunk vagy éppen kidobunk valamit, amire már nincs szükségünk.

- Rendkívül fontos és megjegyzendő, hogy ha belül rendben vagyunk, akkor a környezetünk is rendben van. Ám, ha valami nincs rendben, az kihat a környezetünkre is. S ugyanez igaz fordított esetben is. Tehát igaz a mondás, hogy rend a lelke mindennek. 

Számos instrukciót kapunk még utazástervezéssel kapcsolatban, sportolási tippeket, melyeket otthon a négy fal között is elvégezhetünk. Emellett sok-sok spórolási, helytakarékos trükköt árul el Fruzsi, melyeket könnyedén beépíthetünk a mindennapjainkba. 

Mindez csupán egy nagyobb szelete annak, amit a könyv tartalmaz, ám remélem elég ízelítő ahhoz, hogy minél többen a kezükbe vegyék, s elmélyedjenek benne, hasznosítsák a benne leírtakat.

Szabó-Bartha Anett: Sémakémia

Miért éppen vele? Miért éppen így? Párválasztásunk és párkapcsolataink rejtett dinamikái

Ez a könyv mindazoknak szól, akik már léptek egymás után ugyanabba a folyóba, választottak hasonló személyiségű, működésű párt maguknak vagy éppen ők maguk folyamatosan ugyanúgy (valószínűleg rosszul) reagálnak egy adott szituációban.

"Minden emberi problémára igaz, így a párkapcsolati nehézségekről is elmondható, hogy azoknak nem okuk, hanem történetük van."

A szerző, szakember elénk tárja, s négy különböző párkapcsolaton keresztül be is mutatja, mi állhat a folyamatos rossz választásaink mögött, s miért oly nehéz változtatni, s levetkőzni magunkról e sémát, amely befolyásolja a működésünket, választásainkat.

Ahogy minden egyes ember, úgy minden egyes párkapcsolat is különbözőképp működik. A egyéni működésmódhoz, ha hozzájárul még a séma is, amit hordozunk, még bonyolítja a dolgokat.

Szerencsére van megoldás, drasztikus esetben szakember segítségét kell kérni, de mindig lehet változni, s változtatni egy bizonyos helyzeten vagy éppen saját magunkon. A legtöbbünknek van valamilyen hozott sémája, ami többnyire negatív felhangot képvisel az életünkben. Fontos, hogy az asszertív kommunikáció elsajátításával már sokat tehetünk annak érdekében, hogy ne törjünk ki veszekedésben, amikor a sémáink összecsapnak.

Sok esetben mi magunk sem tudjuk, nem értjük, hogy miért úgy reagálunk ahogy, s honnan tör fel belőlünk az adott érzés. A működésmódunk többnyire bonyolult, saját magunknak is nehéz lehet fejteni, mi zajlik bennünk, hát még a párunknak, aki nem érti a reakciónkat, a váratlan kirohanás okát. 

Számos sémamód létezik, melyeket a szerző mind-mind felsorol, s a teljességre törekedve bemutatja azok jellemzőit. Néhány esetben én is magamra ismertem a sorok között, így már tudom, milyen sémamódokkal kell szembe néznem. 

Tanulságos, informatív könyvet kaptam a Sémakémia képében. Örülök, hogy elolvastam, sok hasznos észrevételem van a leírtakkal kapcsolatban. Bátran ajánlom a téma iránt érdeklődőknek, s mindazoknak, akik úgy érzik, megrekedt a szerelmi életük. 

Ella Berthoud: A tudatos olvasás művészete

Aki ismer az tudja, hogy az irodalom, az olvasás a mindenem. Nagyon szeretem az új, friss könyveket szagolgatni, olvasás terén pedig szinte mindenevő vagyok. Az utóbbi időben pedig egyre fontosabbá vált számomra a tudatos olvasás. Az az olvasás, amikor teljesen átadom magam a flow érzésnek és nem mozdít ki semmi a történetből.

Ennek kapcsán nagy érdeklődéssel vettem a kezembe ezt a könyvet, melyet Jakobovits Kitti irodalomterapeuta fordított.

A kötet kívül-belül egyaránt gyönyörű, igényes munka. S nem csalódtam a tartalomban sem. Számos új, hasznos információ birtokába kerültem.

"Ez a könyv legerősebben arra világít rá, hogy az olvasás képessége nem (csak) az értelmiség jelzője, megtanulni olvasni pedig nem (csak) az első iskolai évek feladata. Az olvasás sokkal inkább egy olyan dolog, amit folyton újra és újra kell tanulnunk annak mentén, ahogy mi magunk is fejlődünk, érünk, változunk, és ahogy helyzetről helyzetre más motivációval, céllal, szükséggel nyúlunk egy könyvért."

A biblioterapeuta szerző ötleteket ad, hogyan tudjuk feldolgozni az olvasmányélményeinket, mit tehetünk, hogy olvasás után is az adott történetben maradjunk. Emellett részletesen bemutatja mégis, hogyan lehet tudatosan olvasni, hogyan válhat művészetté, s az érzelmi intelligenciánk fejlesztőjévé az olvasás. Megismerkedhetünk azzal, hányféleképpen tudunk olvasni, s mi is a különbség a különböző olvasási, befogadási módok között. Érdekesség az is, hogy milyen előnyös oldala van annak, ha társaságban, másokkal együtt olvasunk. Többek között közösséget kovácsol, megoszthatjuk az olvasmányélményünket, vitát indíthatunk a témával kapcsolatban, különböző nézőpontokat ismerhetünk meg.

Másképp olvas egy gyerek és másképp egy felnőtt. Ez is kiderül a kötetből, mégis milyen korosztályi sajátosságok vannak az olvasás terén. Ízelítőt kapunk abból is, hogyan találjuk meg önmagunkat a könyvben. Azaz egy kis irodalomterápia is lapul a sorok között. Ez külön öröm volt számomra, mert rendkívül közel áll hozzám a téma.

Előfordul, hogy elfelejted, mit is olvastál vagy bizonyos részek homályosak egy idő után? A szerző erre is ad instrukciót, hogyan emlékezz az olvasottakra, s hogyan maradjon veled a történet a későbbiekben is. 

Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Szentesi Évát szinte az egész ország ismeri. Számomra a WMN - en napvilágot látott cikkei azok, melyek által megkedveltem a "Szentesit". Szimpatikus az őszinte, szókimondó, határozott stílusa, ami azért sejteti, hogy egy érzékeny lélek lakik a kemény külső mögött.

A Hamvaimból című kötet után ez a második könyv, melyet a szerzőtől olvasok. Kíváncsian, s egyben óvatosan vettem a kezembe e kötetet, hiszen témáját tekintve messze nem egy könnyed, kikapcsoló olvasmányról van szó.

"Nem akarom elrejteni a ráncaimat. Nem akarok örökké fiatal maradni. Nem öregszem, hanem élek."

Talán a fenti mondat az, ami a legjobban megfogott  Éva szavai közül. Úgy gondolom, hogy leginkább az tud azonosulni e szavakkal, aki átesett egy drasztikusabb betegségen, műtéten. Emellett hangsúlyoznám azoknak is, akiknek többé.kevésbé, de egészségben élnek, hogy a legfontosabb az: ÉLÜNK. Hogy nézünk ki, hány ráncunk van, milyen a külsőnk, ez mind-mind másodlagos, ha életben vagyunk, s nem pedig az életünkért küzdünk. 

"Mert nem elég csak a testen gyakorolni a vigyázást, mert a lélek szoros kölcsönhatásban van a testtel, és ha ott belül rossz, kivűlről hiába van a lekiválóbb gyógykenőcsökkel bebugyolálva."

Szentesi Éva részletesen beavat minket, olvasókat a betegsége kialakulásába, annak nehézségeibe, a szembenézés nehézségébe, majd a gyógyulás nehéz, embert próbáló  szakaszába. Ám nem csak úgy küzdött, majd műtötték és meggyógyult, hanem csupán 20% túlélési esélye volt, hogy életben marad. Legfőbb támogatást és erőt az édesanyja jelentette, aki végigkísérte a teljes folyamaton. Mellette ott voltak még a barátok, ismerősök, akik bíztatták, "fogták a kezét" ebben a küzdelemben.

Nem elég, hogy szembesült Éva a betegségével, ráadásul már akkor tudta meg, hogy daganatos beteg, amikor már egy ideje jelen volt a rák a szervezetében. Ilyenkor felmerül a gondolat, hogy ki tehet erről, ki az, aki hibázott vagy netán a sors keze van a dologban? Ez már sosem derül ki. A fontos az, hogy sikerült megtalálni a megfelelő orvost, aki el is vállalta a kezelést, a műtétet ebben az előrehaladott állapotban. Sajnos nem volt egy fáklyásmenet, hisz iszonyatos fájdalommal járt az egész hercehurca, ráadásul előfordultak kemény pillanatok. Majd, amikor már azt hitte Éva, fellélegezhet, a rák újra kiújult a szervezetében, s az idegeket támadta. Végül sikerült teljesen eltávolítani a tumort, s tünetmentes élet kezdődhetett végre. 

Ám sajnos ez nem azt jelenti, hogy soha nem térhet vissza ez a kór, hanem, hogy akkor épp minden rendben volt, de azóta is folyamatos és alapos figyelmet igényel Szentesi Évától, hogy odafigyeljen a testére, lelkére, s ápolja azt.

A gyógyulástörténet mellett nagy hangsúlyt kap a könyvben a prevenció, hisz a szerzőnek nem titkolt célja felhívni a figyelmet a megelőzés fontosságára. A szűrővizsgálatok életet menthetnek, érdemes megfelelő időközönként elmenni, s megnézetni magunkat. Majd megtudhattuk, Évának mi volt az, ami segített, ami hozzájárulhatott a gyógyulásához. 

Legszívesebben kötelező jelleggel minden nőnek, kiskamasztól kezdve a kezébe adnám, hogy ismerkedjen meg ezzel a veszélyes betegséggel és törekedjen a megelőzésre. 

Nem tudni, pontosan mitől alakulhat ki a rák, ám az életmód, az öröklött gének, a testi-lelki egészség megléte vagy épp nem léte mindenképpen közrejátszik. 

Jakupcsek Gabriella: Csakazértis szerelem

Van boldogság a B oldalon!

A  szerelem nem korfüggő, nincs lejárati ideje

Jakupcsek Gabriella A napos B oldal után ismét a 40-en túli korosztályt szólítja meg. Róluk, s nekik ír. Ez a kötet amellett, hogy interjúkat tartalmaz, ismeretközlő, s önsegítő kötet is egyben. Érdemes tehát ekképpen forgatni, olvasni a könyvet.

"Tudják, a férj nem szupermarket, nem fogunk mindent megtalálni a polcokon."

Érdemes néhány szót ejteni a borítóról, hisz már önmagában megtestesíti a szerelmet, annak szimbóluma ezzel az élénkpiros árnyalattal. Érzékelteti, hogy a szerelem olyan, mint a tűz, lángol, éget, felperzsel, éltet, életben tart.

"Ne felejtsük el továbbra is szeretni önmagunkat, a változó, idősödő önmagunkat, aki a tükörből néz vissza ránk."

Több különböző életutat ismerhetünk meg a beszélgetések által. Más és más kapcsolatok, életszemlélet tárul elénk, s mind egyenértékű, nem rosszabb vagy jobb a másiknál. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük meg a szerelmet, az újrakezdést, az elköteleződést és a gyermekvállalást.

Az interjúkból az is kiderül, milyen váratlan helyzeteket produkál sokszor az élet. Olyan szituációk várhatnak ránk, melyekre nem is gondolunk, s mégis akkor, ott éppen helyénvaló. 

A személyes hangvételű beszélgetések után megszólal a szakember is, s elmondja az esettel kapcsolatos meglátásait, pszichológiai következtetéseit. 

A kötet reményt ad mindazoknak, akik már a B oldalon keresik a boldogságot. 

Megható, megmosolyogtató, s erőt adó élettörténeteket tartalmaz a könyv, melyeket érdemes közelebbről is megismerni.