Guillaume Musso: A szajnai ismeretlen

Musso ismét nem okozott csalódást. Bármelyik regényéhez nyúlik, az biztos, hogy letehetetlen lesz. Emellett a szerző még mindig tud meglepetést okozni, pedig már több történetet is olvastam tőle.

"Egy nyomozás során soha semmi nem véletlen. Minden feltárt tény egy-egy ecsetvonás egy impresszionista festményen."

Nagyon szeretem a rejtélyes, nyomozós történeteket, könnyen bevonódok.  

Már maga a borító is olyan titokzatos, mintha lenne valami a háttérben.

A történet egy vízben talált nővel kezdődik, aki furcsán hasonlít egy korábban elhunyt zongoraművész. A nyomozóknak nincs könnyű dolga, rengeteg a gyanús elem, egyezés. Majd megjelenik a képben Dionüszosz mítosza, mely mintha életre kelne, s valósággá válna a legenda, a színház. Emellett egy nyomasztó múlttal megáldott író is a képbe kerül, aki segít összerakni a kirakós darabkáit. Ám még így sem teljes a kép, számos embert kell bevonni a nyomozásba, hogy fény derüljön ki vagy mi is áll a hamis álarc és a mítosz felélesztése mögött.

Ebben a történetben semmi és senki sem az, aminek elsőre látszik. Rendkívül jók a karakterábrázolások, le a kalappal Musso előtt. 

Mára maga az a kérdés is hagy maga után kívánnivalót, hogy hogy lehet valaki egyszerre élő s halott is. Erre ugye fény derül a könyvben, de hosszas tortúra előzi meg az eredményt. 

"Hogy felfedjem a hiányzó részt, vissza kell mennem a forráshoz. Ahhoz a pillanathoz, amikor Milena Bergman „megkettőződött”. Ahhoz a pillanathoz, amikor az én hibámból feltámadt egy hasonmás, egy gonosz Doppelgänger, hogy úrrá legyen felette."

Érdekes volt arról is olvasni, hogy Franciaország bizonyos részein, hogyan viszonyulnak a rendőrökhöz. Nem tapasztaltam még hasonlót.

Ebben a kötetben a szerző ötvözte a misztikumot, a mitológiát a valósággal. Életre hívta Dionüszosz mítoszát, nem is akármilyen formában. Mindezt egy rendőrségi nyomozásba ágyazva, ahol a megtévesztés a jelszó. Engem megvett magának! Mindenképp érdemel egy esélyt.