A romantikus regényírók koronázatlan királyaként is bemutathatnám Nicholas Sparks szerzőt, aki számos romantikus regényt tudhat magáénak.
Ez a történet egyike azoknak, melyből film is készült, s aminél a filmet láttam előbb. A legtöbb esetben a könyv megelőzi nálam a filmet, ám ebben az esetben a film megnézése után szereztem tudomást a regény létezéséről.
A vizsgaidőszakban kellemes kikapcsolódást jelentett Sparks regénye, mely egy visszaemlékezést mesél el.
"Fiatalok és idősek, férfiak és nők, az általa ismert emberek döntő többsége lényegében ugyanarra vágyik: lelki békére, nagy válságoktól mentes életre, boldogságra."
A kötetből származó fenti mondat, kijelentés mély nyomot hagyott bennem. Hiszem, hogy valóban ez az igazán fontos az ember életében. Nyugalomra lelni, megtalálni a boldogságot, a helyet, személyt, ahol és akivel boldogok lehetünk. Mi lehetne ennél fontosabb? Természetesen az egészséget leszámítva. Úgy gondolom nem igazán van ilyen.
A két főszereplőnek ezt a békét sikerül megtalálnia egymás oldalán a néhány nap erejéig, amit együtt töltenek a panzióban. Ám ez a találkozás akkor erővel bírt, hogy az elkövetkezendő időkben is erőt adott Adrienne-nek és Paul-nak. Kettejük kapcsolata, találkozása Adrienne lányának vigasztalásakor kerül felszínre, aki beletemetkezik a férje miatti gyászba. Az édesanya igyekszik fellebbenteni a fátylat lánya előtt, hogy igenis ő is átélt hasonló fájdalmat, s mégis erőt tudott meríteni a létrejött kapcsolódásból. Ezt adja mintának a lányának is, hogy merítsen belőle hitet, erőt, hisz van miért élni. Az emlékek, élmények pedig mindig velünk élnek tovább.
Nagyon fontos, a regény felhívja rá a figyelmet, hogy ne bánjuk, hogy valami elmúlt, hanem örüljünk és adjunk hálát, hogy megtörténhetett.
Mondhatnánk, hogy a véletlen alakította így, hogy a két, az élet által meggyötört ember találkozott, s egymás karjaiban kötöttek ki. Mégis azt mondom, s gondolom, hogy véletlenek nincsenek, okkal találkozunk emberekkel, ahogy Paul is Adrienne-nel. A két személy élete közepén reményekkel, hittel, csalódással, fájdalommal a háta mögött óvatosan közelített egymáshoz, majd estéről estére megnyíltak a másiknak. Paul sikeres, sztahanovista orvosként, életét átgondolva, átértékelve érkezett meg a szigetre, míg Adrienne háztartásbeli kétgyermekes édesanya és elvált nő állt a férfi előtt. Ráadásul egy beteg édesapával a háttérben, aki gondozásra, ápolásra szorul. Mindketten megküzdöttek a saját sorsukkal, karmájukkal, nem kis batyut cipelve kezdtek el ismerkedni egymással. Ám a szerelem - azt mondják - mindent legyőz, így érezték ők is. Majd az elválás során - hisz Paul elment, hogy helyrehozza a kapcsolatát fiával - levelezés formájában tartották a kapcsolatot, amíg lehetett.
Kettejük története közelebb hozta anyát és lányát egymáshoz, s Adrienne gyászoló lánya is más színben látta a világot, lassan, de elkezdett talpra állni.
Érdemes beszélnünk, kommunikálnunk egymással, hisz egy saját történet, ha megosztjuk, amellett, hogy beszédtéma lehet, közelebb hozza a családtagokat egymáshoz, s segítséget is nyújthat hasonló helyzetekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése