2022. október 17., hétfő

Tari Annamária: Online ​illúziók – offline valóság

A szakembertől már régóta szerettem volna olvasni, így megörültem neki, hogy az egyetemen ajánlott olvasmányként kaptuk pszichológiából. Informatikus-könyvtáros hallgatóként és gyermekkönyvtárosként fontosnak érzem, hogy tisztába legyek a Z és Alfa generáció sajátosságaival. Ez a két generáció és a korábbi (Baby bummer, X, Y) generációk között hatalmas űr, szakadék tátong az online világ megjelenésének, hatásának köszönhetően.

Tari Annamária szépen összefoglalja az online világ, a kütyük használatának káros eredményét. Emellett szemlélteti, mekkora különbség van a generációk közötti kommunikációban, viselkedésben, megnyilvánulásban. 

"Tulajdonképpen egy oximoron ez: a magányérzést generáló közösségi média."

Elszakít a valóságtól a közösségi média, eltaszít, elválaszt embertársainktól. Míg az online világ magányérzést kelt bennünk, mintha mindig egyedül lennénk, magunkra hagyatva. El kell felejtenünk a multitaskingolást, a folytonos jelenlétet a közösségi oldalakon. Félünk, hogy lemaradunk eseményekről, történésekről, ha nem vagyunk mindig online jelen. Ám ezzel pont, hogy a saját életünk megy el mellettünk, a saját életünket zárjuk ki. Elfeljtünk igazán élni, míg az online világ beszippant minket, mintha az lenne a valóság. 

"Az olvasás nem teszi lehetővé a multitaskingolást."

Többek között emiatt is érdemes olvasni, kezünkbe venni egy-egy könyvet. A könyv elvárja az olvasótól, hogy kizáróan oda, a szövegre figyeljünk, ne pedig ezerfelé járjon a figyelmünk, a gondolatunk. Emellett egy jó könyv kikapcsol, nyugtatja a lelket, jó hatással van az idegrendszerre, hangulatunkra.

Az online felületeken meg akarunk felelni a külvilágnak, hogy a legjobb arcunkat mutatjuk, elfedve az esetleges negatív érzéseket,történéseket. A legtöbb ember csupa rózsaszín, báj és boldogságfelhő bejegyzésekkel nyomja tele az online oldalát. Ezzel kisebbségérzést válthat ki ismerőséből, mindazon személyekből, akik látják ezt a túlzott boldogságot. Ám azt érdemes tudni, hogy aki folyamatosan örömködő bejegyzéseket oszt meg, legbelül valószínűleg valami nincs rendben nála, hiszen visszaigazolásra vár az online térben, hogy igen, de jó neki. Szüksége van irigyesekre, hogy lássák, milyen jól megy neki. Mindemellett természetesen történnek negatív dolgok minden emberrel, ezeket mégsem verik nagy dobra, mintha szégyellnivaló lenne, kevesebb lenne ezáltal. Pedig a valóságban nem csak a rózsaszín bárányfelhők vannak jelen, hanem a trgaédiák, fájdalmak is. Ez így van rendjén.
Ne gondoljuk tehát, milyen jó ennek vagy annak a személynek, amikor ez többnyire csak a látszat.

Összességében egy  olvasmányt kaptam az online és offline világ találkozásáról, egymástól való távolodásáról.

Nincsenek megjegyzések: