A költészet napja alkalmából az Eötvös Károly Megyei Könyvtár Nyáry Krisztián irodalomtörténészt hívta vendégül író-olvasó találkozóra, aki online platformon tett eleget a kérésnek. A szerző Érzelmi vakcina: avagy mivégre olvassunk verseket címmel tartott előadást az érdeklődőknek.
Az izgalmas, információ gazdag előadást a könyvtár igazgatója, Dr. Baranyai Tamás írásos köszöntője vezette fel. Elmondta, hogy ez a különleges online irodalomóra lehetőséget ad, hogy eltávolodjunk a szomorú valóságtól, a költészetben vigaszra, megnyugvásra leljünk, reményt, fogódzót találjunk a versekben. Emellett élvezzük a költészet nyújtotta kulturális kikapcsolódást.
Az első fennmaradt vers időszámításunk előtt 2300-ban íródott a Sumér Birodalomban. Az a tény, hogy a költészet ilyen messzire nyúlik vissza az időben, azt jelöli, hogy valamilyen élettani, társadalmi szerepe van.
Megtudhattuk, hogy amióta emberi civilizáció létezik, azóta az irodalom, a vers szolgál az érzelmi tapasztalatok hű átadásaként. Ezek a tapasztalatok a legfontosabb érzelmi szituációkból erednek. Ide tartozik a születés, halál, betegség, barátság, harag, szerelem, szakítás, harc és a közösségi konfliktusok. A versekkel tehát fel tudunk készülni az érzelmi alaphelyzetekre.
- A vers egy vizuális kép, testi érzékek felidézése, gyerekkori alapérzelmek megidézése, a természetről alkotott tudás, a végtelen űr képe egyetlen tömör gondolatba sűrítve – foglalta össze Nyáry Krisztián, a téma szakértője.
Olvasás közben a kognitív, vizuális és nyelvi észlelésért felelős idegpályák egyszerre működnek, minden szövegben más-más formában. Egy vers befogadása közben ugyanazok az érzések pulzálnak bennünk, – ha nem is akkora intenzitással – mint amiket a költemény tartalmaz. Filmnézés közben ez elmarad, mert készen kapjuk a vizuális képet.
/Pilinszky János: Négysoros/
A vers a legnagyobb stresszhelyzetben egyfajta vakcinaként működik. Segít feldolgozni a sokkot, emellett a kreativitás, empátia és a nyitott gondolkodás képességének megerősítésében is fontos szerepet játszik. Segít elfogadni a halál, elmúlás gondolatát, feldolgozni a veszteséget.
Elsősorban tudat alatt hat ránk a szöveg, beépül az életünkbe, majd később tudatosan választunk, keresünk élethelyzetünknek megfelelő költeményt. A vers számos pozitív hatása mellett tükörként is funkcionál, melyben saját magunkat vélhetjük felfedezni. Közösségépítő hatása sem elhanyagolható, a közös ismeret generációs kapocs lehet például szülő-gyermek között. Fejleszti a koncentrált gondolkodást, a memóriát, segíti az önreflexiót, a nyelvi készségek gyarapítását, növeli a jobb agyfélteke működését, gazdagítja a nyelvi kultúránkat.
/József Attila: Reménytelenül/
A vers a ritmus érzését hívja elő, ami ősi, evolúciós örökség. Legfőképp gyermekeknek okoz örömet ez a dallamos, ütemes verselés.
A költészet segítségével bármit elmondhatunk, közölhetünk, amit szóban nem tudunk kifejezni. Nem utolsósorban pedig a vers ráveszi az embert, hogy gondolkodjon a saját érzéseiről.
A vers örömforrás akkor is, ha szomorú a témája. Ezzel a mondattal ösztönöz minket Nyáry Krisztián irodalmár, hogy csempésszünk költészetet, örömet a mindennapjainkba. Olvassunk verseket, melyek számos jótékony hatással hálálják meg a rájuk szánt időt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése