Jojo Moyes az egyik legnépszerűbb, legismertebb angol romantikus bestsellerszerző. Büszkén tudhatom a kedvenc szerzőim között. Először még a Mielőtt megismertelek című nagy sikerű történetet olvastam tőle először, majd az egész Moyes-stílus beszippantott.
Ráadásul a Cartaphilus Kiadónál gyönyörű külsővel jelentek, jelennek meg az írónő művei.
Számomra már a könyv borítóján lévő szlogen - Csatát veszíthet a szerelem, de a háborút végül mindig megnyeri - biztosította, hogy tetszeni fog a történet. Olyan sztorit kapok, ahol a szerelemnek értéke, ereje van, akár a legnagyobb kihívást, nehézséget is túléli, kibírja.
Magával ragadott a párhuzamos történetvezetés, ahol két fiatal nő küzdését, kitartását követhettem nyomon. Mindkét nő életében meghatározó szerepet játszott egy festmény. Egyiküknek megmentette az életét, míg másikuknak megváltoztatta, küzdelemmé tette.
"[…] ezek a dolgok, a hétköznapi, banális kis semmiségek most ritka kincsként ragyognak az emlékezetemben. Tudod, mennyire vágyom arra, hogy vigyek neked egy kávét? Hogy nézhessem, ahogy a hajadat fésülöd? Tudod, mennyire vágyom arra, hogy nézhesselek, amint nevetsz az asztal másik oldalán, és tudjam, én vagyok az oka, hogy boldog vagy?"
Írta egy háborús katona az otthon lévő feleségének. Akkor vesszük észre, hogy mi a legfontosabb számunkra, amikor nincs jelen, hiányzik az életünkből. Ilyenkor tűnik fel a legapróbb dolgok a legértékesebbek. Legyen ez egy mosoly, ölelés, egy kedves szó a szerettünktől. Ezt Eduard Lefévre írta Sophie-nak, ám ugyanúgy igaz a 2006-os jelenben élő Liv helyzetére, aki négy évvel a férje halála után is nehezen áll talpra, bezárkózik, nem veszi észre a világban a szépet, jót, a reményt. Mígnem az útjába akadt egy sármos férfi, aki a szeretett kép kilétéről is lerántotta a leplet.
Az első világháborús francia településen a nők kénytelenek voltak kiszolgálni a németeket, míg férjeik, fiaik a fronton harcoltak ellenük. Ebbe a szorult helyzetbe került Sophie is, akinek nővérével együtt sütni-főzni kellett a németekre. Egy napon a Kommandant megdicsérte azt a festményt, melyet Eduard festett Sophie-ról, majd elkezdett társalogni vele a művészetről, festészetről. Végül Sophie a némethez fordult segítségért, hogy mentse meg a férjét vagy küldje utána, cserébe a portéért. Itt jön a képbe a festmény szerepe, ami majd hálatárgyként funkcionál. Livnek pedig be kell bizonyítania, hogy nem lopott a kép, amit annak idején a férjétől kapott ajándékba. Mielőtt végleg eldőlt volna a kép jövője, kiderült, milyen szerepet töltött be első tulajdonosa életében, milyen hányattatott sorsa volt, s mit jelent Livnek, aki a végén már a képen szereplő nő becsületéért küzdött, nem pedig a képhez fűződő érzelmei vezették.
Minden megvan ebben a könyvben, amire szüksége van egy alaposan kidolgozott történelmi-romantikus regénynek. Szerelem, elszakadás, küzdés, háború, rejtélyek garmadája, különös életutak, kitartás, hit. Mindez egy párhuzamos cselekményben bemutatva. Érdekes volt látni, megfigyelni, ahogy metszi egymást a két személy élete.
Gyönyörűen megírt könyv, mely kikapcsol, elgondolkodtat, elhiteti,hogy valóban létezik remény és az igaz szerelem valóban megnyerheti a csatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése