"Nem vette észre, hogy ők ketten unos-untalan egy bizonyos koreográfiát követnek, és hogy a kapcsolatuk játszmákra épül"
Rados Virág úgy játszik a szavakkal, mint újságíró a tollával. Persze ez nem véletlen, hiszen a szerző újságíró volt először, majd később ragadott pennát a lélektani regények írásához. Meg kell, hogy mondjam nagyon jól tette az írónő, hiszen csak úgy brillírozik a feldolgozott témában.
A Bántalmazó házasság egy alárendelődő, önbizalomhiányos, szeretetéhes nő és egy narcisztikus férfi kapcsolatát meséli el az előzmények felvázolásával és a bimbózó utóélet felcsillantásával.
A történet Kárpáti Anna kamaszkorával indul, ahol el kell válnia szeretett orosz kedvesétől, majd Magyarországra érve szembesült vele, hogy az itthon maga után hagyott barát sem várta meg őt, hanem más lánynál talált boldogságot. Így elváltak útjaik. Anna megkezdte tanulmányait az egyetemen, tanárképző szakon. Nagy álma volt, hogy magyart, irodalmat tanítson, így ezt a szakirányt választotta. Közben ide-oda csapódott a férfiak között, egyik kapcsolata sem tartott sokáig. A másik fél minden esetben házas volt, tehát ez is rövidítette a vad, erotikusnak induló, ám hirtelen záruló viszonyokat. A fiatal nő szeretetéhsége, ragaszkodása, társfüggősége kiapadhatatlannak bizonyult, épp, hogy kihűlt az előző delikvens helye, már jött is a következő. Tartott ez egészen addig, míg egy kellemetlen műtéti beavatkozást követően kis időre ugyan, de elment a kedve a férfiaktól. Anna szülei a lány kiskorában elváltak, előtte szakadatlan, kiabáltak, veszekedtek egymással. Főszereplőnk ezt el akarta kerülni saját életében. Erre kiválasztotta a Jolly Jokert, megkapta a rémálmát.
Az igazi bonyodalmak, lelki terror akkor kezdődött, amikor találkozott majdani férjével, Ferkóval. Ez a férfi kezdetben a szép, kedves arcát mutatta, majd kis idő elteltével kimutatta a foga fehérjét. Kritizálta, szidta, alázta Annát, majd elkezdte ütlegelni, verni, erőszakoskodott vele. Anna ezt öt éven keresztül - szinte zokszó nélkül - tűrte, majd egyszer csak besokallt, a sokadik veszekedésnél betelt a pohár. Hosszú ideig a nagymamájánál lelt vigaszra, majd kezébe tette a döntést. Vette a bátorságot és nevelőapja, szülei segítségével véget vetett a rémálomszerű kapcsolatnak. Sokáig nem találta a helyét, nem tudta, mihez kezdjen, mi lesz vele egyedül, társ nélkül. Nem hitt önmagában, nem hitte el, hogy igenis értékes ember, megérdemli a tiszteletet, valódi szeretetet, törődést. A válás után körülbelül fél évig pszichológushoz járt egy kollegina ajánlásával, ami hozzásegítette a gyógyuláshoz.
A történet szívszorító, megbotránkoztató tartalma ellenére pozitív, boldog befejezéssel zárult. Anna a sok viszony, erejét próbáló házasság után rátalált a megfelelő férfira, gyermeke apjára, aki igazán szerette, becsülte a nőt.
Manapság sajnos egyre többször hallani, olvasni, milyen sokan élnek bántalmazó, alá-fölérendeltségi viszonyban, házasságban. Fejet hajtva a másik akarata előtt, csak azért, hogy érezze, fontos, ne legyen egyedül... Sokszor az egyedüllét a megoldás - kinek rövidebb, kinek hosszabb ideig - a helyzetből való kilábalásra. Ehhez segítség, támogatás és bátorság szükséges. Hiába vagyunk kapcsolatban, ha nem érezzük egésznek benne magunkat. Még mindig jobb egyedül, mint tönkremenni egy uralkodó társ miatt.
Megrázkódtató olvasmány volt, sodort magával a cselekmény, alig tudtam letenni. Ám ez esetben nem azért, mert annyira izgalmas volt a történet, hanem kíváncsi voltam, hogyan alakul Kárpáti Anna élete. A velejéig őszinte írás bebizonyította, hogy minden rosszból van kiút, csak támogatás és elhatározás kérdése. Elrettentő példa mindazoknak, akik hasonló kapcsolatban élnek, mellette pedig rámutat a megoldásra, cselekvésre buzdítja a hasonló helyzetben lévő nőket.
Érdekel a téma? Rendeld meg egyenesen a kiadótól:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése