2020. július 13., hétfő

Margaret Atwood: Testamentumok

A Szolgálólány meséje könyv és sorozat után kíváncsian vártam, hogyan alakul Gileád sorsa, June/Fredé, gyermekei és Lydia néni története. A tavaly ősszel megjelent zseniális folytatás, a Testamentumok választ ad a fennmaradt kérdésekre, tisztázza a lezáratlan szálakat.

Margaret Atwood új regénye – három gileadi nő elbeszélésére alapozva – tizenöt évvel azután veszi fel a történet fonalát, hogy Fredé belépett az ismeretlenbe…
"A hatalmasok hierarchiájában csak azoknak szabad tréfálkozniuk, akik a csúcson vannak, ők pedig kizárólag maguk közt teszik."

A történet sok helyen naplóbejegyzés formájában van jelen, de sok a párbeszédes rész is. A Testamentumok a Szolgálólány meséjéhez viszonyítva 15 évvel később játszódik, a történteket, eseményeket pedig három nő, Lydia néni és Fredé két lánya szemszögéből ismerhetjük meg. Mindhárman más-más módon mutatják be Gileád világát, ám a történetük összekapcsolódik, sorsuk egybefonódik.  

Atwood ismét megszólította az olvasót, mintha ez a világ valóság lenne és útmutatóul szolgálna nekünk olvasóknak a túléléséhez. 

Nagyon tetszettek a pörgős események, egy percre sem ült le a sztori, izgalomban tartott, hogy vajon mi történik Gileáddal és szereplőivel. Összeomlik, romba dől a nőket elnyomó rezsim? Vajon újra szabadok lehetnek az elnyomott nők? Megbűnhődnek az elnyomók? Anya és lányai újra egymásra találhatnak? Vajon mindenki az, akinek elsőre látszik? Vagy lehetséges, hogy Mayday besúgó? Erre a sok sok létfontosságú kérdésre mind választ kaphatunk a Testamentumokban, amely méltó folytatása és lezárása a Szolgálólány meséjének. 

Megrázó, szomorú esetek mellett vidámabb, megmosolyogtató részek is akadtak a könyvben. Le kell szögezni, hogy Gileád sokat változott a Szolgálólány meséjében említett világhoz képest, ám a központi szenny megmaradt. Betekintést kaphattunk a Mayday szervezetébe, a Gileádon kívüli világ működésébe, ezáltal figyelemmel kísérhetjük Gileád negatív hatását környezetére.

A kanadai származású írónő ismét kitett magáért. Igazi mesterműt hozott létre a Szolgálólány meséje folytatásában, mint a gileádi világ lenyomatát. Ezzel együtt eddig négy Atwood könyvet olvastam, de mindenképpen tervben van a többi is, hiszen a szerző egy felfedezésre váró világot, egy megismételhetetlen történetet nyújt minden kötetével. 

Nincsenek megjegyzések: