Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről és halálról

Ez a könyv egy rendkívüli beszélgetés az életről, filozofálás arról, ami igazán fontos, lényeges a földi létünkben. Nagyon szerettem olvasni, mondhatni, hogy ajándék, apró bölcsességmorzsa volt minden sora!

"-Mindaddig, amíg szeretni tudjuk egymást, amíg emlékezni tudunk a szeretetre, amit kaptunk és adtunk, úgy halunk meg, hogy nem távozunk el innen igazán. Itt marad a szeretet, amit teremtettünk. Itt marad a tömérdek emlék rólunk. Tovább élünk – mindazoknak a szívében, akiket megérintettünk, akikre hatottunk, amíg velük voltunk."

Ezt a példányt a Magyar Könyvklub kiadásában olvastam, de megjelent a Könyvfakasztó és az Animus Kiadónál is. Érdekessége a történetnek, hogy a tanítványként jelen lévő Mitch azonos a szerzővel, aki volt professzorával beszélget, filozofál keddenként az élet dolgairól. 

"Szeretet nélkül szárnyaszegett madarak vagyunk"

A könyv elején megismerhettük a volt tanítványt, megtudtuk, mi lett belőle, hogy sport újságírással, tudósítással keresi a kenyerét. A professzor nem munkahelyen alkalmazható - előnyt jelentő - tudást adott Mitch kezébe, hanem az élet szeretetére, élvezetére tanította. Arra, hogy minden apró dologban lássa meg a jót, lelje örömét a hétköznapi szépségekben is, ne a nagy dolgokra várjon. Ne gyűjtögessen, ne ragaszkodjon tárgyakhoz, hiszen ezek múló értékek, a sírba sem viszünk magunkkal semmi kézzelfogható emléket. Ennél sokkal jelentősebb és fontosabb, értékesebb az idő. Az az idő, amit másra szánunk, együtt töltjük a szerettünkkel, meghallgatjuk az illetőt, teljes mértékben rá koncentrálunk. Ez mindennél többet ér, mindennél értékesebb, ha a figyelmünket, időnket ajándékozzuk oda embertársainknak. 

A könyvben szereplő professzor olyan tanácsokat osztogat a halálos ágyáról, amely mindenki számára elgondolkodtató lehet, érdemes beépíteni az életünkbe ezeket az apró bölcsességeket. Az életminőségünk nagyban függ az életfilozófiánktól, így nem mindegy hogyan állunk hozzá az élethez, miképp gondolkodunk bizonyos dolgokról, helyzetekről vagy magáról az életről. 

Fantasztikus, elgondolkodtató, filozofikus írás az élet valódi értelméről egy professzortól, aki egy halálos betegségben „szenved”. Azért idézőjelben, hiszen ő nem szenvedésként élte meg ezt az időszakot, hanem kiélvezett minden pillanatot, amikor még átadhatta tapasztalatát, tudását volt tanítványának, majd amikor teljesen legyengült igyekezett élvezni, hogy újra kiszolgálják, mint kisgyermek korában. A történet pikantériája, hogy a tanítvány nem más, mint maga az író, aki kettejük történetét meséli el.