"Sok jót tettek egymással. Tényleg, gondolja, tényleg. Az emberek tényleg meg tudják változtatni egymást"
Már a borító sem hétköznapi jelenség, hiszen egy konzervdobozban ábrázolja az ölelkező párt. Azt az üzenetet sugallja a kép, mintha egy burokban, buborékban lenne a férfi és a nő, nem létezne a külvilág. Ám sok esetben ez sem jó, hogyha ennyire közel vagyunk egymáshoz, kell a szabadság is.
A könyv címe is sokat sejtető. Egyszerre lehet reálisan, a szó szoros értelmében venni és belegondolni, mitől számít normálisnak egy ember.
A két fiatal történetét hónapokra felosztva ábrázolja az írónő. Az első néhány fejezetben még a középiskolában vagyunk, ahol közelebbről is megismerkednek egymással a különböző társadalmi osztályból származó főszereplők. Ahogy kezdenek ráérezni a másik rezgéseire, egyfajta kapcsolat alakul ki közöttük. Ám csak titokban vannak együtt, az iskolában egymáshoz sem szólnak, bujkálnak hol egyikük, hol másikuk szobájában, elkerülve a szülőket. Ám egyszer csak robban a bomba, amikor a fiú mást hív el a bálra. Connel nem akar Marianne-nal megjelenni, mert fél a barátai véleményétől, a társadalom megítélésétől. A magának való lány ezután magántanuló lesz, kerüli a fiút, nem válaszol az üzeneteire.
Majd az egyetemen találnak ismét egymásra, ahol időnként össze-összejönnek, majd más pár oldalán mutatkoznak, mintha ők maguk sem tudnák, mit akarnak valójában. Első ránézésre kicsit ilyen se veled, se nélküled a kapcsolatuk, ám a felszín alatt több rejtőzik, mint ami látszik.
A pszichológiai elemzéssel ellátott történet igazi fejlődésregény, egy első szerelem robbanásszerű meséje, ami éveken át végigkíséri a fiatalokat. A szerző egyenes tükröt tart a huszonegyedik század társadalma elé. Megmutatja, hogy milyenek vagyunk valójában. Mindannyian meg akarunk felelni a környezetünknek, mellette viszont szeretnénk önmagunk maradni, szabad egyénként gondolkodni, élni, létezni. A két fiatalnál, - ahogy a valóságban is - bélyeget nyom a személyiségükre a szociális és családi hátterük, a támogató otthoni szeretet vagy éppen annak hiánya.
Marianne és Connel hatalmas utat járt be a középiskolai évektől az egyetem befejezéséig. Mindkettejük fejlődése látványos, érzékelhető, mind személyiségben, mind nyitottságban és az egymáshoz fűződő kapcsolatukban is. Rájöttek, bármi történjék is, mindig visszatalálnak egymáshoz, mintha láthatatlan kötelék fűzné össze őket.
Nagyon tetszett a könyv, bár kellett egy kis idő, hogy át tudjam érezni a karakterek érzéseit egymás és a világ iránt. Különleges olvasmány, amiben minden mai fiatal egy kicsit magára ismerhet. A szerző rámutat arra a tényre, hogy igenis hatással vagyunk egymásra, a társunkra, a családtagunkra, a társadalomra.
Ha felkeltette az érdeklődésed, rendeld meg a 21. Század Kiadó -tól! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése