Limpár Imre: A siker tervezhető

A praktikus tudás lélektani könyve

Limpár Imre nevével először még évekkel ezelőtt, Keszthelyen találkoztam, amikor előadást tartott az időgazdálkodásról. Már akkor szimpatikus volt a szakember, az előadásmódja, s természetesen a téma is igen fontos számomra, amit akkor hozott. Majd később a Duna tv Családi kör című adásában volt vendég számos alkalommal. A napokban pedig szembejött velem A siker tervezhető című kötete, mely mindössze 254 oldal, ám annál tartalmasabb. 

„Hiszem, hogy mindig van másik út, hogy mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk, s pont ezért lehetséges a változás.”

"Két nagy lelki főbűn biztos van: az egyik a panaszkodás, a másik a magyarázkodás. Sorsok ezrei, ha nem tízezrei kerülnek vakvágányra e két szokás miatt, mellyel egyébként is csak ideig-óráig odázhatjuk el az elkerülhetetlent: a felelősséget előbb-utóbb vállalni kell életünkért."

Nagyon kíváncsi voltam erre a kötetre, mi újat mondhat nekem a szerző e témában. Ám pozitívan csalódtam, hiszen kellemes meglepetés ért olvasás közben. A siker hozzáállás kérdése. A legtöbb dolog fejben dől el, ahogy a szerző is fogalmaz. A változás mindig lehetséges, csak meg kell találnunk azt a bizonyos utat, amire ha rálépünk új irányt vesz az életünk. Mindehhez nyújt segítséget Limpár Imre szakpszichológus. Évekkel ezelőtt volt szerencsém a szakember egy előadásán részt venni még Keszthelyen. A stílusa, lendületes beszéde, előadásmódja már akkor megfogott. Nagyon örülök, hogy elolvastam a könyvét is, mert határozottan elindított bennem valamit. Még csak a gondolat szintén, gondolkodás terén, de ugyebár valahol el kell kezdeni. :)

A kötetben alátámasztja a szerző, hogy sosem késő változni, változtatni, azaz bárki lehet sikeres. A siker nem azon múlik, ki, honnan jön, hanem, hogy mennyi elhivatottság, elkötelezettség van benne az iránt, amit el szeretne élni. Természetesen a siker minden egyes embernek mást jelent, így nem lehet egy adott szempont szerint megállapítani, hogy ki sikeres. 

Limpár Imre segít, hogy fejleszthessük önmagunkat, s ki tudjunk lépni abból a skatulyából, amibe bezártuk magunkat, ki tudjunk bontakozni. Számos hogyan kérdésre ad választ a kötet, ami közül legalább egyet-kettőt biztosan el tudunk sajátítani. 

Hogy hogyan segíthetsz önmagadon? Hogyan élhetsz más, jobb életet? Ez mind rajtad múlik, s a kötet hozzásegít a válaszhoz.

Annet Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?

Talán egy hónapja van annak, hogy moziban láttam a kötetből készült filmet, ami magával ragadott, nagyon tetszett. Majd néhány héttel később a könyvtárban megláttam, hogy könyv is van belőle. Sokat nem is gondolkodtam rajta, hamar kikölcsönöztem és belevetettem magam a történetbe.

"– Nahát, úgy tűnik, hogy kiömlött a múltam a szekrényből! – szólalt meg."

A film után nagyon kíváncsi voltam, milyen történet adta az ötletet, mégis honnan ered ez a különleges sztori. 

A fejezetek rövidsége miatt könnyen olvasható a könyv, így gyorsan lehet vele haladni.

Az abszolút könyvek sorozatából eddig csak egy-egy kötetet olvastam, de ezután biztosan növelni fogom ezt a számot. 

Röviden arról szól a történet hogy egy kiskamasz lány történeteket talál ki, amivel az öccsét szeretné szórakoztatni, elaltatni. Majd elhatározza, hogy író szeretne lenni, amihez a szomszéd nénitől kér segítséget, aki több kötetes szerző. Eleinte kitalál történeteket, végül a saját életét írja meg egy könyvbe sűrítve. Ahogy ír a főszereplő, úgy követhetjük nyomon mi, olvasók is a kötet alakulását. Megismerjük a családot, az iskolai közeget, barátnőt, a szomszéd írónőt, s azt a személyt is, akit Katinka sem ismerhetett közelebbről.

Számos írói praktika, jó tanács rejtőzik a lapok között, melyek segítséget nyújtottak Katinkának, hogy érdekes és élvezhető stílusban tudja megírni élete történetét. 

Kedves, megható, bátor kiskamaszt ismerhettem meg a sorok között, aki kibontakoztatja írói tehetségét, nem sajnálva az időt és energiát.

A könyv és a belőle készült film szinte tükörképei egymásnak, szépen megelevenített mozifilmet kaptunk belőle, mely - ahogyan a könyv is - minden korosztálynak, s az egész családnak kellemes időtöltést, kikapcsolódást jelenthet. 

Gary Chapman: Egymásra hangolva

Öt szeretetnyelv a házasságban

„A ​szeretet nyelve egyetemes. Ám ahányan vagyunk, annyiféle nyelvjárást beszélünk.”

Gary Chapman neve összefügg a szeretetnyelvek fogalmával, megjelenésével. Így talán mondhatjuk, hogy ez az első, ami eszünkbe jut a neve hallatán.

Már hosszú ideje terveztem, hogy olvasok az 5 szeretetnyelvről, így nagy öröm volt számomra, hogy az elmúlt hetekben sikerült abszolválni ezt a kitűzött célt.

A borító mellett nem mehetek el szó nélkül. A naplemente, majd alatta a lila szín középpontban a párral, akikből árad a harmónia, úgy gondolom, hűen tükrözik az elérendő hangulatot, kapcsolatot. Ugyanez a harmónia és szeretetteljes hangulat elérése a cél a kötetben leírtak elsajátításával. 

"Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat egymásból. Ez a szeretet jutalma."

Rengeteget tanultam ebből a könyvből. Úgy gondolom, sokat köszönhetünk Chapman-nek a szeretetnyelvek ismertetéséért, s a harmonikus párkapcsolat működtetéséért is. Fantasztikus szakember, akinek az elméleteit érdemes megfogadni, elsajátítani, beépíteni a mindennapjainkba. Sok esetben megmenthet egy ellaposodott kapcsolatot, ha ráérzünk, megismerjük és elkezdjük használni a másik szeretetnyelvét.

"Ne essünk abba a tévedésbe, hogy azt feltételezzük, ami számunkra kellemes, az bizonyára mások számára is az."

Ahogy a címben is olvashatjuk, 5 szeretetnyelvet különböztetünk meg.  Ezek az elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek és a testi érintés. Mind mind kifejezi a másik iránti szeretetet, ám különbözőképpen. Szimpatikus volt, hogy a szerző számos példát hozott arra, amikor még más-más szeretetnyelvet használtak a pár tagja, majd amikor már egymás szeretetnyelvét beszélték. Így mi, olvasók is könnyen beleképzelhetjük magunkat az adott szeretetnyelvet beszélő fél helyébe.

Eleinte rendkívül nehéz odafigyelni a másikra, ráhangolódni, hogy neki mi esne jól. Gary Chapman segít, hogy tudjuk úgy szeretni a párunkat, ahogyan az neki jól esne. Úgy gondolom ez kifejezetten fontos ahhoz, hogy hosszútávon jól működhessen egy párkapcsolat. 

Majd a kötet végén lévő férjeknek és feleségeknek ( vagy "csupán" párkapcsolatban élőknek) szóló tesztre külön felhívnám a figyelmet. Kitöltöttem én is, el is gondolkodtatott azzal kapcsolatban, mi az ami igazán jól esik, minek is örülnék a mindennapokban. 

Mindenképpen ajánlom ezt az újabb olvasmányt Chapman-től, bőven akad benne jó tanács, segítő mondat.

Gary Chapman: Változzunk együtt!

Ismét egy párkapcsolattal foglalkozó könyvet hoztam, ami egyben önismereti írás is.

Gary Chapmanről tudni lehet, hogy a párkapcsolatok ismert és elismert szakértője. Ennélfogva nehéz lenne melléfogni a könyveivel. 

"Az éles kritikák kiváltotta érzelmeket szinte lehetetlen „jól” kezelni. Mindnyájan vágyunk arra, hogy partnerünk változzon – a kritika azonban ehhez nem megfelelő eszköz!"

A világhírű, elismert szerző példákkal igazolva mutatja be, hogyan lehet helyesen, asszertíven kommunikálni, motiválni egymást, közösen fejlődni és pozitív irányba változtatni a kapcsolaton.

Úgy gondolom egy ilyen iránymutatás mindig jól jöhet, hisz különbözőek vagyunk, különböző szükségletekkel, szemlélettel, érzékenységgel. A ön- és a párkapcsolatunk fejlődése pedig egy folyamatos dolog, amivel nem szabad sosem leállni, pihenőt tartani. Mindig dolgoznunk kell a harmonikus légkörért.

"A házasság meleg érzelmi légkörének egyik kulcsa tehát a partner szeretetnyelvének ismerete és rendszeres használata."

Örök érvényű igazság, hogy a párkapcsolaton (sőt bármilyen emberi kapcsolaton) dolgozni kell. Ez sokszor nehéz lehet, sőt igazi kihívást jelent, hiszen megvan a saját ritmusunk, szokásaink, melyeken nehéz változtatni. Annak érdekében viszont, hogy a pár mindkét tagja jól érezze magát a kapcsolatban, szükséges a változás, megújulás. Ehhez megfelelő kommunikáció és türelem, elfogadás szükséges. Természetesen ez egy közös munka, tehát ne várjuk a társunktól, hogy ő változzon, míg mi mit sem teszünk az ügy érdekében. 

"Ha képesek vagyunk feltétel nélkül figyelni egymásra és tartalmas beszélgetéssel tölteni az időt, az együttlét máris „minőségbe fordul."

A szerző végigvezet a változás folyamatán. Minden kezdet nehéz, így segítő "kezet" nyújt Chapman a kötetben. Segít az elindulásban, s példákkal alátámasztva megmutatja, mekkora erő is rejlik a szeretetben, majd útmutatót ad a szerző, hogyan tudunk úgy kérni, hogy ne legyen bántó, követelőző, de a párunk mégis meghallja. Fontos, hogy a kérés és a kérés teljesítése kölcsönös legyen, mindkét fél ugyanannyi energiát fektessen bele a változás menetébe.

Érdemes olvasni a szerzőtől, hiszen számos párnak segített már az évtizedek alatt, mióta praktizál. Fogadjuk meg a tanácsait, s sajátítsuk el azokat a fogásokat, úgymond recepteket, melyek boldogabbá fűszerezik a kapcsolatunkat.

Mihalec Gábor: Gyűrű-kúra

Boldog házasságra készülők kézikönyve

Jobb nem is lehetne ennek az ajánlónak az időzítése, hisz ezen a héten (febr. 10-16.) van a Házasság Hete. Mihalec Gábor neve sokaknak ismerős lehet, hisz a párkapcsolati könyvei mellett előadásokat tart országszerte. A  Gyűrű-kúra című kötet házasoknak, házasság előtt állóknak szól, de nagy hasznát vehetik a párkapcsolatban élők is, akiknek nincs házasodási szándékuk. 

Az alcím akár az is lehetne, hogy Boldog és egészséges, kiegyensúlyozott párkapcsolatra készülők kézikönyve. A párkapcsolat nem csak annyit jelent, hogy együtt éljük a mindennapokat és telik az idő, hanem vannak élethelyzetek, melyeket meg kell oldani, előjöhetnek kommunikációs problémák, nehézségek, félreértések, amiket tisztázni kell.

"[…] a jó házasság két ember közös munkájának együttes eredménye, valamint tudatos munkával az akadályok lépcsőfokká változtathatók…"

„Ha már könyvből kell tanulni a házasságot, akkor megette a csuda” – mondhatnád magadban hitetlenkedve."

A párkapcsolat egy törékeny dolog, amin megállás nélkül dolgozni kell. Olyan, mint egy virág, ami gondozásra szorul. Nem hanyagolhatjuk el kis időre sem, mert akkor ott törés keletkezik, amit ki kell javítani, be kell foltozni. Számos pszichológia eszközt és szemléletet tár elénk a szerző, amit ha megfogadunk, könnyedebbé tehetjük az otthoni légkört. 

Szimpatikus, hogy Mihalec Gábor példákkal alátámasztva mutatja be az előtte-utána képet.

A kötetben életszerű szituációkkal találkozhatunk, melyekre a szerző hasonlóan megvalósítható tanácsokkal szolgál. 

Összefoglalja, mi mindennel kell tisztában lennünk, mielőtt elköteleződünk a másik mellett. Számos hasznosítható tanácsot tartalmaz, melyeket érdemes megfogadni. Nem mindennel értek egyet benne, de a házasság intézményébe vetett hit nagyon szimpatikus. Biztosan olvasok még a szerzőtől.

Linn Strømsborg: Soha, soha, soha

Anno a Nincs időm olvasni kihívás csoportban közös könyv volt ez a kötet. Szabados Ági itt keltette fel a figyelmem a könyv iránt.

A cím alapján meglehetősen véglegesnek tűnik a téma, ami ebben az esetben a gyermekvállalás. 

"De ha egyszer szeretem, miért nem vagyok képes megadni neki, amit akar?

És ha egyszer szeret, miért nem képes megadni nekem azt, amit akarok?"

Egy nő általában két dologért tesz meg mindent. Az egyik, hogy legyen gyereke, a másik pedig hogy ne. Úgy gondolom, hogy mindenkinek egyéni szuverén joga ezt eldönteni, s ne a társadalom határozza meg, hogy mit vállaljunk. Számos oka lehet annak, ha valaki úgy dönt, nem szeretne gyermeket, s családot alapítani. Betegség, meddőség, egyedülálló állapot, nem megfelelő élethelyzet vagy párkapcsolat. Mindemellett előfordulhat az is, hogy valaki jól megvan egyedül, s nincs benne vágy az anyaság iránt. Ez is egy vélemény, s így is lehet dönteni. 

Így van ezzel a történet főszereplője is. Körülötte már mindenki szülővé vált, ám benne az évek múltával sem változik ez az érzés. Egyáltalán nem érez késztetést a gyermekvállalásra, ami megingatja a párkapcsolatát is, majd szép lassan átalakítja azt. A cselekmény során a főszereplőnő felelevenít eseteket, amikor női ismerősi kijelentették, hogy nem lesz gyerekük, majd később mégis bekövetkezett. 

Majd sorra jöttek a kérdések, hogy ő miért nem akar gyereket, kicsúszik az időből, s majd megbánja x évvel később, hogy így döntött. A kérdések, szurkálódások hada mindig megtalálta a főszereplőnket, aki kitartott az elvei mellett. Elégedett volt az egyszerű, szabad életével. Nem vágyott sem gyerekre, sem kötöttségekre. Emiatt sok barátját, ismerősét el is "vesztette", hiszen teljesen más az életszemléletük, s az időbeosztásuk. Ő mégis így érzi jól magát a bőrében.

"Arra vártam, hogy azt akarjam, mint ti, mások. De nem akarom."

Sokszor bele sem gondolunk, hogy eshet a másiknak a sok beszólás, okoskodás a gyermekvállalás témájával kapcsolatban. Néha érdemes lenne kicsit a másik oldalt is meglátni, s elfogadni, ha valaki kilóg a sorból és másképp dönt.

Tetszett a szöveg egyedi tördelése, a téma sajátos ábrázolása. Érdekes belegondolni, hogy milyen lelki károk keletkezhetnek abban a személyben, akit ignorálnak ezzel a témában. Az külön jó, hogy erre is hangsúlyt helyez a szerző. 

Érdemes meggondolni, hogyan teszünk fel egy kérdést, egyáltalán jogunk van e megmondani a másiknak a "tutit"? Szerintem, nem. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy hogyan éli az életét, főleg, ha ezzel nem zavarja más emberek köreit.

Németh Luca Anna (szerk.): Szöveglelő

Találd meg magad az irodalomban!

Az irodalom világnézet. Nem véletlenül az a mottóm, hogy azért írok, hogy éljek, s azért élek, hogy írjak. Számomra az írás gyógyító erővel bír, emellett jó érzés kiírni magamból az éppen aktuális érzéseimet. Ide kapcsolódnak az olvasmányok, könyvek is. Vannak kifejezetten olyan kötetek, melyeknek jó hasznát vesszük bizonyos élethelyzetekben.

A Libertine Kiadó, s Szabados Ági ezzel a kötettel egy hiánypótló, rendkívül fontos és hasznos könyv megszületését támogatta, s adott helyet a kiadványai között. 

Számomra különösen kedves ez  könyv, hiszen a volt pszichológia oktatóm, dr. Béres Judit is számos cikket közöl benne. 

A könyv kívül-belül rendezett, szép, esztétikus. Különösen jól áll neki ez a szín, a dombornyomott borító. Úgy gondolom különlegessé teszi ez a letisztult, de mégis jól megjegyezhető szín, stílus a könyvet.

A kötetben abc sorban vannak a témák, melyekhez regény, vers vagy éppen novella ajánló társul. A szakemberek, pszichológusok, irodalomterapeuták ismertetik az adott témát, érzelmet, élethelyzetet, majd a hozzá társított olvasnivalót. Megtudhatjuk, hogyan kapcsolódik az adott történet a témához, s miképp tud támaszt nyújtani nekünk az érintett helyzetben. 

Természetesen a szakembert nem helyettesítik a könyvek, de kiegészíthetik vagy éppen magunkra ismerhetünk a történetben. Ez a felismerés, tükörfunkció pedig segíthet, hogy mi merre menjünk tovább, hogyan döntsünk, cselekedjünk.

Számos ismert, már korábban elolvasott kötetcímmel találkoztam az ajánlóban, de bőven akadt, amit még nem olvastam vagy éppen itt, ebben a könyvben találkoztam vele először. Ki is írtam magamnak ezeket a címeket, hogy pótoljam az olvasásukat éppen passzoló élethelyzet esetén.

Ajánlom mindazoknak, akik könyvhöz folyamodnának segítségért, támogatás, fogódzó gyanánt!

Guillaume Musso: A szajnai ismeretlen

Musso ismét nem okozott csalódást. Bármelyik regényéhez nyúlik, az biztos, hogy letehetetlen lesz. Emellett a szerző még mindig tud meglepetést okozni, pedig már több történetet is olvastam tőle.

"Egy nyomozás során soha semmi nem véletlen. Minden feltárt tény egy-egy ecsetvonás egy impresszionista festményen."

Nagyon szeretem a rejtélyes, nyomozós történeteket, könnyen bevonódok.  

Már maga a borító is olyan titokzatos, mintha lenne valami a háttérben.

A történet egy vízben talált nővel kezdődik, aki furcsán hasonlít egy korábban elhunyt zongoraművész. A nyomozóknak nincs könnyű dolga, rengeteg a gyanús elem, egyezés. Majd megjelenik a képben Dionüszosz mítosza, mely mintha életre kelne, s valósággá válna a legenda, a színház. Emellett egy nyomasztó múlttal megáldott író is a képbe kerül, aki segít összerakni a kirakós darabkáit. Ám még így sem teljes a kép, számos embert kell bevonni a nyomozásba, hogy fény derüljön ki vagy mi is áll a hamis álarc és a mítosz felélesztése mögött.

Ebben a történetben semmi és senki sem az, aminek elsőre látszik. Rendkívül jók a karakterábrázolások, le a kalappal Musso előtt. 

Mára maga az a kérdés is hagy maga után kívánnivalót, hogy hogy lehet valaki egyszerre élő s halott is. Erre ugye fény derül a könyvben, de hosszas tortúra előzi meg az eredményt. 

"Hogy felfedjem a hiányzó részt, vissza kell mennem a forráshoz. Ahhoz a pillanathoz, amikor Milena Bergman „megkettőződött”. Ahhoz a pillanathoz, amikor az én hibámból feltámadt egy hasonmás, egy gonosz Doppelgänger, hogy úrrá legyen felette."

Érdekes volt arról is olvasni, hogy Franciaország bizonyos részein, hogyan viszonyulnak a rendőrökhöz. Nem tapasztaltam még hasonlót.

Ebben a kötetben a szerző ötvözte a misztikumot, a mitológiát a valósággal. Életre hívta Dionüszosz mítoszát, nem is akármilyen formában. Mindezt egy rendőrségi nyomozásba ágyazva, ahol a megtévesztés a jelszó. Engem megvett magának! Mindenképp érdemel egy esélyt.

Guillaume Musso: Most!

Számos könyvet olvastam már Musso-tól, így tudtam, mire számíthatok. Talán kijelenthetem, hogy az egyik legjobb kortárs szerző, számomra legalábbis biztosan. 

"Utazó voltam, aki csak átkel a maga korán, de nem éli meg.

Nem találtam a szavakat, és nem értettem, amit hallok.

Lemaradtam, egyre kevésbé éreztem otthon magam ebben a rémisztő világban."

Ez az idézet, könyvbéli gondolat röviden, tömören összefoglalja, mi is a történet fő mondanivalója. A főszereplő nem élte meg és nem élte át az életét, csupán élt, robogott, át egyik napról a másikra. Mindezt elég szövevényesen, fantasztikus elemekkel tarkítva tárja elénk a szerző. Itt, ebben a műben semmi sem az, ami elsőre látszik.

Érdemes alaposan kinyitnunk a szemünket, hogy átlássunk ezen a nyakatekert történeten. Már javában sajnáltam a főhőst, amikor fény derült rá - mintha lehullott volna a hályog a szememről -, hogy mindez pusztán a látszat. 

Nem véletlen szól úgy a mondás, ami a könyvben is szerepel:

"Sose feledd, hogy két életed van. A második akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egyszer élsz."

"[…] a tetteink nem múlnak el minden következmény nélkül."

A történet tele van fordulatokkal, merész váltásokkal és meglepő lépésekkel, jelenetekkel. Musso egy percre nem hagyja, hogy lankadjon a figyelmünk. Sosem lehet tudni, mi lesz a következő lépés, hogyan folytatódik a cselekmény. 

Magával ragadó történetvezetés, letehetetlen olvasmány. Szinte együtt lélegeztem a főszereplővel, kíváncsian vártam, mi fog történni vele, megtörik e az átok, ami talán nem is az, aminek elsőre tűnik. Fordulatos történet, amiben Musso stílusához méltő csattanó zárja a cselekményt. Remek pop kulturális utalások, idézetek hangzanak el a műben, melyekre érdemes figyelni, megfogadni a tanácsot, amire irányulnak. Bátran ajánlom minden Musso rajongónak, s kezdő Musso olvasónak is egyaránt.

Az élet elrohan mellettünk, ha nem figyelünk. Napra-nap, mintha nem is élnénk meg a pillanatokat, hanem egy örvénybe kerülve bedarálna minket az élet nevű forgószél. Amellett, hogy remek olvasmány, izgalmas pszichológiai thriller, még tanító jellege is van a cselekménynek. Felhívja rá a figyelmünket, hogy éljünk is, úgy igazán, ne hagyjuk sodródni magunkat az árral. 

Bátran ajánlom a könyvet mindenkinek, aki szereti a pszicho thrillereket, a váratlan fordulatokat és a csattanót a könyv végén. 

Nicholas Sparks: Éjjel a parton

A romantikus regényírók koronázatlan királyaként is bemutathatnám Nicholas Sparks szerzőt, aki számos romantikus regényt tudhat magáénak. 

Ez a történet egyike azoknak, melyből film is készült, s aminél a filmet láttam előbb. A legtöbb esetben a könyv megelőzi nálam a filmet, ám ebben az esetben a film megnézése után szereztem tudomást a regény létezéséről. 

A vizsgaidőszakban kellemes kikapcsolódást jelentett Sparks regénye, mely egy visszaemlékezést mesél el.

"Fiatalok és idősek, férfiak és nők, az általa ismert emberek döntő többsége lényegében ugyanarra vágyik: lelki békére, nagy válságoktól mentes életre, boldogságra."

A kötetből származó fenti mondat, kijelentés mély nyomot hagyott bennem. Hiszem, hogy valóban ez az igazán fontos az ember életében. Nyugalomra lelni, megtalálni a boldogságot, a helyet, személyt, ahol és akivel boldogok lehetünk. Mi lehetne ennél fontosabb? Természetesen az egészséget leszámítva. Úgy gondolom nem igazán van ilyen.  

A két főszereplőnek ezt a békét sikerül megtalálnia egymás oldalán a néhány nap erejéig, amit együtt töltenek a panzióban. Ám ez a találkozás akkor erővel bírt, hogy az elkövetkezendő időkben is erőt adott Adrienne-nek és Paul-nak. Kettejük kapcsolata, találkozása Adrienne lányának vigasztalásakor kerül felszínre, aki beletemetkezik a férje miatti gyászba. Az édesanya igyekszik fellebbenteni a fátylat lánya előtt, hogy igenis ő is átélt hasonló fájdalmat, s mégis erőt tudott meríteni a létrejött kapcsolódásból. Ezt adja mintának a lányának is, hogy merítsen belőle hitet, erőt, hisz van miért élni. Az emlékek, élmények pedig mindig velünk élnek tovább. 

Nagyon fontos, a regény felhívja rá a figyelmet, hogy ne bánjuk, hogy valami elmúlt, hanem örüljünk és adjunk hálát, hogy megtörténhetett. 

Mondhatnánk, hogy a véletlen alakította így, hogy a két, az élet által meggyötört ember találkozott, s egymás karjaiban kötöttek ki. Mégis azt mondom, s gondolom, hogy véletlenek nincsenek, okkal találkozunk emberekkel, ahogy Paul is Adrienne-nel. A két személy élete közepén reményekkel, hittel, csalódással, fájdalommal a háta mögött óvatosan közelített egymáshoz, majd estéről estére megnyíltak a másiknak. Paul sikeres, sztahanovista orvosként, életét átgondolva, átértékelve érkezett meg a szigetre, míg Adrienne háztartásbeli kétgyermekes édesanya és elvált nő állt a férfi előtt. Ráadásul egy beteg édesapával a háttérben, aki gondozásra, ápolásra szorul. Mindketten megküzdöttek a saját sorsukkal, karmájukkal, nem kis batyut cipelve kezdtek el ismerkedni egymással. Ám a szerelem  - azt mondják - mindent legyőz, így érezték ők is. Majd az elválás során - hisz Paul elment, hogy helyrehozza a kapcsolatát fiával - levelezés formájában tartották a kapcsolatot, amíg lehetett.

Kettejük története közelebb hozta anyát és lányát egymáshoz, s Adrienne gyászoló lánya is más színben látta a világot, lassan, de elkezdett talpra állni. 

Érdemes beszélnünk, kommunikálnunk egymással, hisz egy saját történet, ha megosztjuk, amellett, hogy beszédtéma lehet, közelebb hozza a családtagokat egymáshoz, s segítséget is nyújthat hasonló helyzetekben.

James Norbury: Kövesd a Holdat

A szerzőtől már korábban olvastam, így nagyjából körvonalazódott előttem, hogy mire számíthatok. 

A Kövesd a Holdat számomra olyan, mintha azt mondaná a szerző, kövesd az álmaidat, kövesd a szívedet. Tehát benne van minden, ami igazán lényeges. Hiszem, hogy a szívünk megsúgja nekünk, mit kell tennünk, merre kell mennünk, csak sokszor nem figyelünk rá, nem hallgatjuk meg, esetleg megkérdőjelezzük.

A kötet kívül-belül lenyűgöző, csodaszép a borító és szuper illusztrációk vannak a lapokon is. 

A történetben állatok a főszereplők, ami a gyermekkori alap állatmeséket idézheti, így egyfajta otthonosságérzet is kialakulhat olvasás közben. Nekem teljesen biztonságot adott, hogy a farkas, mint bölcs vezér, jelen esetben, mint egyfajta "nagy testvér" megvédi a kölyökkutyát, s mellé szegődik az útja során. 

"Olykor hiábavaló a küzdelmünk, a türelmünk és az optimizmusunk. De maga az út, ahogyan megtettük, és akikkel megtettük, örökké bennünk él majd. Ezért csinálunk mindent teljes szívünkből,

így amikor nem sikerül, legalább tudjuk, hogy a legjobbat adtuk magunkból a világnak."

Úgy gondolom, hogy gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt reményt nyújthat, hitet adhat ez a kis történet, mese. Elhiteti, hogy igenis létezik jó a világban, csak nyitott szemmel kell járnunk és be kell fogadnunk.

A mesében beköszön a gyász, az elengedés, az elmúlás, veszteség, s a szeretet témája. Mindezen érzések megmutatkoznak a két élőlény egymással való kapcsolatából, párbeszédéből. 

Hangsúlyos a cselekményben, hogy nem feltétlen a cél elérése a fontos, hanem az út, amit odáig megteszünk. S fontosak az útitársak, az útközben szerzett élmények is. Az elért cél is csak akkor ér valamit, ha élveztük az életet, s igazán éltünk, míg eljutottunk odáig. 

Nagy öröm számomra, hogy a filozofálgató beszélgetések, megnyilvánuló gondolatok mellett, vagy éppen ennek következményeként megjelenik a buddhizmus is. Az elcsendesülés, a magunkba nézés örök tanulási folyamat, melyet csak sok gyakorlás árán lehet igazán elsajátítani. Ám megéri, hisz védelmet nyújthat a külvilág zaja ellen.