Ruta Sepetys: Én árullak el

Korábban már olvastam a szerzőtől az Árnyalatnyi remény és a Kalitkába zárt álmok című regényeket, melyekkel bebizonyította számomra, hogy értéket képvisel, fontos, amit közöl, ír a történeteiben. 

Az Én árullak el egy Romániában játszódó történelmi regény, mely a  Ceaucescu diktatúra mindennapjait ábrázolja. Megtudhattam a kötetből, milyen volt az ottani besúgóhálózat, hogy működött az élelmiszer elosztás, a mindennapi hallgatások, gyanakvások, melyek családon belül is viszályt szíthattak. 

A románoknak rengeteg szabálynak kellett megfelelniük. Egy rossz szó a vezetőre és már kapták is a büntetést, az elhurcolást. Cristian Florescu, a 17 éves főszereplőnknek is félre kellett tenni nagyratörő álmait, hisz a rezsim nem támogatta, hanem inkább lenyesegette a fiatalok szárnyait. Megfigyelések, lehallgatások, megvesztegetések mellett élték napjaikat, lelkükben a reménnyel, hogy egy nap mindez a múlté lesz, s jóra fordul a helyzet. Ám, míg a környező országokban megdöntötték a diktatórikus hatalmat, s felszabadult az ország, addig Románia szűkölködött, s korlátok között élt. Cristian, ahogy több más diák is, fellázadt, s csatlakozott a tüntetőkhöz, akik a szabadságért, az élelemért, s az elegendő áramért emeltek szót. Ezek alap dolgok lennének, furcsa is belegondolni, hogy ami ma számunkra természetes, adott, az anno a románoknak olyan kincs volt, amit megvontak tőlük, nem kaphattak meg. 

Végül, hosszas küzdelem, lázadás, kitartás hatására, s annak köszönhetően, hogy Ceaucescu, s felesége, Elena lebukott a világ előtt, s kiszivárgott, miként sanyargatják az országot - ami még Gorbacsov szerint is embertelen - megszabadult Románia a zsarnoki elnyomástól. Ám Ceaucescu-ék kivégzése még nem vetett véget teljesen a sötét korszaknak. Kellett még egy kis idő, hogy helyreálljon az ország és egy megfelelő vezető vegye át az ország irányítását. 

Szörnyű volt már csak elképzelni is, hogy  csecsemőket, kisgyermekeket nem kímélve lőtt bele a hatalom a tömegbe, s kamaszokat szerveztek be a kormány ügynökei. Cristian Florescu is köztük volt, ám ő, amellett, hogy eleget tett a rá kényszerített besúgói kötelezettségének, titokban fel is szólalt a nép hangján a rezsim ellen. Ezzel hozzájárult a hatalom megdöntéséhez. 

Nagyon szimpatikus volt a román fiú karaktere, aki még a legrosszabb helyzetből is igyekezte kihozni a legjobbat. A szeretteiért bármit megtett volna, harcolt az ellentétes oldal ellen, ám eközben sajnos számos veszteség érte, s a sebek lassan hegedtek be. 

Ruta Sepetys hűen ábrázolta az adott korszakot, a szabadságharcot Romániában. Már csak amiatt is hidegrázós volt számomra a történet, mert egy szomszédos országról van szó. 

Takuya Asakura: Az eltűnő cseresznyevirág könyvesbolt

A cseresznyevirágzás az egyik legszebb dolog, ami a természettel történhet. Nagyon szeretem, így rögtön megkapott Az eltűnő cseresznyevirág könyvesbolt borítója. 

Köszönet a szerzőért, hogy megírta ezt a történetet, jól esett a lelkemnek így az ünnepek közeledtével. 

Úgy gondolom, mindenkinek szüksége van időnként egy kis csodára, ami bearanyozza a napját, más színben tünteti fel a múltban történteket, esetleg szebbé tesz 

Takuya Asakura Az eltűnő cseresznyevirág könyvesbolt egy szuper kikapcsolódás a sűrű hétköznapok után.

Tökéletes könyv az ünnepekre! Az eltűnő cseresznyevirág könyvesbolt egy csodákkal teli helyet jelenít meg, majd fény derül arra is, ki a titokzatos leány, s a macskája. Ez a kötet kívül-belül ajándék. A történetek mind megmelengetik az ember szívét. Kicsit én is eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha egyszerre olvasnám ugyanazt a könyvet, mint a bolt tulajdonosa, természetesen cseresznyevirágzáskor. Azt hiszem, tudom, kivel szeretnék találkozni.

"A könyv ajtó az ismeretlenbe; szívélyesen fogadja az oda belépőket, és mindenféle időbe és helyre elrepíti őket."

A kötetben több élettörténetet, élethelyzetet is megismerhetünk, akiknél kinyílt a cseresznyevirág könyvesbolt ajtaja és begyógyította a lelküket. Fontos, hogy akkor működik a könyvesbolt varázsa, ha a könyvesboltban lévő leány és az adott személy egyszerre olvassák ugyanazt a könyvet, ráadásul cseresznyevirágzáskor. Egyedül így nyílik meg az átjáró, s ekkor forrnak össze a sebek vagy éppen érnek össze az addig érthetetlennek tűnő szálak. 

"Ez a csodálatos az emberi képzeletben. Ha elképzeled ezeket az időutakat, már léteznek is. Ekkora hatalma van a szavaknak és a fantáziának."

Az év minden napján, de Karácsony környékén kiváltképp szomjazunk a csodára.. ez a kis kötet ennek tökéletesen eleget tesz. Segít feldolgozni régi traumát, szembenézni a fájdalommal vagy éppen megmutatja az igazságot, ami addig rejtve volt.

Csodák igenis léteznek, csupán hinni kell bennük.

Béres Judit: Terápiás írás

Béres Judit magyar-olasz nyelv és irodalom szakos bölcsész, irodalomterapeuta legújabb könyve a Park Kiadó gondozásában jelent meg, idén, 2025 novemberében. A kiadó palettáján számos népszerű kötet megtalálható, köztük értékes szakkönyvek, szakirodalmi írások is. 

A Terápiás írás című kötet egy hiánypótló könyv, melyben a szerző ismerteti, milyen helyet foglal el az irodalomterápia a művészetterápiák között, honnan ered, s milyen sok típusa létezik. Ahogy az az alcímben is olvasható - Elmélet, gyakorlat, személyes élménybeszámolók - a szerző, szakember sorra veszi az irodalomterápiát érintő szakirodalmakat, majd részletesen ki is bontja őket, ismertetve eredetüket, fejlődéstörténetüket és nem utolsó sorban alkalmazhatóságukat terápiás célra. 

A könyv borítóját alaposabban szemügyre véve, mintha egy égbolt részlete bontakozna ki, ahol madarak szállnak szabadon, hol közelebb, hol távolabb. A látványért és az illusztrációkért Herbert Anikó , avagy Haniko a felelős. Köszönet érte! 

"Az írott szavakon, nyelven szimbólumokon, metaforákon és történeteken keresztül célzottan segíthető a személyiség növekedése, fejlődése és gyógyulása."

A különböző írástípusokat a hozzájuk kapcsolódó irodalomterapeuta, pszichológus, szerző munkásságának főbb bemutatásával, kibontásával ismerteti. Béres Judit részletesen kifejti, hogy már az ókorban is is ismerhették az írás terápiás hatását, hiszen Apollón nem csupán a költészet, de a lélekgyógyítás istene is volt egyben. Az írás és a gyógyulás, gyógyítás tehát már jóval jelen korunk előtt összekapcsolódott.

"A terápiás írásgyakorlatok önismereti hozadéka, hogy megtanítanak pontosabban és mélyebben figyeli befelé és kifelé, miközben általuk szavakba fordíthatóvá válnak a kavargó érzelmi élmények, és megközelíthetővé válik, ami máshogy érinthetetlen és kifejezhetetlen."

A kötetből kiderül az is, hogy az irodalomterápia nem csak a betegeket tudja gyógyítani, de aki egészséges, annak is nyújthat testi-lelki megnyugvást, megerősödést, s önismeretet, ami a legfontosabb. A terápiás írás alkalmas az életválságok - komolyabb betegség, válás, költözés, halál - kezelésére, a velük való megküzdésre, szembenézésre, s a reziliencia fejlesztésére. A lelki ellenálló képességünk, rugalmasságunk minden élethelyzetben rendkívül fontos. Általa könnyedebben vesszük az akadályokat, nem húznak le annyira az élet nehézségei, hanem hamar felül tudunk emelkedni rajtuk. Mindehhez remek társ az írás, főleg, ha megfelelő iránymutatás járul hozzá.

Akár egyéni, akár csoportterápiáról legyen szó, a terápiás írásnak gyógyító ereje van. Utóbbi esetén a csoport észlelései, megnyilvánulása sokat segíthet, hogy egy adott élethelyzet, szöveg teljesen más megvilágításba kerüljön. 

Az írás, a célzott írásgyakorlatok segítenek befelé figyelni, lecsendesíteni az elmét, megfogalmazni, amit szóban nem lehet vagy nem megy. Így az írásunk által feldolgozhatunk veszteségélményeket vagy éppen felismerhetünk olyan összefüggéseket, melyre nem is gondoltunk volna. Átírhatjuk traumáinkat, hogy azok már ne nyomják a vállunkat, hanem le tudjuk tenni őket. 

Különböző szituációk, megélések különböző típusú írás feladatot kívánnak. Szépirodalmi szövegek tárháza áll rendelkezésünkre, hogy használjuk őket, játsszunk a szavakkal, átalakítsuk a saját lelkivilágunk szerint. Többek között vezethetünk naplót, álomnaplót, írhatunk levelet önmagunknak, mintha egy kívülálló személy lennénk, de elmesélhetjük érzéseinket haiku, kincugi formájában is. Emellett választhatunk novellát, kisregényt, verset, majd terapeutával vagy önmagunknak feldolgozzuk a szöveget, összegezzük, mit váltott ki belőlünk, hol, s hogyan látjuk magunkat a történetben, esetleg, hogyan tudjuk a saját képünkre formálni azt. 

Az életszakasznaplók példának okáért tükröt tarthatnak előttünk életünk részleteiből. Ám felsorolni is sok lenne, annyiféle módszer létezik a terápiás íráson belül. Lehet írni gyorsan, folyamatosan, ami eszünkbe jut, lehet pontl, pontra haladni, vehetünk kiindulópontnak egy verset, amit magunkra formálunk, készíthetünk listát az általunk kiválasztott x dologról, amit aztán kifejtünk, de írhatunk reggeli naplót is, ahol, ha nem is minden nap, de amikor csak tudunk, írunk reggel felkelés után 3 oldalt megállás nélkül mindarról, ami foglalkoztat, ami akkor éppen bennünk van.

Fontos, ami az oldalakról is visszaköszön, hogy az íráshoz nem kell semmilyen tehetség, nem babra megy a dolog, hanem, hogy önmagunkat adjuk mindenfajta megfelelés nélkül. 

Összességében egy olyan szakirodalmi ínyencséget kaptam, ami szakembernek és laikusnak egyaránt segítségére lehet a terápiás írás folyamatában. Jól lenni az írás által a legjobb dolog az olvasás mellett. Így lesz az irodalomból terápia. Bízom benne, hogy más is osztja ezt a véleményemet. 

Külön öröm számomra és köszönet érte, hogy a kötetben elhangzott írásgyakorlatok, feladatok megtalálhatók a könyv végén szép sorban. Így, aki ki szeretné próbálni az egyik írásfajtát, annak rögtön ott a szöveg is, amiből dolgozhat, kiindulhat. 

Farkas Anett: Ki nevet a végén?

Egy játék életre-halálra, avagy ahol sosem tudod, ki a következő áldozat, s ki is a hunyó, a tettes valójában.

Farkas Anett a magyar krimi egyik koronázatlan szerzője. Zseniális, ahogy fűzi a szálakat, mindig úgy, hogy még véletlenül se jöhessen rá az olvasó, ki bújik meg a tettek mögött, ki az ártatlan, s ki a bűnös. 

Ez legújabb könyvében, a Ki nevet a végén? című regényben sincs másképp. A könyvbemutató után alig vártam, hogy legyen egy kis szabadidőm és belemerülhessek a történetbe, ahol hamar el is nyeltek a kastély falai, melyek a borzongás helyszínéül szolgáltak.

"Az asszony már messziről látta a kastély sziluettjét, ahogy a hegyek felett tornyosult az égbolt fekete vászna elé."

A történet két idősíkon játszódik egyszerre. megismerjük az eredettörténetet, mely az 1950-es évekre tehető, ahol egy megözvegyült anyuka 3 gyermekét bízza a kastélyban élő pár gondjaira jobb sors reményében, majd ugrunk 20 évet az időben, ahol a gyerekek immár felnőttként kapnak meghívót a kastélyba, hogy játszanak, vadásszanak, s aki utoljára marad a végén, annak szép összeg üti a markát. Ám a felnőttek mit sem sejtenek, hogy miért pont őket hívják a játékra. 

A hat felnőtt közösen kezdi meg a rég elfeledett rókavadászat nevű játékot a rejtélyes kastély falai között. Majd különböző nyomokat kell keresniük, követniük, megfejteni őket egy órán belül. Abban az esetben, ha nem sikerül,  egy valaki meghal. Amikor ez kiderült a 6 résztvevő számára, hamar rettegés és káosz alakult ki közöttük. A végén csak egy maradhat, addig meg tik-tak tik-tak peregnek a percek, s ki tudja, ki lesz a következő áldozat, akire lecsap a játékvezető...

Egy ártalmatlannak induló játék, ahol a nevelőszülők válnak gyanússá, ám a valódi tettes árnyékban marad. A kastély falai titkokat rejtenek, súlyos titkokat, melyek virágnyelven íródtak. A múlt pedig felszínre tör és lecsap, visszatér kísérteni, büntetni a még élőket. 

Érdekel, mi lesz a 6 fiatallal miután már csak egy marad életben? Merülj el a sötét oldalak között és megtudod! ;)

Ismerd meg önmagad - azaz ki is a mi belső gyermekünk?

Két rendkívül hasznos könyvet is olvastam utóbb a témában. A két kötet szorosan kapcsolódik egymáshoz, így egyszerre, egymást kiegészítve írok róluk. 

Elősként azt a megállaőítást tenném, hogy biztosan nem véletlen, hogy mindkét könyv rózsaszínben pompázik. Mintha ez a szín megszemélyesíteni a belső gyermeki énünket, akivel újrakapcsolódunk, ismerkedünk, beszélgetünk. 

Hogy ki is az a belső gyermek?

Ő az, aki ugyan tudattalanul, de hatással van a felnőtt életünkre, hordozza a gyermekkori (vagy korábbi) élményeinket, emlékeinket, sérüléseinket. Gyógyítása rendkívül fontos, hogyan hatással van a mentális egészségünkre, a lelki egyensúlyunkra. A belső gyermekünkkel való munka kemény és időt, energiát igénylő feladat, viszont megéri áldozni rá. A belső gyermek sérüléseit meggyógyítva (szembenézve velük) megszüntethetjük az egészségtelen párkapcsolati mintánkat, az önbizalomhiányt, szorongásunkat és a depressziót vagy az arra való hajlamot. 

Mindez úgy lehetséges, ha figyelünk a jelekre, tudatosan foglalkozunk a belső sérüléseinkkel, lelki nehézségekkel, kiegészítésként pedig segítséget kérhetünk és kaphatunk pszichoterápiás keretek között, a mesét használva, s számos szakirodalom, olvasmány is a rendekezésünkre áll a témában.

Az első, amit ajánlok, az Natasha Levinger A belső gyermek gyógyítása - Szabadulj meg a múlt terheitől és nyisd meg szívedet az önszeretet felé című kötet. Már a borító is arról árulkodik, hogy él bennünk egy kicsi én elfeledve, akivel érdemes felvenni a kapcsolatot, hogy meggyógyítsuk önmagunkat, s vigaszt nyújtsunk neki. 

Egyformán fontos szerepet tulajdonít a szerző a belső gyermeknek és a felnőtt énnek a könyvben. Kitér arra is, hogyan változtathatjuk meg a kapcsolódás által az életünket, hogy minőségibb, teljesebb, boldogabb legyen.

A második könyv pedig, amit a témában olvastam, az Tiffany Trieu Belső gyermek - Tíz módszer önmagunk újranevelésére és gyógyítására című írása. Ez a könyv vagy inkább könyvecske fejezetről-fejezetre bemutatja, hogyan tudunk kapcsolatba lépni a belső gyermekünkkel, s hogyan kommunikáljunk vele, miként vigasztaljuk, s gyógyítsuk be a sebeit, melyek igazából a sajátunk. A szerző tízlépcsős programja útmutatót nyújt, hogy megismerjük belső érzéseinket, felismerjük szükségleteinket, mindazt, ami mi vagyunk igazán. Emellett nagyon imponáló, inspiráló volt, hogy a szerző saját életén keresztül hozot példákat arra, ő hogyan fedezte fel és kapcsolódott belső gyermekéhez. 

Kiváló könyvek a témában, melyeket érdemes elolvasni, meríteni belőlük. Bátran ajánlom mindazoknak, akiket foglalkoztat az önismeret, a belső gyermek kérdésköre. 

Schmöltz Margit: Nincs semmi baj

Már korábban is hallottam erről a regényről, ám csak most került a kezembe annak kapcsán, hogy októberben a veszprémi könyvtárba látogat a szerző, s én fogom kérdezni a kötetről. 

A borító szépen tükrözi a hideg telet, amikor is a cselekmény játszódik. A szerző a tatárjárást egy magyar és egy mongol lány szemszögéből mutatja be, általuk ismerhetjük meg az adott kultúrát, világot, hagyományokat. 

"A hegyhátak íve, a folyó kanyarulata, az égen úszó, nehéz felhők mind azt hirdették, a világon minden éppen úgy van, ahogyan lennie kell."

"Mandula végre nemcsak meghallotta, de meg is értette Zsombor szavait. „Nem lesz semmi baj…” – zengett a lány fülébe. De amit maga körül látott, a világvége képei, egészen mást mutattak."

Egy olyan korszak tárul elénk, ahol a lányokat az ékszerek, az új ruhák, család, házasság érdeklik. Ám, ahogy az lenni szokott mindig van, aki kilóg sorból, renitens. Jelen esetben az esztergomi leány, Mandula. Nincsenek is lány barátai, két korabeli fiú van, akivel bújócskázik, játszik, vadászik, mígnem a fiúkat elhívja a kötelesség, a munka, hivatás. Mandula pedig otthon marad az édesanyjával, de nem ül meg a házban, hanem eljár apjával, majd egyedül az erdőbe, felfedezni helyeket. Mandula nagy vágya, hogy nyilazhasson, íjjal lőhessen, vadászhasson. Ez hamarosan teljesül is, ám nem a várt formában, s inkább a szükség szüli a helyzetet.

Tungalag pedig anyjával mostohaapja családjánál élnek egy sátorban, mígnem a családfő a halálos ágyán kiházasítja lányait, s velük együtt Tungalagot is. Itt számos hiedelemmel ismerkedhetünk meg, melyek számunkra idegenek, furcsák. Majd a szülői porta elhagyása után Tungalag és mostohatestvére között férjcsere történik, hisz épp az ellenkező fiút szeretik, így megmásítják az atyai áldást. Útra kelve csatlakoznak a magyarok elleni menethez, hogy elfoglalják a földjeiket. Tungalagot az élteti, hogy felhőjáró lehessen, harcolhasson ugyanúgy, ahogy a férfiak. Ennyi nehézségre, fájdalomra viszont ő sem számított. Ám mongol lévén nem mutatott semmi érzelmet, nem sírt, nem omlott össze.

Érdekesség, hogy a két lány végül más-más férfi oldalán köt ki, sőt életük különösmód összefonódik egymással, elvágva az ellenséges szándékot, múltat.

Összességében egy izgalmas korképet kaptam a 13. századi Esztergomról és a mongolokról. Megismerhettem két fiatal lány álmait, küzdelmeit. 

Farkas Anett: Lázadó angyalok

Farkas Anett írónő mára ismert és kedvelt szerző számos sikerkönyvvel a háta mögött. Írói stílusa, csavaros észjárása egyedülálló és zseniális! 

Több történetet, nyomozást is olvastam már a szerzőtől, így kíváncsian és egyfajta elfogultsággal vágtam bele a Lázadó angyalokba, hogy egy feszültséggel teli, letehetetlen könyvet kapok. S, nem is csalódtam! Anett ismét hozta a tőle megszokott borzongást és izgalmakat.

A történet helyszíne Sümeg, ami még jobban felkeltette az érdeklődésem, hiszen kedves számomra a hely. A cselekmény 1970-ben kezdődik, majd átugrunk a 2000-es évekbe, ahol beépülések és mély, hosszantartó és életveszélyes nyomozások után lehull a lepel a sorozatgyilkosról. 

"– Tudja, nyomozó, lehet valaki egyszerre jó és rossz.

– Hova akar kilyukadni, doktor?

– Az elme csodás dolgokra képes, de olykor van, hogy egy szörnyű élmény hatására rosszat cselekszik a test."

A nyomozás helyszíne egy árvaház, ahol semmi és senki sem az, aminek mutatja magát. Rejtélyek, sötét titkok garmadája bújik meg a falak között arra várva, hogy valaki leleplezze őket. Lili Ortiz és csapata alapos munkát végeznek, beépülnek az árvaházba a dolgozók és a gyerekek közé, ám ezzel veszélybe sodorják az életüket is, s majdnem drágán megfizetnek a bátorságukért. Ráadásul a beépülésnek köszönhetően olyan információ is kiderül, ami két nyomozót is szorosan az ügyhöz kapcsol. 

Már várom, hogy újabb vérfagyasztó sztorit olvassak Farkas Anettől! Nem csak kikapcsol, de megmozgatja az agytekervényeket is a rejtélyeket illetően.

Clare Leslie Hall: Sebzett lelkek

Ez a könyv a májusi NIOK közös könyve volt. Megtetszett a borító, felkeltette az érdeklődésem a leírás is, így belevágtam, s nem bántam meg.

"Az ​egész falu sejtette, hogy nem lesz jó vége, ha Gabriel hazaköltözik. És most, amikor Beth elnézi a szeretett férfit, aki gyilkosság vádjával áll a bíróság előtt, önkéntelenül arra gondol, hogy igazuk volt."

Elsőre egy átlagos szerelmi történetnek indul a történet, ami hamar drámai fordulatot vesz, majd ismét minden szép és jó lesz, majd a múlt visszatér, s akarva-akaratlanul széttöredezik az összefoltozott jelen törékeny állapota.

Beth és Gabriel szomszédokként ismerkednek meg egymással kamaszként, majd barátságból hamar bimbózó szerelem szövődik kettejük között. Miközben a szerelmesek egyre több időt töltenek együtt, addig a fiú anyja azon fáradozik, hogy elhitesse Beth-el, hogy nem illik a fiához, s a fiának csak szórakozást jelent. Ám a fiatalok kitartanak egymás mellett egészen addig, míg egy harmadik fel nem tűnik a színen, aki beleszeret Gabriel-be, Beth pedig félreérti a helyzetet, abban a hitben van, hogy kölcsönös a szerelmük, így véget vet a kapcsolatának a fiúval. Később kiderül, hogy kettejük kapcsolatából egy gyermek is fogant, így Beth bármi történjék is ezer szállal fog kötődni Gabriel-hez. Időközben felbukkan Frank, aki kiskora óta szerelmes a lányba, s most rajta a sor, hogy vigasztalja, újra összerakja Beth darabokra hullott lelkét. Ezáltal esélyt kapnak egy közös életre, s Beth gyermekét sajátjaként neveli fel Frank. Ám a földbirtokosok élete tele van veszéllyel, így hamar bekövetkezik a tragédia, amire senki sem számított.

Újabb törés Beth életében, ami örökre sebet ejt rajta, ráadásul évekkel később Gabriel visszatér a városba, felbolygatva ezzel Beth-ék nyugodtnak hitt életét, s a régi tűz újra fellángol. Beth hiába tudja, érzi, hogy nem helyes, amit érez, s amit tesz, nem bír megálljt parancsolni a szívének, ám ezzel másoknak, a környezetének is árthat.

A történetből kirajzolódik a remény, az igaz szerelem után való sóvárgás, a sok fájdalom, amit egymásnak okoznak a szereplők, a tehetetlenség, amikor megtörténik a baj. 

Egy megható romantikus drámát kaptam, ami megindított bennem valamit, s még napokig a hatása alatt voltam. Érdemes elolvasni, hisz rávilágít arra, hogy ne higgyük el, amit elsőre látunk, gondolunk, hisz azt valaki csak el akarja hitetni velünk, s nem az a valóság. 

Matthew McConaughey: Zöldlámpa

Brutális ​finomságok, szépségek, elhasalások. Szerelmeslevél az élethez

Egyik kedvelt színészemtől/ről olvastam, amit ajánlok mindenkinek, aki érdeklődik az életmód témájú könyvek iránt.

Matthew McConaughey (1969-) Oscar-díjas és Golden Globe-díjas amerikai színész. Számos sikerfilmet, sorozatot tudhat már maga mögött, ám kezdetben nem volt olyan egyenes az út a színészi karrier felé, mint ahogy később jöttek a sorozatos sikerek. 

A kötetben elénk tárja a neves színész az egész életútját, a gyermekkorától egészen addig míg befutott színész, majd családapa nem lett. 

"Néha nem az számít, mit döntesz,

hanem hogy MEGHOZTAD a döntést

és ELKÖTELEZTED magad neki."

Talán Matthew-tól ez a mondat ragadt meg a legjobban, s gondolkodtatott el az életről, arról, hogy hogyan érdemes élni a mindennapokat. Valóban  sokszor nem is a döntésünk számít, hanem az, hogy vállaljuk érte a felelősséget. A felelősségvállalás, kiállás amellett, ami mellett voksoltunk, mindennél többet ér, s árulkodik az emberségünkről is. 

Matthew McConaughey színészként is kedvencem, szívesen nézem azokat a filmeket, melyekben bármilyen szerepet alakít. Rendkívül sokszínű karakter, s egy fantasztikus ember a való életben. Ez a kötet egy önéletírás, a színész szavaival élve szerelmes levél az élethez.

Megismerhetjük benne, hogyan jutott el idáig, milyen utat járt be a kezdetektől McConaughey. 

A nehézségeket, kihívásokat éppúgy bemutatja, mint az örömöket, boldog részleteket.

A színész tanúbizonyságot ad arról, bárhonnét jöjjünk is, kitartással, küzdéssel, kemény munkával elérhetjük a célunkat. Érdemes küzdeni!

Rengeteget tanít nekünk a szerző, színész magáról az életről, arról, hogyan érdemes hozzáállni a dolgokhoz, s miként kezeljük a minket ért kellemetlenségeket.

Ha az ember tudja, hogyan és mikor boldoguljon az élet kihívásaival – hogyan viszonyuljon relatívan az elkerülhetetlenhez –, akkor élvezheti a sikernek azt az állapotát, amit úgy nevezek, „elkapni a zöldlámpát”.

Robin Lim: Várandósság

 Gyakorlati tanácsok és éltető receptek a babavárás időszakára

A várandósságról, babavárásról már számos könyv napvilágot látott, így mindig volt mihez nyúlni, aki tájékozódni kívánt a témában. Ez a kötet, amit most ajánlok, ez rendhagyó, több szempontból is kiemelkedik a sorból. 

Kezdjük azzal, hogy az On the Spot frontemberei Cseke Eszter és S. Takács András ajánlásával jelent meg a könyv, ami úgy gondolom garancia a minőségi tartalomra. 

Nem is tévedtem, hiszen, ha már csak a borítót megtekintjük megnyugtató színeket, harmonikus ábrákat láthatunk, melyek akár sejtek is lehetnének. Mindenesetre egy rétegről rétegre felépülő alakzatot látunk, amihez hasonlóan alakul ki a személyiségünk, s ugyanígy lépésről lépésre válunk anyává, alakul át a testünk a gyermek jövetelére. 

A babavárás az egyik legszebb és legvágyottabb időszak egy nő életében. Így méltán fontos esemény ahhoz, hogy egy egész könyvet szenteljenek a babavárás, anyává válás oltárán. 

A kötet segítséget nyújt abban, hogyan táplálkozzunk megfelelően már a babavárás, majd a várandós időszak alatt, amivel hozzájárulhatunk babánk megfelelő fejlődéséhez, egészségéhez. Anyaként, leendő anyaként még fontosabb, hogy figyeljünk önmagunkra, a lelki békénkre, a környezetünkre, annak védelmére. Mindegyik kihat a babára, tehát nem mindegy mit gondolunk, milyen ingerek érnek, s hogy hogyan cselekszünk, milyen jövőt, bolygót hagyunk utódainkra. Emellett egyfajta pozitív szemléletet is kapunk a könyvtől, s megtudhatjuk mennyi mennyi jótékony vetülete lehet, ha beszélünk magzatunkhoz.

Majd a kötet második felében főként a táplálkozásról esik szó. Megtudjuk, mivel nyerheti vissza a frissen szült anyuka, nő az erejét, energiáját, milyen ételekre, ásványi anyagokra van ilyenkor szükség. Rengeteg receptet oszt meg velünk a szerző, melyeknek a többsége könnyen elkészíthető, könnyedén beszerezhetőek az alapanyagok is. 

Számomra még nem jelenlegi állapot a várandósság, mégis úgy olvastam el a könyvet, mintha már részese lennék ennek az élethelyzetnek, változásnak, de nevezhetjük csodának is. Már nagyon várom, hogy babám legyen, így előtte igyekszem minél többet olvasni, tájékozódni megfelelő szakirodalmakból a témában. 

Louise L. Hay: Az erő benned van

Lényünk az élet csodája. Feltárul előttünk a bennünk rejlő szépség, szeretet és erő.

Számos megerősítéssel látott el a szerző ebben a könyvben. Rávilágít, hogy sokkal nagyobb hatásunk van az életünkre, mint gondolnánk. A titok a megbocsátás, a hit, a félelmek elengedése és, hogy halljuk meg a belső hangunkat, belső gyermekünket.

Tudatos gondolkodással, célirányos gondolatokkal sokat tehetünk céljainkért, hogy elérjük, amit szeretnénk.

A kötet végén több, könnyen elsajátítható meditációs szöveg található, melyeket mantraként használva szép eredményeket érhetünk el.

A szerző segít, hogy meglássuk az igazi valónkat, megismerjük a legbensőbb lényünket, s rájöjjünk, mekkora erővel is rendelkezünk valójában. Nem is gondolnánk, de a szeretetnek, a gondolatnak, a mantráinknak nagy-nagy ereje van. A titok csupán annyi, hogy hinni kell bennük, magunkban.

"… azzal, hogy az egyén önmagának és szüleinek egyaránt megbocsát, s régi sérelmeit föladja, több bajt orvosol, mintha a legerősebb antibiotikumot szedné."

A pozitív gondolatok, mantrák mellett talán a megbocsátás ereje, hatása ragadott meg a legjobban. Az önmagunknak és szüleinknek, társunknak való megbocsátás hatalmas energiákat szabadíthat fel. Nem véletlen mondják, hogy a harag rossz tanácsadó. Szeretettel a szívünkben, sértődés mentesen sokkal nyugodtabb, egészségesebb, boldogabb életet tudhatunk a magunkénak. Haragtartás helyett törekedjünk a mielőbbi megbocsátásra, még akkor is, ha az adott illetővel már nem is lesz ugyanolyan a kapcsolatunk, mint előtte. A lelkünk megkönnyebbül, s fellélegzünk a negatív érzés elillanásával. 

A pozitív életszemlélet és az agykontroll gyakorlása, elsajátítása rendkívül hasznos, s ajánlott mindenkinek, főként ebben a mai rohanó világban. Érdemes lelassítani, kicsit magunkba nézni, helyreállítani a belső egyensúlyunkat. 

Louise L. Hay rámutat, hogyan tudjuk saját magunkat gyógyítani az életenergiával, a saját tudásunkkal, gondolatainkkal. Néha elég csak többet törődni, figyelni magunkra, ápolni a lelkünket, s tudatosan változtatni az életünkön.