Végh-Fodor Mónika: Mesetréning

 31 napos önismereti program

A kötetet a szakdolgozatomhoz olvastam el, de egyébként is hasznos, informatív olvasmány volt. Örülök, hogy dolgom volt vele, még fellapozom a közeljövőben biztosan.

Ez a könyv bebizonyítja, hogy a felnőtt embernek is érdemes a mesék felé fordulnia. A mesés élet pedig jön, ha jönni engeded.

A szerző garantálja, hogy aki becsülettel végigmegy a 31 napos mesetréning programon, az látható változást ér(het) el az életében. mindehhez nem kell mást tenni, csak időt kell fordítani a mesékre, azok befogadására, s a hozzá tartozó gyakorlat elsajátítására, megvalósítására. 

Fontos, hogy minden egyes mese varázserővel bír. Számos jó hatása lehet a mesének az emberre, ha nyitott rá az adott személy. A mese sokszor bemutatja, érzékelteti azokat a dolgokat, jelenségeket, melyek a valóságban nem láthatók, nincsenek szem előtt. 

Különböző élethelyzetekhez különböző mesét érdemes társítani, hisz nem mindegy, mi a probléma, s milyen történettel igyekszünk megoldást találni rá. Ehhez segítséget nyújt a könyv és a szakemberek, akiknek számos trükk van a tarsolyukban. 

Tévhit, hogy a mese a gyermekek kiváltsága. Ugyanúgy szükségük van a felnőtteknek is történetmesélésre, mesékre, hiszen a mesék rámutatnak, hol van elakadásunk, s merre menjünk tovább az úton. Bátran vegyük újra a kezünkbe gyermekkori kedvenc mesénket, mesekönyvünket, ki tudja, mikor fedezünk fel benne valami új mondanivalót. 

Egy mese nem véletlen szólít meg minket, annak üzenete van, dolga van velünk. Annak is oka van, hogy épp azt választottuk gyermekkori kedvencünknek, amit. Ne csak nyitott szemmel járjunk, de nyitott szemmel, füllel fogadjuk be a meséket is.

Érdemes nem csak szakembereknek, hanem a téma, a mese üzenetére nyitottaknak is elolvasni, forgatni a könyvet. Számos inspiráló gyakorlati, szellemi feladat, kihívás található benne, melyek a mesével és önmagukban is megállják a helyüket. 

Viszkok Fruzsi: Tedd rendbe az életed!

Újra egy önfejlesztő könyv, ezúttal a népszerű vlogger, Viszkok Fruzsi tollából. 

Viszkok Fruzsi könyve igazi kincs, amit sok halogatás után végre elolvastam én is. Igyekeztem minden egyes fejezetet, rész egységet rögzíteni a memóriámba, hogy bármikor előhívhassam.

"Meggyőződésem, hogy környezetünk sokat elárul arról, mennyire vagyunk rendben fejben. Ha életünk éppen összeszedett és kiegyensúlyozott, akkor ezt többnyire otthonunk állapota is tükrözi."

A népszerű vlogger könyve önfejlesztő és életvezetési kötet egyszerre. Kívül belül esztétikus, szépen rendezett tartalmat kapunk, amit szívesen veszünk kézbe, hisz kellemes látvány a szemnek is. Fruzsi az élet számos területét górcső alá veszi, s ez alapján igyekszik a legjobb tanácsokkal ellátni minket, olvasókat. Ráadásul személyes bevált technikákat, módszereket is megoszt velünk, ami plusz pont neki. Nagyon szeretem az olyan önfejlesztési könyveket, ahol szerző leírja, neki mi vált be, mi segített egyes helyzetekben.

"[…] a leghasznosabb munka az életben, amikor önmagunkon dolgozunk."

Úgy gondolom, hogy sosem árt egy kis újratervezés az életünkben. Előfordul, hogy megakadunk, elakadással küzdünk, megtorpantunk a hétköznapi rutinunkat illetően, elvesztettük a motivációt vagy épp elkényelmesedtünk, belustultunk. Többek között ilyen esetekben - is - segít Fruzsi könyve.

Számos jó tanácsot kapunk arra vonatkozólag, hogy hozzuk ki magunkból és a napunkból a legtöbbet. Vegyük sorra ezeket a tanácsokat:

- feküdjünk le aludni hasonló időben, s nagyjából azonos időben keljünk fel minden nap. Ne lazsáljunk az ágyban sokkal tovább hétvégén sem. Így kipihentek leszünk, beáll a rendszer, kialakul az alvási rutinunk is. 

- fogyasszunk megfelelő mennyiségű folyadékot, lehetőleg vizet. Fontos, hogy minden étkezéshez igyunk meg 1-2 pohár vizet, ami már hozzájárul a folyadékbevitelhez, s az agyunk oxigén ellátottságához. 

- felkelés után vessük be az ágyunkat, hisz a szépen bevetett ágyba kevésbé szeretnénk visszafeküdni, s már ezáltal szép rendezetten indul a napunk. 

- gazdálkodjunk megfelelően az idővel. Használjunk ki minden lyukas időt hasznosan. A szórakozás, pihenés azután következzen, hogy végeztünk minden feladatunkkal. Időnként tartsunk digitális detoxot, amikor a telefont félretesszük, s nem pörgetjük, nem nem nézzünk rajta semmit. Mindehhez számos módszert megismerhetünk a könyvből, melyek segítenek hogyan osszuk be hatékonyan az időnket.

- sütés-főzés után mindig egyből pakoljunk, takarítsunk el magunk után.

- az általános takarításokat végezzük el minden nap, a nagyobb volumenüt pedig hétvégére időzítsük, így rendben indul a következő hetünk.

- figyeljünk a kamránk, hűtőnk tartalmára. Elsőként azokat az élelmiszereket használjuk fel, melyeknek leghamarabb lejár a szavatossági idejük. Lehetőség szerint egy hétre előre tervezzük meg, mit fogunk készíteni, enni a következő héten, s ez alapján vásároljunk egy adott mennyiséget abból, amire szükségünk van, s nincs otthon. Mindig bevásárlólistával menjünk boltba, így kevesebb az esélye, hogy elcsábulunk spontán vásárlásra.

- Rendszerezzünk a dolgaink, tárgyaink között. Haladjunk szép sorban, először egy helyiség, majd a következő. Ne tartsunk meg olyan tárgyat, amire már nem szívesen nézünk rá, nem okoz örömet, csak porfogó. Ez lehet akár ajándékba kapott tárgy is, rakjuk ki vagy ajándékozzuk, adjuk el, ha már nem leljük benne örömünket. Tegyünk ugyanígy a ruhásszekrényben is. Az a ruha, ami az utóbbi egy évben nem volt rajtunk, nagy valószínűséggel már nem is lesz. Így szortírozhatunk aszerint, hogy elajándékozunk, eladunk vagy éppen kidobunk valamit, amire már nincs szükségünk.

- Rendkívül fontos és megjegyzendő, hogy ha belül rendben vagyunk, akkor a környezetünk is rendben van. Ám, ha valami nincs rendben, az kihat a környezetünkre is. S ugyanez igaz fordított esetben is. Tehát igaz a mondás, hogy rend a lelke mindennek. 

Számos instrukciót kapunk még utazástervezéssel kapcsolatban, sportolási tippeket, melyeket otthon a négy fal között is elvégezhetünk. Emellett sok-sok spórolási, helytakarékos trükköt árul el Fruzsi, melyeket könnyedén beépíthetünk a mindennapjainkba. 

Mindez csupán egy nagyobb szelete annak, amit a könyv tartalmaz, ám remélem elég ízelítő ahhoz, hogy minél többen a kezükbe vegyék, s elmélyedjenek benne, hasznosítsák a benne leírtakat.

Szabó-Bartha Anett: Sémakémia

Miért éppen vele? Miért éppen így? Párválasztásunk és párkapcsolataink rejtett dinamikái

Ez a könyv mindazoknak szól, akik már léptek egymás után ugyanabba a folyóba, választottak hasonló személyiségű, működésű párt maguknak vagy éppen ők maguk folyamatosan ugyanúgy (valószínűleg rosszul) reagálnak egy adott szituációban.

"Minden emberi problémára igaz, így a párkapcsolati nehézségekről is elmondható, hogy azoknak nem okuk, hanem történetük van."

A szerző, szakember elénk tárja, s négy különböző párkapcsolaton keresztül be is mutatja, mi állhat a folyamatos rossz választásaink mögött, s miért oly nehéz változtatni, s levetkőzni magunkról e sémát, amely befolyásolja a működésünket, választásainkat.

Ahogy minden egyes ember, úgy minden egyes párkapcsolat is különbözőképp működik. A egyéni működésmódhoz, ha hozzájárul még a séma is, amit hordozunk, még bonyolítja a dolgokat.

Szerencsére van megoldás, drasztikus esetben szakember segítségét kell kérni, de mindig lehet változni, s változtatni egy bizonyos helyzeten vagy éppen saját magunkon. A legtöbbünknek van valamilyen hozott sémája, ami többnyire negatív felhangot képvisel az életünkben. Fontos, hogy az asszertív kommunikáció elsajátításával már sokat tehetünk annak érdekében, hogy ne törjünk ki veszekedésben, amikor a sémáink összecsapnak.

Sok esetben mi magunk sem tudjuk, nem értjük, hogy miért úgy reagálunk ahogy, s honnan tör fel belőlünk az adott érzés. A működésmódunk többnyire bonyolult, saját magunknak is nehéz lehet fejteni, mi zajlik bennünk, hát még a párunknak, aki nem érti a reakciónkat, a váratlan kirohanás okát. 

Számos sémamód létezik, melyeket a szerző mind-mind felsorol, s a teljességre törekedve bemutatja azok jellemzőit. Néhány esetben én is magamra ismertem a sorok között, így már tudom, milyen sémamódokkal kell szembe néznem. 

Tanulságos, informatív könyvet kaptam a Sémakémia képében. Örülök, hogy elolvastam, sok hasznos észrevételem van a leírtakkal kapcsolatban. Bátran ajánlom a téma iránt érdeklődőknek, s mindazoknak, akik úgy érzik, megrekedt a szerelmi életük. 

Ella Berthoud: A tudatos olvasás művészete

Aki ismer az tudja, hogy az irodalom, az olvasás a mindenem. Nagyon szeretem az új, friss könyveket szagolgatni, olvasás terén pedig szinte mindenevő vagyok. Az utóbbi időben pedig egyre fontosabbá vált számomra a tudatos olvasás. Az az olvasás, amikor teljesen átadom magam a flow érzésnek és nem mozdít ki semmi a történetből.

Ennek kapcsán nagy érdeklődéssel vettem a kezembe ezt a könyvet, melyet Jakobovits Kitti irodalomterapeuta fordított.

A kötet kívül-belül egyaránt gyönyörű, igényes munka. S nem csalódtam a tartalomban sem. Számos új, hasznos információ birtokába kerültem.

"Ez a könyv legerősebben arra világít rá, hogy az olvasás képessége nem (csak) az értelmiség jelzője, megtanulni olvasni pedig nem (csak) az első iskolai évek feladata. Az olvasás sokkal inkább egy olyan dolog, amit folyton újra és újra kell tanulnunk annak mentén, ahogy mi magunk is fejlődünk, érünk, változunk, és ahogy helyzetről helyzetre más motivációval, céllal, szükséggel nyúlunk egy könyvért."

A biblioterapeuta szerző ötleteket ad, hogyan tudjuk feldolgozni az olvasmányélményeinket, mit tehetünk, hogy olvasás után is az adott történetben maradjunk. Emellett részletesen bemutatja mégis, hogyan lehet tudatosan olvasni, hogyan válhat művészetté, s az érzelmi intelligenciánk fejlesztőjévé az olvasás. Megismerkedhetünk azzal, hányféleképpen tudunk olvasni, s mi is a különbség a különböző olvasási, befogadási módok között. Érdekesség az is, hogy milyen előnyös oldala van annak, ha társaságban, másokkal együtt olvasunk. Többek között közösséget kovácsol, megoszthatjuk az olvasmányélményünket, vitát indíthatunk a témával kapcsolatban, különböző nézőpontokat ismerhetünk meg.

Másképp olvas egy gyerek és másképp egy felnőtt. Ez is kiderül a kötetből, mégis milyen korosztályi sajátosságok vannak az olvasás terén. Ízelítőt kapunk abból is, hogyan találjuk meg önmagunkat a könyvben. Azaz egy kis irodalomterápia is lapul a sorok között. Ez külön öröm volt számomra, mert rendkívül közel áll hozzám a téma.

Előfordul, hogy elfelejted, mit is olvastál vagy bizonyos részek homályosak egy idő után? A szerző erre is ad instrukciót, hogyan emlékezz az olvasottakra, s hogyan maradjon veled a történet a későbbiekben is. 

Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Szentesi Évát szinte az egész ország ismeri. Számomra a WMN - en napvilágot látott cikkei azok, melyek által megkedveltem a "Szentesit". Szimpatikus az őszinte, szókimondó, határozott stílusa, ami azért sejteti, hogy egy érzékeny lélek lakik a kemény külső mögött.

A Hamvaimból című kötet után ez a második könyv, melyet a szerzőtől olvasok. Kíváncsian, s egyben óvatosan vettem a kezembe e kötetet, hiszen témáját tekintve messze nem egy könnyed, kikapcsoló olvasmányról van szó.

"Nem akarom elrejteni a ráncaimat. Nem akarok örökké fiatal maradni. Nem öregszem, hanem élek."

Talán a fenti mondat az, ami a legjobban megfogott  Éva szavai közül. Úgy gondolom, hogy leginkább az tud azonosulni e szavakkal, aki átesett egy drasztikusabb betegségen, műtéten. Emellett hangsúlyoznám azoknak is, akiknek többé.kevésbé, de egészségben élnek, hogy a legfontosabb az: ÉLÜNK. Hogy nézünk ki, hány ráncunk van, milyen a külsőnk, ez mind-mind másodlagos, ha életben vagyunk, s nem pedig az életünkért küzdünk. 

"Mert nem elég csak a testen gyakorolni a vigyázást, mert a lélek szoros kölcsönhatásban van a testtel, és ha ott belül rossz, kivűlről hiába van a lekiválóbb gyógykenőcsökkel bebugyolálva."

Szentesi Éva részletesen beavat minket, olvasókat a betegsége kialakulásába, annak nehézségeibe, a szembenézés nehézségébe, majd a gyógyulás nehéz, embert próbáló  szakaszába. Ám nem csak úgy küzdött, majd műtötték és meggyógyult, hanem csupán 20% túlélési esélye volt, hogy életben marad. Legfőbb támogatást és erőt az édesanyja jelentette, aki végigkísérte a teljes folyamaton. Mellette ott voltak még a barátok, ismerősök, akik bíztatták, "fogták a kezét" ebben a küzdelemben.

Nem elég, hogy szembesült Éva a betegségével, ráadásul már akkor tudta meg, hogy daganatos beteg, amikor már egy ideje jelen volt a rák a szervezetében. Ilyenkor felmerül a gondolat, hogy ki tehet erről, ki az, aki hibázott vagy netán a sors keze van a dologban? Ez már sosem derül ki. A fontos az, hogy sikerült megtalálni a megfelelő orvost, aki el is vállalta a kezelést, a műtétet ebben az előrehaladott állapotban. Sajnos nem volt egy fáklyásmenet, hisz iszonyatos fájdalommal járt az egész hercehurca, ráadásul előfordultak kemény pillanatok. Majd, amikor már azt hitte Éva, fellélegezhet, a rák újra kiújult a szervezetében, s az idegeket támadta. Végül sikerült teljesen eltávolítani a tumort, s tünetmentes élet kezdődhetett végre. 

Ám sajnos ez nem azt jelenti, hogy soha nem térhet vissza ez a kór, hanem, hogy akkor épp minden rendben volt, de azóta is folyamatos és alapos figyelmet igényel Szentesi Évától, hogy odafigyeljen a testére, lelkére, s ápolja azt.

A gyógyulástörténet mellett nagy hangsúlyt kap a könyvben a prevenció, hisz a szerzőnek nem titkolt célja felhívni a figyelmet a megelőzés fontosságára. A szűrővizsgálatok életet menthetnek, érdemes megfelelő időközönként elmenni, s megnézetni magunkat. Majd megtudhattuk, Évának mi volt az, ami segített, ami hozzájárulhatott a gyógyulásához. 

Legszívesebben kötelező jelleggel minden nőnek, kiskamasztól kezdve a kezébe adnám, hogy ismerkedjen meg ezzel a veszélyes betegséggel és törekedjen a megelőzésre. 

Nem tudni, pontosan mitől alakulhat ki a rák, ám az életmód, az öröklött gének, a testi-lelki egészség megléte vagy épp nem léte mindenképpen közrejátszik. 

Jakupcsek Gabriella: Csakazértis szerelem

Van boldogság a B oldalon!

A  szerelem nem korfüggő, nincs lejárati ideje

Jakupcsek Gabriella A napos B oldal után ismét a 40-en túli korosztályt szólítja meg. Róluk, s nekik ír. Ez a kötet amellett, hogy interjúkat tartalmaz, ismeretközlő, s önsegítő kötet is egyben. Érdemes tehát ekképpen forgatni, olvasni a könyvet.

"Tudják, a férj nem szupermarket, nem fogunk mindent megtalálni a polcokon."

Érdemes néhány szót ejteni a borítóról, hisz már önmagában megtestesíti a szerelmet, annak szimbóluma ezzel az élénkpiros árnyalattal. Érzékelteti, hogy a szerelem olyan, mint a tűz, lángol, éget, felperzsel, éltet, életben tart.

"Ne felejtsük el továbbra is szeretni önmagunkat, a változó, idősödő önmagunkat, aki a tükörből néz vissza ránk."

Több különböző életutat ismerhetünk meg a beszélgetések által. Más és más kapcsolatok, életszemlélet tárul elénk, s mind egyenértékű, nem rosszabb vagy jobb a másiknál. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük meg a szerelmet, az újrakezdést, az elköteleződést és a gyermekvállalást.

Az interjúkból az is kiderül, milyen váratlan helyzeteket produkál sokszor az élet. Olyan szituációk várhatnak ránk, melyekre nem is gondolunk, s mégis akkor, ott éppen helyénvaló. 

A személyes hangvételű beszélgetések után megszólal a szakember is, s elmondja az esettel kapcsolatos meglátásait, pszichológiai következtetéseit. 

A kötet reményt ad mindazoknak, akik már a B oldalon keresik a boldogságot. 

Megható, megmosolyogtató, s erőt adó élettörténeteket tartalmaz a könyv, melyeket érdemes közelebbről is megismerni.

Stéphane Garnier: Hogyan éljünk úgy, mint a kis herceg

Szabadon, álmodozva, rácsodálkozva, költőien, elbűvölően, őszintén, kedvesen...

Antoine de Saint-Exupéry kis hercege meghatározó könyv számomra. Tanít, ellát jó tanácsokkal, megmosolyogtat, s felébreszti a bennünk szunnyadó gyermeket.

Garnier ebben a kötetben összeszedte, mi mindenre hívja fel a figyelmünket a kis herceg, mennyi apró momentuma van a kis herceg történetének, ami az életre tanít, az élet igazi értékeire, szeretetére mutat rá. 

Itt szeretném megjegyezni, hogy a kis herceg elsősorban felnőtteknek szóló mese, nem véletlen van, hogy a gyermek még nem érti az utalásokat, hiszen nem élt még át olyan élethelyzeteket, ami hozzásegítené ahhoz a tudáshoz, ami a mű befogadásához szükséges.

Ami igazán fontos, az sokszor az orrunk előtt van, nem pedig elrejtve előlünk. A szeretet, a barátság, a gondoskodás a legnagyobb értékek a világon. Ezt támasztja alá a kis herceg is azzal, ahogy a rózsáját gondozza, s a legdrágább kincseként bánik vele. S ilyen a rókával való barátsága is. Megszelídítik egymást, s egyetlenek lesznek a másik számára, felelősek lesznek egymásért. 

A kis herceg, s ez a kötet segít, hogy újra felébredjen a bennünk élő gyermek, aki szabad, nem köti gúzsba semmi, s nem hajt fejet a társadalmi nyomásnak, elvárásoknak. A kis herceg nem véletlenül a világirodalom legvarázslatosabb műve, mely nemzedékeket tanít arra, hogyan legyenek igazán jó emberek, emberségesek, s megértőek.

Gyermekként még önfeledtek, boldogok, s szabadok vagyunk, ami úgy múlik el, ahogy elkezdünk felnőni, s a felnőttek monoton, megfelelni vágyó életét kezdjük el élni. Stéphane Garnier a kis herceg személyén keresztül segít, hogy újra rátaláljunk belső gyermekünkre, s visszataláljunk a gyermekkorunk szabad és boldog légköréhez. Mindehhez csak szemléletet kell váltanunk, s meg kell értenünk, a kis herceg cselekedeteit, döntéseit. 

Rá kell jönnünk, hogy nem kell mindig fejet hajtani, igenis maradhatunk önmagunk, s járhatjuk a magunk útját, úgy, ahogy mi szeretnénk. S merjünk bátran nemet mondani, ha egy felkérés ütközik az elveinkkel, hisz a kis herceg sem hódolt be a királynak azon a bizonyos bolygón. Tartsunk ki amellett, amiben hiszünk, ami azzá tesz minket akik vagyunk, s tudjuk, hogy mindig van holnap, mindig van új esély, egy b oldal, egy kedvező leosztás. 

Ezt a kötetet a kis herceg mellé ajánlom kiegészítő olvasmányként, hogy jobban elmélyítsük annak üzenetét, jó tanácsait, s ezáltal jó irányba változzon az életünk. 

A kis herceg olyan mese, mely a felnőttben lakozó gyermekhez szól, őt hívja elő, s idézi fel, milyen is az örömteli, boldog élet.

Ismerkedés a "Stephens-Sarlós Program"-mal

Interjú Diczházi Adriennel, a program gyakorlójával

Adrienn nemrég Szlovákiában, a Felvidéken járt, ahol előadást tartott a Sarlós-Programról. Első alkalommal szerveztek ott tábort autista gyermekek és szüleik számára. A gyerekprogramokkal egy időben a szülők beszélgethettek szakemberekkel, előadásokat hallgathattak különböző terápiákról. Megtisztelő volt Adrienn számára, hogy eljuthatott Szlovákiába és részese lehetett ennek a rendkívüli alkalomnak.

Már korábban is érdekelt Adrienn tevékenysége, hogy mivel is foglalkozik pontosan, így felkerestem, s nagy örömömre válaszolt a megkeresésemre.

/Fotó: Ugray Adrián/

Elsőként egy rövid bemutatkozót szeretnék kérni tőled! Mit lehet tudni rólad?

Diczházi Adrienn vagyok, 3 gyermek édesanyja. Alapdiplomám konduktor-tanító, de Yumeiho terapeutaként és szenzomotoros tanácsadóként a „Sarlós-program”- mal is dolgozom. 2000-ben végeztem a ma már Semmelweis Egyetem Pető András Kar elődjét képező főiskolán. A későbbiekben fejlesztő pedagógusi és tanügyigazgatási szakértő diplomát szereztem. Számos továbbképzésen vettem részt: komplex mozgásterápiás fejlesztő, gyermekjogi képviselő, TheraTogs terapeuta képzésen, valamint megtanultam Exopulse Mollii Suit terápiás öltözet használatát is. Dolgoztam óvodában, fogyatékos személyek ápoló-gondozó otthonában, a Pedagógiai Szakszolgálatnál, a Megyei Szakértői Bizottságban és alapító tagja voltam egy magán fejlesztő központ létrejöttének is.

 

Számos végzettséged van, több helyen is dolgoztál már. 

Mégis felteszem a kérdést, pontosan mivel foglalkozol?

Röviden,: mozgásfejlesztéssel.

Jelenleg vállalkozóként dolgozom, egyéni és csoportos terápiákat tartok, valamint a nemrég nyílt Bara-ház Korai Fejlesztő Központban és a Gyermekbolygó Magánóvoda, Magánbölcsőde és Fejlesztőközpontban is tevékenykedem.

Bővebben azt mondanám, hogy ép és mozgássérült személyekkel egyaránt. Alapvetően konduktor vagyok, vagyis azokkal a személyeknek segítek, akik a központi idegrendszerük károsodása miatt mozgássérültté váltak.

Mivel az élet a mozgássérültek felől az ép személyek segítése felé sodort, így ma már főként olyan gyermekekkel és felnőttekkel foglalkozom, akik egyáltalán nem mozgássérültek, akik viselkedési, magatartási, egészségügyi, kommunikációs, vagy tanulási nehézségekkel küzdenek, idegrendszerük éretlen.

Mi vezetett el téged ehhez a foglalkozáshoz?

Mindig is éreztem, hogy olyan munkát szeretnék, amellyel segíthetek a nehézségekkel küzdő embereknek a bennük rejlő potenciál, kibontakoztatásában. Szeretem a kihívásokat, megfejteni a probléma alapját képező okot, megtalálni a megoldáshoz vezető utat, és látni a megvalósuló változást. Keresem az összefüggéseket, sok mindent megkérdőjelezek, és igyekszem minden alkalommal megtalálni egy egyedi utat, amely a hozzám forduló személy számára a legmegfelelőbb a problémája megoldására. Nyitott vagyok alternatív módszerekre is.

Miből áll és hogyan épül fel a Stephens-Sarlós program?

A külvilágból és a testünkből folyamatosan érkeznek ingerek. Ezeket az ingereket az idegrendszerünk a megfelelő érzékszervekkel érzékeli, észleli, kiválogatja, összerendezi majd megadja a megfelelő motoros választ. Előfordul azonban, hogy a feldolgozás vagy a válaszadás folyamatában probléma adódik, vagyis a szenzomotoros fejlődés zavart szenved. Vannak olyan, úgynevezett primitív reflexek, amelyek 2-2,5 éves korra az agykéreg gátlása alá kell, hogy kerüljenek, vagy bele kell, hogy olvadjanak egy másik reflexbe. Amennyiben ez nem történik meg, az zavart okozhat. Az idegrendszer ebben az esetben nem tud megfelelő ütemben érni. A „Stephens-Sarlós Program” a primitív reflexek gátlás alá kerülését segíti gyakorlati programjával és ezáltal támogatja a szenzomotoros működést.

Egyáltalán, melyek azok a primitív reflexek?

A primitív reflexek automatikus mozgássorok. A várandósság 25-26. hete körül kezdenek jelentkezni és 6 hónapos kortól kezdenek gátlás alá kerülni. Fontos szerepük van a túlélésünkben, a születés körüli és utáni időszakban, és a csecsemőkorban.

 

Úgy gondolom, számos dolgot, lényeges információt nem tudunk a testünkről. Többek között azt sem, hogy mely mozgásformák segíthetnek bizonyos helyzetekben.

Gyermekekkel és felnőttekkel egyaránt foglalkozol. Van különbség a különböző korosztályoknál?

A reflexek vizsgálatának módját tekintve van némi eltérés. A gyerekeknél főként tesztgyakorlatokat használunk. Felnőtteknél azonban már a tanult mozgásminták befolyásolhatják a vizsgálat eredményét, ezért az úgynevezett „ellenőrző lista” használatára kerül sor, mely a tünetek felsorolásából áll, és az azokra adott válaszokból szűrjük le az eredményt.

 

Eddigi tapasztalataid alapján mi az a minimum idő, amin belül már tapasztalhatók eredmények?

Nagyon sok esetben már néhány hét után érzékelhetők változások, de 4 hónap az az „alap” idősáv, amit érdemes hagyni gyermeknek, hogy a változás valóban szembetűnő legyen. A szülők örömmel mesélik, hogy például a nem beszélő gyerekek 2-4 hét elteltével egy-két szót már mondanak, vagy állathangokat kezdenek utánozni, vagy beszédük érthetőbbé válik, hogy gyermekük nyugodtabb, kevesebbszer ébred éjjel, könnyebben elalszik, a széklet visszatartási, vizelettartási gondok csökkennek, javul a figyelem, egyre enyhébbek a dühkitörések. Az első 2-3 hónap után sok esetben a tágabb, óvodai, iskolai környezet is észlelni kezdi a változást. 

Milyen problémák, tünetek esetében tudsz segíteni?

• a figyelemzavar,

• a hiperaktivitás

• a fokozott szenzoros érzékenység,

• a megkésett beszédfejlődés,

• az éjszakai ágybavizelés, vagy a széklet visszatartása,

• diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia,

• a szorongás, vagy éppen az autisztikus tünetek,

• a gyenge mozgáskoordináció, finommanipuláció

Néhány konkrétabb példa:

Ha a személy ügyetlen, gyakran elesik, leeszi magát, érzékeny bizonyos hangokra, anyagokra, túl erősen ölel vagy kerüli a testi érintéseket.

Nem tud halkan beszélni, hiába szólnak, nem figyel, többször visszakérdez, „túlhallása” van, indokolatlanul különböző hangokat ad ki, nem javul a beszédhibája.

Nem tud összefüggően elmesélni egy történetet, dadog, folyton késztetése van a rágásra, vagy arra, hogy mindent megérintsen.

Dühkitörései vannak, gyakran jár lábujjhegyen, fél a változásoktól, nem szeret új tevékenységeket kipróbálni, nem szereti a meglepetéseket, nem tud egy helyben ülni, folyton izeg-mozog, gyenge a rajzkészsége, szorong….

Számtalan tünet lehetséges még. Most csak a leggyakrabban előfordulóakat említettem.

 

Hogyan, milyen formában lehet megtalálni téged, s igénybe venni a fejlesztést?

Megtalálható vagyok a Facebookon: „Mozgástenger – Diczházi Adrienn” néven, ezen keresztül Messengeren.

Klausz Melinda: Megosztok, tehát vagyok

 Szakértői kérdések és válaszok a közösségi médiáról

Évekkel ezelőtt Tapolcán találkoztam Melindával, ahol előadást tartott a könyv témájában. Ekkor hamar elfutottam a könyvesboltba, s dedikáltattam is a kötetet a szerzővel. 

A kötet az élet számos területét górcső alá veszi a média szempontjából. Ilyen a család, az iskola vagy éppen a munkahely. Fejezetről fejezetre elénk tárul, hogyan ivódott be a közösségi média az életünkbe, mindennapjainkba. Nem telik el úgy nap, hogy ne használnánk a telefonunkat, valamilyen közösségi oldalra ne mennénk fel, stb. Mindez lenyomatot hagy az éterben, egyfajta digitális lábnyomot hagyunk magunk után. Ám, ha ez nem lenne elég, a közvetlen környezetünkre is kihat a média használatunk. Az online tér időt von el a szeretteinktől, barátainktól, s előfordulhat, hogy eluralkodik az életünkön. 

"Crackberrynek hívjuk, amikor valaki ötpercenként megnézi, hogy kapott-e új levelet. A szó a BlackBerry és a crack, vagyis kábítószer szókapcsolatából alakult ki."

"A feszültséget fokozza, hogy a közösségimédia-felületeken zajló kommunikáció során folyamatosan összehasonlítunk: magunkat a másikkal, lájkjaink és hozzászólásaink számát, fényképeinket a másokéival."

Szép új internetes világ vagy veszélyes, sötét bugyor? Ez is kiderül a kötetből, hogy milyen veszélyek leselkednek ránk a különböző oldalakon. Érdemes szemfülesnek lenni, figyelni minden gyanús, szokatlan mozzanatot, értesítést, mert hamar csőbe húzhatnak. Ez alatt értem azt, hogy visszaélnek az adatainkkal, személyiségünkkel, ellopják a bankkártya adatainkat. Tehát gondoljuk meg kétszer is, hol adjuk meg az adatainkat, s hol jobb, ha nem tesszük. Ebben segítséget, útmutatót nyújt Klausz Melinda közösségi méda szakértő, a könyv szerzője.

Az utóbbi időben alig akad olyan korosztály, akit ne érintene közvetlenül vagy közvetve az online világ, a média platformok színes szagos birodalma. Így ezt a kötetet kortól, nemtől függetlenül mindenkinek ajánlom, mert érdemes tisztában lenni azzal, mi biztonságos, s mi nem az.

"Ne adjuk meg nyilvánosan iskolánk, munkahelyünk nevét, elérhetőségeinket, mert így a potenciális zaklatók követni fognak, felhívnak, sms-ben, e-mailben zaklatnak, az adathalászok pedig begyűjthetik az adatainkat."

Összességében a közösségi média témakörében számos kérdésünkre választ találunk ebben a könyvben, mely pontról pontra bemutatja a közösségi oldalak működését a sötét zugokkal együtt. Megtudhatjuk, mire érdemes odafigyelnünk, ha aktívan jelen vagyunk a közösségi média felületein. Kiderül többek között az is, hogy egy megosztással, feltöltéssel mennyi mennyi lábnyomot hagyunk az online térben, s mindez szabadon lebeg az éterben. Tudni akarod, hogyan lehet mégis biztonságos(abb)an használni a közösségi média platformot? Szerezd be, s olvasd el a könyvet! Nem bánod meg! 

Ughy Szabina: Az átlátszó nő

Ughy Szabina irodalomterapeutával Kapolcson, a Művészvölgy Kúriában találkoztam először, ahol volt szerencsém részt venni egy irodalomterápiás foglalkozásán. A csoportfoglakozáson egy kortárs verset és novellát vettünk górcső alá, majd megbeszéltük, ki mit olvas ki belőle, mit lát a szöveg mögött. Ezután dixit kártyákat húztunk, s elmondtuk számunkra mit mond az adott kép. Összességében egy irodalmi élményben volt részem, amiért hálás vagyok.

Ennek okán hamar utána is néztem, milyen könyveket írt Szabina. Majd találtam is, nem is egyet. Elsőként Az átlátszó nővel kezdtem, ez jelent meg legutóbb.

"Azt hiszem, ezek az elhallgatások tartják össze a családunkat: mi annyira szeretjük egymást, hogy nem hozzuk direkt kellemetlen helyzetbe a másikat. Csak így maradhatunk együtt az Ifjúság utcai panelünk hetedik emeleti, két és fél szobás öröklakásában."

"Nem kell, hogy hozzámérjen, csak nézzen, lásson végre valaki engem."

Több különböző nő életébe, sorsába engedett betekintést a szerző. Női sorsok, nehézségek, fájdalmak, változások, családi traumák, melyek szembe jöttek a novellákban. Minden egyes történet önismereti utazás is egyben, ahol a főszereplő rátalál önmagára, s az olvasó is eltöpreng saját életén.

Ughy Szabina végigvezet minket az elhagyatottság, megcsalás, gyász, betegség, énkeresés, krízis, depresszió állapotán keresztül. Valamilyen formában mindegyik történet főhőse útkeresésen vesz részt, ahol úgymond az önmagukhoz vezető utat keresik, kutatják. A novellákban szereplő nők alig várják, hogy észre vegyék őket, ne nézzen rajtuk keresztül a társadalom. 

Más és más társadalmi státuszban, életkorban lévő nő életére pillanthatunk rá. Ennélfogva mindannyian másként küzdenek meg a nehézségeikkel, problémáikkal. A 16 novellában a szerző különös érzékenységgel tárja elénk a lélek rezdüléseit, állapotát. Mindemellett plusz pozitívum, hogy a nehéz témákat humorral szövi át, ezáltal fogyaszthatóbb, néhol még szórakoztató történetet is kapunk.

Ughy Szabina ezzel a kötettel felszólítja a nőket, hogy merjék megmutatni magukat, hallatni a hangjukat, ne törődjenek bele a helyzetükbe. Igenis megérdemlik, hogy észrevegyék őket, s látszódjanak. 

Mindenképpen ajánlom! A történetvezetés, a stílus teljesen magával ragadott, beszippantott az összes kis történet. Alig várom, hogy újra olvassak Ughy Szabina író, irodalomterapeutától. 

A könyv beszerezhető többek között a Líra Könyvkiadónál.

Csóka Judit: Meseterápiás utak és kalandok

Korábban már két meseterápiás kötetet is olvastam a szerzőtől (Mesék a gyógyulásról, Mesék a szabadulásról). Most pedig szakdolgozat kapcsán folytattam a meseterápiás ismeretszerző körutamat.

A Meseterápiás utak és kalandok című könyv hamar megfogott a különleges meghívójával. 
A borítóért hála Rófusz Kinga grafikusnak, aki ezt a csodát megálmodta. 

Csóka Judit pszichológusként és meseterapeutaként főleg azzal foglalkozik, hogy nőknek és férfiaknak, bántalmazottaknak és krónikus betegeknek, elbizonytalanodottaknak és összeomlottaknak, megkeseredetteknek és bűnbe esetteknek segítsen. Legfontosabb eszközei mindehhez a mesék. 

A csoportterápiákon alkalmazott meséket ismerteti Judit kiegészítve a felkészüléssel, eszközökkel, a sokszor nem egyszer körülményekkel. 

A szerző, meseterapeuta alapos felkészültséggel vág neki a csoportterápiáknak, ahol élőszavas mesélés, ritmusos dalolás, kis ügyességi játék is előfordul. A könyvből kiderül, hogy minden egyes alkalomra a betegekhez, a helyzethez illő mesével készül. Többnyire olyan történeteket, meséket olvashatunk a kötetben, melyek valamilyen elakadást mutatnak be, s ösztönöznek a változtatásra. 

A meseterápia hozzájárul a test és lélek gyógyulásához, a beteg páciens szellemi felépüléséhez. Így felfogható egy kiegészítő gyógymódként, kezelésként is. A mese ereje akkor fejti ki igazán a hatását, ha a mesélő terapeuta és a résztvevők kapcsolódni tudnak egymáshoz, a meséhez. 

Csóka Judit meseterapeuta számos terápiás esetet bemutat a könyvben, ahol szépen kirajzolódik, hogy mennyi mindenre, apró részletekre kell figyelni. Előfordul, hogy a mesét megelőző mondóka, ének, játék nem kelti fel minden résztvevő figyelmét, de a mese, ahogy elkezdődik, mintha bekerülnének a történetbe. 

A könyvből kiderül, hogy a mese valóban mindenre képes. Gyógyír lehet lelki sebeinkre, gyógyít, vigasztal, szórakoztat, s elgondolkodtat az adott témában, élethelyzetben. 

Szakembereknek és érdeklődőknek egyaránt ajánlom. A szöveg közérthető, nem okoz nehézséget az értelmezése.