"Halál rejtőzött mindenütt, de ez valamilyen más halál volt. Új maszkokat viselt, korábban ismeretlen külsőt öltött."Szvetlana Alekszijevics belorusz írónő 2015-.ben Irodalmi Nobel-Díjat kapott a könyvért, mely az Európa Kiadó gondozásában jelent meg idén.
A könyv elején kapunk egy átfogó időbeli, térbeli történeti áttekintést, tehát, aki kevés ismerettel rendelkezik a katasztrófáról, az a pár oldal tényközlő leírása által jobban megértheti, mi is történt, 1986. április 26-án, Csernobilban.
Először egy elhunyt tűzoltó feleségének szavait, szívszorító, ám egyben kitartásról, lelki erőről tanúskodó történetét olvashattam. Beleborzongtam a sorokba, hogy ennyire felkészületlenül küldték a reaktorhoz az embereket, vagyis feláldozták őket. Ljudmila Ihnatenkon kívül még sok-sok érintett idézte fel az eseményeket. Többek között környezetvédelmi felügyelő, tanítók, likvidátor, fényképész, újságíró, katonák, a zóna illegális lakói.
Szinte hihetetlen, hogy megtörténhetett az atomrobbanás, ez a világméretű tragédia. Az emberi butaságnak, makacsságnak nincs határa. Mint, ahogy más háború, úgy ez is megelőzhető lett volna, ha nem a túlteljesítés járt volna a vezetők fejében. Utólag pedig nem eltitkolni, tagadni, hanem vállalni kellett volna a történteket, legfőképpen azért, hogy ha nem muszáj több ember ne vesszen oda a szükségesnél, minél biztosabb védőfelszerelést kellett volna biztosítani, ám ez a legtöbb esetben elmaradt.
Igazi néma gyilkos volt az atomrobbanás és az utána következő időszak. Még levegőt venni, enni, inni is halálos volt a zónában és a zóna közelében. A mai napig nem egy gyermek születik rendellenességgel a robbanás utóhatása miatt. Belegondolva hány és hány élet csúszik félre, mennyi ember nem élhet teljes, egészséges életet a múltbeli katasztrófa miatt?! Indokolatlanul sok...
Kellemes, üdítő olvasmánynak egyáltalán nem mondanám, azt viszont kijelenthetem, hogy érdemes elolvasni. Már csak azért is ajánlott kézbe venni, elolvasni a könyvet, hogy tisztába legyünk a történtekkel, azzal, hogy mi is történt valójában azon a végzetes napon 1986-ban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése