Alice Walker: Bíborszín

Nagyon sok jót olvastam már korábban erről a kötetről, a történet fontosságáról, mélységéről. Ráadásul Emma Watson szerint a világirodalom 10 legfontosabb nőregényeinek egyike, ami szintén plusz pont, hogy el akarjam olvasni. 

Mindemellett mindig is érdekeltek a mély, lélektani, igaz történeten alapuló könyvek. Így a napokban végre rászántam magam és alaposan elmélyedtem Celie történetébe. A cselekmény néhol már szinte könnyeket csalt a szemembe, a megrázó, embertelen, meghökkentő tartalmak pedig együttérzést váltottak ki belőlem a főszereplő, majd annak húga iránt. 

"Ó, Celie, igenis vannak színesbőrű emberek a világban, akik akarják, hogy okosodjunk! Akik akarják, hogy fölemelkedjünk és meglássuk a fényt!"

Ez a könyv bebizonyítja, hogy mekkora ereje van a szeretetnek és mi is az igazi szabadság. A női szereplőknek, de főként  a főszereplőnek, Celie-nek meglehetősen nehéz a sorsa, mintha verné az Isten is, miközben ő hősiesen kitart, nem adja fel. A húga iránti szeretete élteti, ad neki reményt minden nap a kegyetlenségek közepette. Majd megjelenik egy határozott fellépésű, önálló fekete nő, aki megmutatja neki, milyen is az, amikor nem a férfi uralkodik a nő felett és milyen, amikor valóban, igazán törődnek a másikkal. 

Ahogy azt a történet is bemutatja, hitre, fogódzóra, támaszra szüksége van minden embernek. Ezt nevezhetjük Istennek, önmagunknak, a szeretetnek, reménynek, aminek csak szeretnénk. A hit segít elviselni a nehézségeket, kihívásokat, így a felhők mögül egyszer csak előbújik a Nap. 

Az egyik szereplő találóan fejezi ki magát, amikor azt mondja, hogy Isten velünk születik, ő nem képkiállítás, nem férfi vagy nő, nem kell valahogyan kinéznie. Milyen igaza van, hiszen Istenben hinni kell, nem pedig elképzelni ilyen olyan alakban. Olyan ez alapján, mintha mindannyiunkban lenne egy kis Isten, akivel beszélgethetünk, tanácskozhatunk. 

A regény ugyan nem a rabszolgaság idejében játszódik, mégis fellehető a történetben. A feketéket, a fekete nőket alacsonyabb rendűnek ábrázolja a fehéreknél. Erősen megjelenik az elnyomás, a férfiuralom. Főhősünk rendkívül nagy hátrányban szenved. Fekete, szegény és csúnya is ráadásul. Úgy bánnak vele, mint az állattal. Adják, veszik, majd használják kényükre-kedvükre zokszó nélkül. Elkeserítő, hogy mi folyik ebben a világban, ami elénk tárul. A baj az, hogy mindez nem áll távol a valóságtól. 

Érdekesség még a történetben a társadalomkritika mellett, hogy egy-egy képben feltűnik Celie szexuális beállítottsága is az egyik női karakter kapcsán. Ám a főszereplő nem tudja meghatározni, hogy mit is érez pontosan. Azt tudja, hogy a férfiakhoz nem vonzódik, amihez persze hozzájárulhatott az is, ahogy bántak vele. 

Összességében egy mély, erős lélegzetvételű regényt kaptam, ami örök nyomot hagy bennem. Újdonság volt számomra, hogy film is létezik a könyvből, amit ráadásul Steven Spielberg vitt vászonra. A levélregény fő üzenete, hogy SOHA NE ADD FEL! Bármi történjék is, tarts ki, higgy, remélj szüntelen, hiszen így még felvirradhat egy új nap hajnala.

Jeanine Cummins: Amerika földje

 Korábban nem olvastam még a Helikon Kiadótól, ezt a könyvet is ajánlás után vettem a kezembe. A könyv már súlyából, méretéből adódóan is nehéz olvasmány, ám a tartalom, ami igazán súlyos, hiszen egy hátborzongató történetet mesél el. 

"Mexikóban a megoldatlan, földerítetlen bűnügyek aránya jóval kilencven százalék fölött van."

A szerző egy olyan világot mutat be, ahol minden bokor mögött kartellek működnek. Ahol ők megfordulnak, ott félelem és reszketés lesz a mindennapi cselekedet. A történetet egy Lydia nevű karakter szemén keresztül láttatja az írónő. Lydia mondhatni - ahogy az lenni szokott - rosszkor volt rossz helyen, amivel megpecsételődött az ő és egész családja sorsa. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy Sebastian, a férje oknyomozó újságíróként leleplezte egy mexikói kartell vérengző vezérét. Ennek hatására egyik pillanatról a másikra beindultak az események, ártatlan emberek haltak meg, váltak gyilkosság áldozatául mindkét oldalon. A tragédia bekövetkezte után Lydia és az életben maradt fia életüket mentve menekültek több ezer kilóméteren és életveszélyen keresztül a biztos halál torkából. Minden egyes oldalba beleborzongtam, tudva, hogy az adott területen ez megtörténik, megtörténhet a valóságban is. 

"Ha van valami jó a terrorban, érti meg most Lydia, az az, hogy azonnali cselekvést parancsol, nem hagy szenvedni. Tudja, hogy hamarosan meg kell küzdenie azzal, ami történt, de e pillanatban az, ami még történhet, segít eltompítani a legrosszabb gyötrelmet."

Ismertető: 

La ​Bestia – A Szörnyeteg. Így nevezik Mexikóban azokat a tehervonatokat, amelyek tetején az elviselhetetlen szegénység, vagy a drogkartellek, vagy épp saját bűnös múltjuk elől menekülve tömegek utaznak Közép- és Dél-Amerika országaiból az Egyesült Államok, „Amerika földje” felé. A „piszkos Amerikából” egy jobb helyre, amelynek persze szintén megvan a maga mocska – például épp a bevándorlók ellen felszított gyűlölet formájában. Több ezer kilométeres útjuk során a menekülő embereket szinte kivétel nélkül kifosztják, váltságdíjat remélve foglyul ejtik, a nőket megerőszakolják – a Mexikót behálózó nagy hatalmú kartellek mindenütt ott vannak, és nekik az emberélet olcsó.
Lydia soha nem gondolta, hogy belőle is „migráns” lesz: Acapulco városából való, jómódú, középosztálybeli mexikói nő, akik nyolcéves kisfiával, Lucával együtt mégis a La Bestián, majd a hírhedt Sonora-sivatagban, egy embercsempész vezette csapatban próbálja elérni az ígéret földjét, a határfalon túli Egyesült Államokat. Ha nem sikerül, mert valaki felismeri vagy elárulja őket, és üldözőjük rájuk talál, a biztos halál vár rájuk. Csak a Gondviselésben, avagy a földönfutókat segítő, jólelkű emberekben bízhatnak.
A sors szörnyű fintora, hogy egy megnyerő modorú, irodalom- és operakedvelő, a kislányáért rajongó ember elől kell menekülniük – olyasvalaki elől, aki szereti Lydiát. Hogyan lehetséges ez?

Összességében egy hátborzongató történetet kapunk, melyben a legszomorúbb,hogy van valóságalapja. A szerző szépirodalmi stílusban tárja elénk a menekülés viszontagságait,az emberi kegyetlenség határtalanságát és a küzdeni akarást. Örülök,hogy megismerkedhettem ezzel a könyvvel. Többek között megtudtam általa, hogy a bevándorlók, migránsok nem mind egyformák, mindegyik más-más miatt menekül. Akár én is, mi is lehetnénk ők, egy másik környezetben. 

A borítón szereplő kék madár jelképezheti a lélek útját, de eltűnhet a remény szimbólumaként is, ahogy a főszereplők szikrányi reménnyel a szívükben menekülnek, új életet kezdenek. Így ezt igazán találónak éreztem, hogy ebbe a köntösbe bújtatták a történetet. 

Louisa May Alcott: Kisasszonyok

A Kisasszonyok egy rendkívül pozitív és derűs történet

Elbűvölő írás az összetartásról, szeretetről, megbocsátásról, segítségnyújtásról, önzetlenségről, barátságról.

Louisa May Alcott önéletrajzi ihletésű könyve jóval több, mint családregény. Egy kedves, néhol civakodó, de megbékélő nővéreket ismerhetünk meg, akik igen különbözőek, mégis közel állnak egymáshoz.

A négy nővér - Meg, Jo, Beth, Amy - története, fejlődése példaértékű lehet mindannyiunknak számára. Édesanyjuk nagy odafigyeléssel terelgeti őket a helyes útra, a azülői gondoskodásnak hála, ha hibát is vétenek, hamar kiküszöbölik a csorbát, megbánják tettüket, belátják, ha helytelenül viselkedtek.

Izgalmas volt nyomon követni a lányok mindennapjait, kalandjait. Érdeklődve olvastam, milyen elfoglaltságokat találtak ki maguknak unaloműzőként. Napsütéses időben kertészkedtek, a folyón eveztek, virágot szedtek, varrogattak, főzni tanultak vagy meghívásra táncmulatságba, színházba mentek. Ám a legjobban a titkos társaságuk tetszett, mely Pickwick Klub névre hallgatott. Ezen belül újságot írtak, amit kreatív tartalommal, izgalmas írói álnévvel működtetek. A Pickwick dosszié újságba mind a négyen különböző témában képviselték magukat elsősorban egymás és saját maguk szórakozására.

Egy lenyűgöző, megindító, példaértékű könyvet ismertem meg, ami a mai világban is megállja a helyét. Nagyon örülök, hogy sikerült beszereznem a gyönyörű Manó Könyvek kiadást, melyet Ella Bailey rajzai díszítenek.

Ajánlom mindenkinek, aki egy kellemes, szórakoztató 19. századi családregényt olvasna.

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

"A láp nem mocsár. A láp a fény hona, ahol fű nő a vízben, és a víz egybeolvad az éggel."

Köszönöm a tapolcai Wass Albert Könyvtár és Múzeum kedves könyvtárosainak, hogy azonnal értesítettek, amint beérkezett a régóta várt regény! :)

Több véleményt, ajánlást olvastam a könyvről. Sokak szerint túlhájpolt, agyonreklámozott... Ezzel részben egyetértek, viszont a könyv elolvasása után úgy érzem, megérdemelte a hosszas beharangozót, marketinget Delia Owens írása!

Már csak a cím sem hétköznapi, hisz ki hallott folyami rákokat énekelni? Hm, elgondolkodtató, figyelemfelkeltő címadás, annyi biztos. A borító mellett sem lehet elmenni szó nélkül. Meseszép, gyönyörű ábrázolás az élet apró szépségeiről.

A szerző prológussal nyit, amelyben a részletes tájleírás mellett megjelenik egy holttest a lápban. Felmerül a kérdés, ki és miért ölhette meg a férfit. A történet két idősíkon játszódik, az egyik elmeséli Kija gyermekkorát, felnőtté válását, megpróbáltatásait, a másik pedig a nyomozás mozzanatait mutatja meg.

Ezután megismerjük a főszereplőt, Kiját és elénk tárul a mocsár, lápvidék meseszerű, ám öntörvényű világa. A történet bemutatja a leány gyermekkorát, magányát, életét. Négy testvérével él a lápi kunyhóban részeges, erőszakos, nem beszámítható édesapjával és pánikbeteggé váló édesanyjával.

Egy nap az anya egy szó nélkül elindul az ösvényen a krokodilos cipőjében és elhagyja a családját. Kija hosszú ideig minden egyes nap visszavárja édesanyját, majd rájön, hogy nem tér már vissza. Hamarosan a testvérei is elhagyják Kiját, aki egyedül marad az apjával, akit mindennek lehet nevezni, csak apának nem. Majd ő is elmegy, eltűnik, így Kija úgy fest végleg magára marad, mint a kisujja.

Iskolába csak egyetlen napot jár, kiutálják, csúfolják, így többet a közelébe sem megy az intézménynek.

Egyszer csak belép a leány életébe egy régi arc, akit már elfeledett. Ő nem más, mint Tate, a kedves, barátságos fiú, aki a későbbiekben olvasni tanítja Kiját, könyveket hoz a lánynak. Együtt vizsgálják a kagylókat, a láp élővilágát, ismerkednek az első szerelem,a vágyakozás érzésével. Ám amikor a fiú egyetemre megy, vége szakad az együtt töltött időnek. A lány ugyanúgy, mint az édesanyját, napokon, heteken keresztül várta a parton a fiút, ám ő nem jött. Majd megismerkedett Chase-szel, aki még gyermekkorában gúnyolta őt. Lassan, lassan, de nyitott felé, amivel a fiú visszaélt, megalázta Kiját, aki ezután bezárta a szívét, nem engedte, hogy újra összetörjék, még egyszer elhagyják.

"Délig felforrósodtak az órák, délután felhólyagosodtak, és még napnyugta után is lüktettek. Később a hold reményt hintett a vízre, de az is elhalt. Újabb napkelte, újabb fehéren izzó dél. Újra naplemente. Minden remény közömbössé vált."

Miközben vizsgálta, szemlélte a körülötte lévő élővilágot, gyönyörűen megtanult olvasni, rajzolni, így megörökítette, leírással együtt a növényeket, madarakat, vízi lényeket, legyenek kicsik vagy nagyok. Feljegyezte szokásaikat, amelyből Tate felkeresése és ajánlása hatására könyv, sőt könyvek születtek.

Nem sokkal az ismeretterjesztő, természetrajzi könyvek megjelenése után már nem szorult rá Jumpin' adományaira, arra, hogy kagylóhalászatból éljen meg. Nagy örömére és meglepetésére felbukkant fiatalabbik bátyja is, akivel átbeszélték a múltbeli eseményeket és azt, ami azóta történt velük.

A könyv jelenéhez érve véget ért a nyomozás, Kiját letartóztatták, bíróság elé állították, majd a hónapokon át tartó tárgyalást követően bizonyíték, alapos indíték hiányában elengedték a fiatal nőt, akit csak a Lápi Lányként emlegettek.

Kija végül visszatalált Tate-hez, a fiatalok összeköltöztek a lápi kunyhóban, melyet felújítottak, majd a mocsár nyugalma, a láp békéje ölelésében öregedtek meg együtt, miközben folytatták a lápi világ elemzését, megörökítését az utókornak.

Az Ahol a folyami rákok énekelnek igazi fejlődésregény, természetrajzzal, gyönyörű tájleírással ötvözve. Nagyon tetszett a történet, a fogalmazásmód, a szerző stílusa. Kija találékonysága elismerésre méltó. Hosszú éveken keresztül magányban, egyedül élt, mint egy számkivetett, mert az emberek nem fogadták el, nem szerették, nem segítettek rajtuk. A könyv válaszol arra kérdésre, hogy mi történik azzal, akit elhagynak a szerettei, kiközösít a falu és csak magára számíthat. Ennek ellenére vagy éppen ezért egy elismert tudós, sikeres író lett a lápi élővilág bemutatásáról szóló könyveivel.

Zseniális szépirodalmi alkotás fejlődésről, női sorsról, elhagyatottságról, majd talpra állásról!

Ha érdekel Kija megrendítő és egyben lenyűgöző története rendeld meg a könyvet a KIADÓTÓL !

Ina Valcsanova: A Krach-sziget

A szerzőnek ez a harmadik könyve, magyarul viszont az első, ami idén jelent meg a Typotex Kiadónál. A bolgár írónő írásával 2017-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

Néhány hónapja került hozzám a könyv a kiadó nyereményjátéka kapcsán, ahol én lettem az egyik szerencsés.

A történet Aszjáról, egy bolgár nőről szól, aki a hétköznapok és a családi ügyek elől egy hosszú pihenést szervez magának, így egy adriai szigeten köt ki. Célja, hogy újra megtalálja önmagát a nyugalom szigetén. Ám a nyaraló, ahol megszáll a volt férje és annak felesége tulajdonában van, így hát osztozniuk kell rajta. Aszja elsőre furcsának találja az új feleséget, ám végül jól kijönnek egymással. Sikerül elfelednie az otthoni gondokat, teljesen kikapcsol, amihez hozzájárul az is, hogy nincs se telefonja, se saját autója.

Aszja nyaralása mellett fut egy másik szál, ahol egy kolléganője megszállottan követi őt, mindent meg akar tudni róla. Rögeszmésen figyeli a csillagok állását, a horoszkópokat, asztrológiát. Hiszi, hogy csak egy hajszállal különbözik Aszjától a születési adatai, csillagzata alapján. Meg van győződve, hogy Aszja nagy bajban van, de legalábbis valami katasztrófa fog történni vele. Ez valamilyen szinten igaz is, ám nem olyan hatalmas katasztrófa, mint amire ő gondol.

A szerző maró iróniával átitatva ábrázolja a két nő helyzetét, melyet párhuzamban olvashatunk. Humorosan, szórakoztatóan ábrázolva az írónő a két nő szoros kapcsolatát, amin jókat lehet derülni.

Számomra a középmezőnyben végzett a könyv. Érdekes olvasmány volt, néhol nem igazán értettem, hogy ki, mit, miért tesz, ami kicsit zavaróan hatott. Ennek ellenére ajánlom a könyvet, már csak azért is, mert érdemes megismerkedni a bolgár irodalom alkotóival is.

A könyvet köszönöm a Typotex Kiadónak!

Grecsó Krisztián: Vera

Grecsó Krisztiántól már jó ideje tervezek olvasni, ez egészen eddig váratott magára. Most júliusban legújabb könyvét, Verát kaptam névnapomra, így kérdés sem volt, hogy beiktatom a nyár folyamán.

Már csak amiatt is kíváncsi voltam a műre, mivel magyar, elismert szerző írta és egy jóval fiatalabb lány történetét meséli el, aki a 80-as években él.

„Csalódtál már bennem?” „Te vagy az egyetlen”, feleli Jakab, „akiben még soha.”

A borító egyszerű, de szép, ami egy visszafogott, letisztult történetet ígér. Elsőre furcsa volt egy tíz éves kislány - Vera - szemszögéből látni az eseményeket, főleg úgy, hogy egy teljesen más korban játszódik. A mai kor szokásaihoz, jellemzőihez viszonyítva nagyon eltérő a több, mint harminc évvel ezelőtti hétköznap Magyarországon.

Első olvasatra a szerző egy szerény, barátságos lánynak mutatja Verát, majd az események sodrása előhozza a lány határozottabb, merészebb oldalát. Vera - és vele egyetemben - a többi gyerek is hatalmas karakterfejlődésen ment keresztül.

Vera és Sári hatalmas veszekedése végigkísérte az egész eseménysorozatot, majd a végkifejletnél családi titkokra bukkantak, melyek egész idáig a sötétben lapultak.

Szó esik az első szerelemről, családi titkokról, igaz barátságról, eközben gyönyörű korrajzot kapunk a '80-as évek Magyarországáról, azon belül is Szegedről, az akkori életről.

"… az jut eszébe, hogy reméli, még sokáig nem kell felnőttnek lennie, mert a felnőtteknél minden olyan borzasztóan bonyolult."

Grecsó Krisztián szépíró, így annak megfelelő történetet kaptam a tollából. Igazi szépirodalmi, kifinomult mű, mely lassan, de tisztán bontakozik ki az olvasó előtt.

"És csalni nem azért nem csalunk, mert nem lehet, vagy mert büntetik, hanem azért, mert nem akarunk. Mert a jó emberek nincsenek erre rászorulva."

Ugyan egy-két dolgot nem értettem a befejezéssel kapcsolatban - kicsit hiányosnak éreztem - de összességében érdemes volt elolvasni.

Elena Ferrante: Amikor elhagytak

Elena Ferrante az olasz irodalom és a világirodalom nagy rejtélye, tízévenként kiad egy könyvet, ami hatalmas sikert arat és számos díjat bezsebel. Az író kilétét, személyét homály fedi, senki nem tudja ki ő valójában, nem mutatkozik nyilvánosság előtt.

Az elhagyás, magára maradottság, magány, elválás témája gyakori, ahogy sokan fel is dolgozták már. Ám az írónő újfajta módon közelíti meg ezt a folyamatot. A főszereplő nő, feleség drasztikusan éli meg az elhagyás pillanatát, fázisait. Szókimondó, nem rejti véka alá a véleményét a kialakult helyzetről, sőt bátran hangoztatja, hadd tudja meg mindenki mit tett vele a férje, hogyan járt ő. A "tettes" férj hirtelen - első ránézésre - minden előzmény nélkül elhagyta a családját, ami kiváltotta a nő összeroppanását, amiből igen nehezen gyógyult ki.

Válaszul az édesanya viselkedésére, kiborulására a gyerekek is elszemtelenedtek, visszaéltek anyjuk állapotával. Ám nem lehet rossznak, neveletlennek beállítani a gyerekeket, hiszen anyjuk a történtek után alig törődött velük, volt, hogy megfeledkezett a saját gyerekeiről. Elfelejtett iskoláéba menni értük, nem készített nekik ebédet vagy éppen nem emberi hangon szólt hozzájuk. Ezek mind mind kiváltották az ellenséges viselkedést a kisfiúból és húgából. Ezt tetőzte még apjuk hiánya, aki fontos szerepet játszott az életükben.

Végül ugyan segítséggel, de sikerült újra visszazökkenni a rendes kerékvágásba az édesanyának és a gyerekeknek. Hatalmas segítséget jelentett az ellenszenvesnek tűnő zenész szomszéd, aki közelebbi ismeretség után segített, ahol tudott.

A történet komoly üzenetet hordoz. Amikor elhagynak egy nőt, vagy válás esetén megkérdőjeleződik a nő személye, nőisége. Elgondolkodik, hogy kívánatos e még, rossz feleség volt, rossz anya vagy vajon miért következett be a tragédia?!

Elena Ferrante egy új perspektívából közelítette meg az elhagyás témáját, melyet igen életszagúan - ám szerintem kicsit túlzásba is esve - dolgozott fel. Úgy gondolom, hogy egy anya semmilyen körülmény beállta miatt nem hanyagolhatja el a saját gyermekeit, akkor sem, ha feleségként otthagyják.

Összességében tetszett a könyv, bár kissé túlzásba vitte a feleség a kesergést.

https://moly.hu/konyvek/elena-ferrante-amikor-elhagytak

Jessie Burton: Múzsa

Második olvasmányom, melyet Szabados Ági ajánlásával választottam. Érdekesnek hatott az ajánlója és a könyv rövid ismertetője, ami szerint a cselekmény egy festmény köré épül, a kép van központi szerepben.

Izgalmas volt elkezdenem egy olyan könyvet, ahol két idősíkon játszódik a történet. Az egyik szál a festmény megszületését és annak előzményeit járja körül, míg a harminc évvel későbbi jelenetek a festmény utóéletét regélik el.

A könyvet már kézbe venni is hatalmas élmény volt, hiszen gyönyörű borítót terveztek hozzá, ami szépen magába foglalja a történet mozgatórugóit. Ilyen a cselszövés, az ármány, intrika, szerelem, barátság, család, féltékenység, háború.

"Csak azt tudom, hogy amikor meghallottam, hogy kikészültél, elszomorodtam. És rájöttem, hogy én is magam alatt voltam. És aztán eszembe jutott, hogy talán egy kicsit könnyebb lenne, ha… ha együtt lennénk magunk alatt."

Hosszú ideig, talán a könyv feléig is igazi rejtélyt jelentett, hogy a múlt és a jövő a festményen kívül hogyan is kapcsolódik össze. A történet vége felé már azt hittem rájöttem az egyik titokzatos személy kilétére, ám a szerző meglepett egy jókora csavarral.

Nagyon izgalmas a mű cselekménye, Jessie Burton egy pillanatig sem hagyja unatkozni az olvasót. Folyamatosan mozgásban tartja a szálakat, nem lanyhul a figyelme egyik szereplőnél sem, mindenkire egyaránt figyel.

Érdekes volt, hogy a háború, hogyan hatott a Schloss családra, miként vették vagy épp nem vették az akadályokat, amit a háború fakasztott.

Látszik, hogy alapos kutatómunkán - is - alapul a könyv története, amit Burton képzelőereje, fantasztikus írói stílusa tett gazdaggá, élvezhetővé. Igazi kult könyv, amely egyaránt szól a nők elnyomásáról, a férfiak kihasználásáról, kiszolgáltatottságról, érvényesülésről, családról és szerelemről egy kis történelemmel fűszerezve.

"És történt még valami, mélyen legbelül, valami sötétebb, amin mindnyájan keresztülmentünk,vagy ha még nem, akkor előttünk áll: a kitörölhetetlen pillanat, amikor felismerjük, hogy egyedül vagyunk."

https://moly.hu/konyvek/jessie-burton-muzsa

Margaret Atwood: Alias Grace

"Százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts, semmint emlékezz és egy könnyet ejts"

Margaret Atwood a maga nemében igen kiváló írónő, így mindenképpen érdemes tőle olvasni, akár, ha csak egy könyvet is. Az Alias Grace a harmadik könyv, amit elolvastam a szerzőtől.

"(…) az embernek onnan kell összecsipegetnie a jóság morzsáit ezen a világon, ahol épp talál belőle egy keveset, nem terem az minden bokorban."

Az Alias Grace egy olyan történetet tár elénk, ami nem légből kapott képzelet szüleménye, hanem van valóságalapja a sztorinak. Atwood egy kettős gyilkosság vádjával börtönbe zárt személy, Grace Marks történetét meséli el. Grace-hez egyik nap egy pszichiáter- vagyis az agy doktora, ahogy könyvben elhangzik - érkezik, aki kíváncsi a nő élettörténetére, arra, hogy mi vezetett el a börtönig.

A helybéli bizottság azzal a céllal hívta a városba Jordan doktort, hogy ő bebizonyítsa és észérvekkel alátámassza Grace ártatlanságát, majd így szabadon engedjék a nőt.

Az elítélt Grace ahogy elkezd visszaemlékezni a múltjára, megismerhetjük mi is, milyen út vezette Mr. Kinnear szolgálatába. Az írónő minden egyes múltbeli visszatekintést hűen ábrázolt, mintha mi, olvasók is ott lennénk Grace-szel az adott helyszínen.

Nehéz eligazodni, hogy ki lehetett a fő bűnös, tettes, egyáltalán valaki egyedül vagy ketten követték a  bűntényt. A bíróságon úgy tűnt mindenki egymás ellen vall, valaki nem mond igazat. Később az emlékezetkiesést Grace amnéziájának tudták be, amit a doktor napról-napra igyekezett megtörni.

Összességében érdekes olvasmány volt, megérte kézbe venni. Azt az egyet sajnálom, hogy nem derült fény, hogy mi történhetett valójában a gyilkosság napján. Sejteni lehet a történteket, de nincs bizonyíték.

A regény alapján készült sorozat már a Netflixen. Itthon is nézhető, megtalálható, például a SorozatBaráton. :)

Ha felkeltette az érdeklődésed rendeld meg kedvezménnyel a KIADÓTÓL ! :)

Elena Favilli-Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak

Száz különleges nő története

Már a borító annyira vidám, ám egyben határozott tartalmat takar, ami miatt elsőre felkeltette az érdeklődésemet.

Amint megláttam, nagyon örültem, hogy végre egy mesekönyv, ami megmutatja a gyerekeknek, hogy sok tanulás, kitartás, "harc" árán elérhetik az álmaikat. Igazi példaértékű embereket mutat be a szerzőpáros, akiknek nem hullott az ölükbe a siker, sőt sokszor rögös út vezetett az alagút végén pislákoló fényhez. Nagyon jó példa az ő történetük arra, hogy nemtől, kortól, nemzetiségtől, szociális helyzettől, háttértől függetlenül kellő kitartással, küzdő szellemmel mind elérhetjük, amit igazán szeretnénk.

Margaret Thatcher szavaival élve: 

"Ha győzni akarsz, lehet, hogy egy csatát többször is meg kell vívnod."

Ám a végeredmény miatt megéri, hiszen a befektetett idő, munka nem marad jutalom nélkül.

Olvasás során különböző izgalmas, érdekes, néhol szívszorító történeteket olvastam, számomra ismert és eddig ismeretlen emberekről, akik előtt méltó megemlékezés, tisztelgés ez a terjedelmes könyv.

Egy-egy élettörténet mellett lévő rajzok, képek hatvan kiváló női művész keze munkáját dicsérik. A különleges képek még színesebbé, gyermek kompatibilisebbé teszik az egész könyvet, a mondanivalót.

Várom a második részét a könyvnek, hiszem, hogy az is ennyire, - ha nem jobban - elnyeri a tetszésemet.

Vegyétek kézbe, lapozzátok, olvassátok, tanuljatok belőle! :)

Finy Petra: Akkor is

Elöljáróban: Szabó Magda művei említése, párhuzamba hozása a könyvbeli jelennel megdobogtatta a szívemet.

Ez az első olvasmányom Finy Petrától, aki már csak a médián keresztül is kedves, önzetlen, mosolygós nőnek tűnik. :)

Sokan inkább a gyermekkönyveiről ismerhetik, ez a fő irányvonala, ezt egészíti ki eddig megjelent két regénye, az Akkor is, a Madárasszony és az idén ősszel megjelent Marlenka.

Az Akkor is egy hétköznapi témát dolgoz fel, ahol egy férfi egyik nap feldúlva a házasságát, családi idillinek tűnő életét és új életet kezd egy fiatal nő oldalán. Az események előrelendülését, majd hanyatlását a főszereplőnő, Salamon Sára szemszögéből követhetjük nyomon.

"A gyerekek mindent észrevesznek, akárhogy is titkolózunk. A szülők gyengeségeit élesebben látják, mint ők maguk."

Fejezetről fejezetre haladva kiderül, hogy a feleséget nem csak a férje hagyta el és alázta meg, hanem a legjobb barátnőjében is nagyot csalódott. Bea a főiskolán megismert barátnő Sára előtt együtt volt a nő férjével, majd évekkel később, amikor alkalom nyílt rá borgőzös állapotban lefeküdt vele. Majd kiderült, hogy a jó barát és kolléga, Bárdosi immár húsz éve epekedik Sára után. A nő ezek után úgy érezte minden egyszerre szakad a nyakába, rá a tetejébe az anyja sem állt mellette és a mogorva szomszéd is megkeserítette a mindennapjait kedves beszólásaival.

Utóbbi két személyről hamar kiderült, hogy a látszat csal, nem olyan kellemetlen alakok, mint elsőre tűntek. Az édesanyja sok mindenben hazudott, titkolózott, hogy védje a lányát, puszta szeretetből.. A szomszéd úr pedig elveszítette szeretteit, fia kómában fekszik, ami szintén nem csalt mosolyt az arcára.

"Vajon hányan hagyhatnak el egy nőt egyszerre? Lehetséges, hogy rövid időn belül faképnél hagyja a férje, a legjobb barátnője és a legjobb barátja? Mégis mennyi árvaságot képes elviselni a szív?"

Végül Sára mindkét személyhez közel került, sok időt töltöttek együtt, ami jótékonyan hatott a lelkiállapotára. Bárdosival is elmélyülni látszott a viszonya, ám rá kellett döbbennie, hogy nem bír el most egy új kapcsolatot, inkább egyedül marad, erősödik.

Összességében tetszett a történetvezetés és a karakterfejlődés kibontakozása. Örülök, hogy Sára a nagy kísértés ellenére nem fogadta vissza a férjét, hanem erős tudott maradni.

Finy Petra könyveit ITT tudod megrendelni! :)