Egyre jobban megszeretem ezt az ember-idegen (l'eihr) történetet. Ehhez a könyvhöz képest az első csak bevezető volt, ami ízelítőt adott az írónő gazdag képzeletvilágából. Annyira magával ragadott a cselekmény, hogy alig akartam letenni a könyvet. Féltem, hogy amíg mással vagyok elfoglalva lemaradok valamiről.
Azt mondanom sem kell, hogy a borító, ahogy az első résznél is, most is lenyűgözött, megnyert magának. Sok olyan részletet tudhattam meg, amire csak utaltak az előzőekben. Kiderült ki barát, ki ellenség, kiben lehet bízni és kiben nem. Kezdtem megkedvelni Syrine-t is, aki eleinte olyan ridegnek, fagyosnak mutatkozott. Troy, Cara bátyja megmutatta, hogy milyen egy testvér, amikor megvédi a húgát, Syrine pedig beleszeretett az ember testőrébe, David-be. Cara a L'eihren jó barátra és bizalmasra lelt Elle-ben, Aelyx nővérében, aki a többi l'eihr-rel ellentétben egyből elfogadta a lányt. Hatalmas erőfeszítések és alkalmazkodás árán végül sikerült elérni a főszereplőknek a szövetség létrejöttét. Sajnos több keserédes pillanat is koronázta Cara és Aelyx mindennapjait. Ennek ellenére ők kitartottak, nem adták fel egy percre sem.
Kíváncsian várom, hogyan végződik kettejük története. Bízom benne, hogy kijut nekik a megérdemelt happy end.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése