2017. augusztus 31., csütörtök

Melissa Landers: Összefonódva

Elérkeztem végül a trilógia zárókötetéhez. Ami furcsa, hogy ezt tartott a legtovább, míg kiolvastam. No ez van, ezt részben a zsúfolt cselekmények számlájára írom.
Ezzel a könyvvel lett kerek egész a történet, lezárt a sztori. Nagyon tetszett, hogy Cara és Aelyx körülménytől függetlenül kitartanak egymás mellett, nem választják a könnyebb utat.
A kezdetleges boldogság, nyugalom hamar elillant, gondok és rengeteg feladat lépett a helyébe. Syrene az előző két könyvben elég undok, kedvetlen l'eihr-nek tűnt. A hozzáállásom az utolsó kötetre gyökeresen megváltozott. Syrene hatalmas karakterváltozáson ment keresztül. Kedvesebb lett, majd David elvesztése után többször igényelte az egyedüllétet, nehezen dolgozta fel lih'anja halálát. Emiatt is örültem nagyon a befejezésnek, amikor kiderült, hogy tényleg létezik az ellenszer és David-et vissza tudják hozni az életbe. Így tripla happy end-el zárult a történet. Azaz Aelyx-Cara, Syrene-David és Elle-Troy páros egymásra találásával.
Ebben a könyvben Jaxen volt számomra a legellenszenvesebb karakter, örültem, mikor kimúlt.
Az zavaró volt egy kicsit nekem, hogy több minden történet ebben a részben, több szálon futott a történet. Emiatt adtam csak 4,5 csillagot. Ezen felülkerekedve viszont egy klassz alien-es, harcos történetet kaptam, szenvedéllyel átitatva.


Nincsenek megjegyzések: