Federica Bosco: A szerelem különös súlya

Az írónőtől évekkel ezelőtt már olvastam a Szerelmem egy angyal című sorozatot, amit máig kedves olvasmányélményként tartok számon. Idén pedig eldöntöttem, hogy sorra veszem

(vagyis elkezdem) a régóta várólistán lévő könyveimet.
Így elsőként Federica Bosco-tól A szerelem különös súlya című történetre esett a választásom.

A könyv a Libri Kiadó gondozásában jelent meg 2016-ban. 

"De valóban ez lenne az élet célja, valahogy kibírni a következő hétvégéig?"

A cselekmény egy párkapcsolatában megrekedt és a munkáját hajszoló nő életét mutatja be, aki küzd azért, hogy láthassa beteg édesanyját. Szép lassan megismerkedünk a szereplőkkel, akik nem mindig a valódi arcukat mutatják, így tőrbe csalva ártatlan embereket. 

"Amíg a szerelem súlya már nem elég ahhoz, hogy ne a megszokás felé billenjen a mérleg nyelve, és akkor rájövünk, hogy az egyetlen, ami még menthető… mi magunk vagyunk."

Francesca, a főszereplő egy kis könyvkiadónál dolgozik, ahol semmibe veszik az alkalmazottakat, mintha semmirekellő rabszolgák lennének. Mázli, hogy két jó barát akad ebben a zűrzavarban. Otthon pedig Edo várja Francesca-t, akivel 6 éve élnek együtt. Eleinte minden rendben volt, azt hitték egymás mellett élik le az életüket, ám az utóbbi időben eléggé ellaposodott a kapcsolatuk. A férfi olyan, mint egy papucsférj vagy bólogatós kutya.  Úgy tűnhet, mintha nem lenne saját gondolata, minden úgy jó számára, ahogy a párja mondja. Ami ugyebár unalmas lehet egy idő után. Semmi változás, semmi fejlődés, csak a pocsolyában való úszkálás, ücsörgés. Nem csodálom, hogy Fra besokall ebből a viselkedésből. Ráadásul a munkahelyén sem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elsőre látszik. Egy ismert írónak kellene segítenie megírni a leendő irodalmi díjas regényét. Ám ezzel több probléma is akad. Egy kényelmes, lusta alakról van szó, aki apró-cseprő dolgokkal zsarolja a nőt, majd amikor barátkozni látszik, később a legaljasabb módon hátba szúrja Francesca-t. Mindeközben Fra egy erőteljes fejlődésen megy keresztül, ami a saját személyiségét, életét illeti. Barátaival közösen szenvednek nehézségeikkel, támogatják egymást, majd új életet kezdenek a sok rossz után. Ebben az új életben jelen van Fra édesanyja is, akivel talán közelebb kerülnek egymáshoz, mint valaha. Új élet vár mindenkire, újrakezdés, siker, szerelem és nyugodt élet.

Az írónő szépen láttatja ebben a regényben, hogy a szerelem nem egyenlő a személyiségünk feladásával és azzal, ha belekényelmesedünk a kapcsolatba, a megszokások rabjai leszünk. Érdemes észrevenni az intő jeleket, ha már nem húzódik mosolyra a szánk, amikor hív a párunk vagy nem kitörő örömmel megyünk hozzá haza munka után.