Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?

Egy klasszikus, méltán népszerű szerzőtől hoztam ajánlót, értékelést.

Számomra Janikovszky Éva a gyermekkoromat idézi. Azt az önfeledt érzést, hogy a gyermeki énünk felnőttként is ott szunnyad bennünk, várva, hogy felszínre törjön.

"Ha azt kérdezik tőlem, hogy mondd édes fiam, mire használod te a fejedet? én csak úgy magamtól azt válaszolnám, hogy azzal szoktam fejelni, azon növesztem a hajamat, és azon van a fülem is, amit mozgatni tudok."

Kamaszként annyi minden jár az ember fejében, hogy az felnőttként szinte megközelíthetetlen, nem lehet megfogni. Mégis miért nem gondolkozik normálisan az a gyerek? Miért nem csinálja azt, amit mondok? Ez és ehhez hasonló kérdések merülnek, merülhetnek fel a felnőttekben, szülőkben, amikor kedves gyermekük kamaszodik, belekerül ebbe a csodálatosan bonyolult korba.  

Mindezeket az írónő gyermeknyelven, de nem csak gyerekeknek olyan szinten adja át, hogy nem tehetünk mást, csak élvezzük a történetet és egyetértünk vele.

Janikovszky Éva a magyar gyermekirodalom kiemelkedő alakja, ez nem vitás. Még felnőtt fejjel is élvezet volt olvasni ezt a könyvet. Vajon, mi járhat a kamasz fejében? Mit gondol éppen, mi szeretne lenni? Ezeket és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ az írónő könyvében. A kamasz agy a legtitokzatosabb, legrejtélyesebb tér, amit soha nem lehet teljesen bebarangolni, felfedezni. Ez, ahogy a könyvben is elhangzik, a lázadás időszaka. Ilyenkor a legtöbb kamasz valamilyen módon, de kilóg a sorból. Vagy túl hangos vagy túl csöndes, előfordul, hogy nem a felnőtt számára megfelelő választ adja a kérdésekre.Na és persze másképp látja mindegyik rokon, hogy kire is hasonlít, milyen is ez a gyermek.

Úgy gondolom, sokan magunkra ismerhetünk a történetből. Akár a szülői, akár a gyerek oldalát nézve.