azaz összezárva egy nárcisztikus személlyel
Évek óta érdekel a pszichológia szinte minden formája, az emberi viselkedés sémái, személyiségképek-, zavarok. Többek között mély érdeklődéssel vagyok a nárcizmus iránt is. Érdekel, miért, hogyan működik ez a személyiség, mi mozgatja, mi alapján cselekszik, stb.
Ennek hatására figyeltem fel Dobray Sarolta könyvére, aki ezt a személyiséget állítja a középpontba történetében.
A kötet a kezdet kezdetétől, vagyis a nárcisztikus személlyel való kapcsolatba lépés előtti időktől mutatja be a történetet, majd rátér a részletekre. Aprólékosan beavatja az olvasót, hogyan rombolja a nárcisztikus férfi a párja önértékelését, önbecsülését, egész lényét.
"– Te sose beszélgess macskákkal, Léna. Te válassz jól. Vagy válassz rosszul, aztán menekülj. Csak legyél bátor."
A történetvezetés, személyleírás tökéletesen átadja a cselekmény eszenciáját, a cselekmény előrehaladását percről-percre, napról-napra követhetjük nyomon.
A hideg futkárzott a hátamon, miközben haladtam előre a történetben.
Korábban is olvastam már a nárcisztikus személyiségzavarról, annak sötét oldaláról, ám most mintha testközelből láttam volna futna ezt a rémálomszerű esetet.
Dobray Sarolta őszintén és könyörtelenül ábrázolja ezt a súlyos pszichés betegséget mind az áldozat, mind az elkövető szemszögéből.
A kötet rávilágít arra, milyen az, amikor gúzsba kötik az ember kezét, lyukat beszélnek a hasába és szinte az orránál fogva vezetik meg.
Érdekesség, hogy ez a kötet a korábban a Nők Lapja újságban bemutatott sorozat duplájára bővített változata. Aki azt figyelemmel kísérte, ezt is érdeklődve fogja olvasni.
Aki nem hallott róla korábban azt is beszippantja ez a nem mindennapi, ám annál inkább a valóságból kiragadott történet.
Kívülről, egy külső személy mindig mindent jobban tud, okosabb, mint az, aki benne van az adott szituációban. Aki belül van, sokkal érzékenyebben éli meg a helyzet pozitív és negatív oldalát is. Hosszú hosszú ideig hisz benne, hogy ő a rossz, a gyenge, a hibás, majd amikor rájön, hogy nem, próbálja egyedül megoldani ezt a kicsinek éppen nem nevezhető problémát, azt a helyzetet, amiben újra és újra megfojtja a párja. Vajon időben jut el arra a pontra, hogy segítséget kérjen? Kijut még a fényre a gödör aljáról? Van esély a szabad életre, újrakezdésre? Kap még levegőt?
Remélem az írónő a közeljövőben jelentkezik a folytatással és választ kapok a fennmaradt kérdéseimre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése