Számomra - főleg az utóbbi években - kiemelten fontossá váltak a pszichológiai, lelki szemléletű könyvek, melyek megmutatják, hogyan lehetne másképp élni, másképp feldolgozni egy adott traumát, élethelyzetet.
"Tudom, hogy szeretnél segíteni. De az emberek érzéseit nem lehet megváltoztatni."
Ez a gondolat bizonyos fokig helytálló is, ám finomhangolni, jótékony hatást gyakorolni igenis tudunk egymásra. Elég egy jó szó, dicséret, szívből jövő meglepetés, megnevettetés.
Kiemelkedő írás a gyászfeldolgozásról gyermekszemmel. Emellett szerepet kap a gyógyulás folyamata, a jelen megélése is. Fontos,hogy emlékezzünk a szeretett személyre, akit elvesztettünk, de ne felejtsünk el élni, ne szippantson be a múlt, a fájdalom.Ebben a történetben gyönyörűen van felvezetve a fájdalomból való kilábalás, a hit, mely soha nem hagyta el a kislányt. Ráadásul segítője is akadt a célja elérésében. Végül apa és lánya újra egymásra talált. Az édesanya emléke pedig velük maradt, de hiánya már nem taszította őket a mélybe.
Gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlom ezt a kedves írást, mely tele van pszichológiai elemmel, segítő kart nyújt a nehéz időkben. Segít rávilágítani, hogy mindig van miért, kiért élni, mosolyogni, örülni.
Ráadásul Kádár Annamária ajánlja a kötetet, ami szerintem már elég garancia a minőségi, elgondolkodtató, értékes történetre.
A gyászfeldolgozás és a pszichológiai elemek olyan szépen bele vannak ágyazva ebbe a történetbe, hogy, aki nem figyel, észre sem veszi. Érdemes szemfülesnek lenni, hiszen ez a kis könyvecske jóval többről szól, mint amit a borító láttatni enged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése