Köszönöm a beszélgetést Ipacs Tibor! :)
Mikor döntötted el, hogy fordító leszel?
- Már kamaszkoromban is nézegettem, hogy melyik kezembe kerülő könyvet ki fordította, de akkor még nem nagyon hittem benne, hogy valaha az én nevem is ott szerepel majd.
Tudatos döntés volt vagy spontán elhatározás?
- Eredetileg közgazdász vagyok, hosszú ideig nemzetközi kereskedelemmel foglalkoztam egy angol cégnél. Egy családi veszteség döbbentett rá, hogy milyen rövid az élet, és meg kell próbálnunk megvalósítanunk az álmainkat. Munka mellett megszereztem a tolmács-szakfordító végzettséget, utána pedig elkezdtem kilincselni, hogy szeretnék lefordítani egy krimit. Egy kanadai író, Linwood Barclay kötete volt az első – lassan hat éve lesz, hogy megjelent.
Úgy tudom eddig 20 könyvet fordítottál a magyar olvasók örömére. Melyiket volt a legkönnyebb, legnehezebb átírni magyarra?
- Valamilyen szempontból mindegyik kihívást jelentett. A Guantanamói napló eredeti szövege csak cenzúrázva jelenhetett meg világszerte, viszont a kitakart részeket is figyelembe kellett venni a fordításkor, azzal bizony sok munka volt. A rendkívül izgalmas A Lusitania titkai című könyvben a hajók, tengeralattjárók alkatrészei, és a tengerészeti kifejezések igényeltek sok kutatómunkát, utánaolvasást. A YA könyveknél az a gond, hogy én már inkább adult vagyok nem young - komolyra fordítva a szót, ezeknél a könyveknél a nyelvezetnek is fiatalosnak kell lennie, a célközönséghez igazodva.
Mire kell nagyon figyelni egy szöveg fordítása közben?
- Szerintem arra, hogy gördülékeny ugyanakkor szöveghű legyen a fordítás (ahogy szokták mondani: olyan,. mintha gúzsba kötve táncolnánk). Ne legyenek félrefordítások, a párbeszédek pedig életszerűen hangozzanak. A híres angol író, Sir Michael Morpurgo nemrég dedikálta nekem a Flamingó fiú című kötetet, és azt írta, hogy a fordítóknak bele kell látniuk az író elméjébe is. Na ez nagyon nehéz tud lenni.
Bizonyos külföldi szavak magyarul értelmetlenek vagy nem is léteznek. Ilyen esetben mennyire nehéz magyarosítani?
- Ilyenkor kreatívnak kell lenni, de hát ez az egyik szép kihívás a műfordításban. Van, amit egyáltalán nem lehet visszaadni, ott valami hasonlót kell találni a helyére, és persze külön kihívást jelentenek a szóviccek, a beszélő nevek, sőt sokszor a káromkodások is. Aztán amikor hosszas töprengés után kitalál valami jót az ember, akkor lehet örülni.
Ha van ilyen, melyik volt az eddigi kedvenc/legkedvesebb fordításod?
- Mindet szerettem, főleg, amikor végre elkészültek J A már említett három regényen kívül nagyon szerettem John Marrs: The One – A tökéletes pár című thrillerét is. Amikor először, még eredetiben olvastam, alig tudtam letenni! De szeretek krimiket is fordítani (pl: Peter Robinson regényei), és a hamarosan megjelenő, igaz történeten alapuló Fehér rózsa is nagyon érdekes történet. Azokat a könyveket a legjobb fordítani, amelyek már az első olvasáskor lebilincselik az embert.
Olvasáskor a magyar vagy az angolul íródott könyveket részesíted előnyben?
- Magyarul és angolul is szeretek olvasni. Számos olyan könyv van, ami nem jelent meg magyarul, és talán nem is fog, nekem viszont megtetszett, így megvettem eredetiben. Oroszul is beszélek, de sajnos nem sok mindent olvastam Puskin nyelvén, így azt is szeretném majd elkezdeni. Én minden nyelvtanulónak ajánlom, hogy próbálkozzon hosszabb-rövidebb szövegekkel, hiszen nem kell mindent érteni, hogy követni tudjuk a cselekményt (sőt az állandó szótárazás csak megakaszt, és oda az olvasás öröme)– de például a Kindle beépített egynyelvű szótárai nagyon sokat segítenek, ha valamit mégis meg akarna nézni az ember.(És hangoskönyveket, rádiójátékokat is érdemes hallgatni, nagyon sokat lehet tanulni belőlük.)
Előfordult már, hogy külföldi szerzőtől olvastál és másképp fordítottad volna az adott szöveget?
- Persze. Sokszor volt olyan, hogy „úristen, én ezt biztos nem tudtam volna ilyen jól átültetni magyarra”, de sajnos olyan is, hogy „hát ez nem lett jó.”
Minden szerzőnek megvan a maga fogalmazási, képi stílusa, amit alkalmaz. Efféle sajátos stílusokról lehet beszélni fordítók esetében is?
- Szerintem nem, hiszen az író stílusát kell minél hűebben visszaadni.
Mit ajánlanál azoknak, akiket érdekel a fordítás művészete?
- Azt, hogy olvassanak minél többet: klasszikus és kortárs magyar szerzőket, külföldi írókat eredetiben és fordításban is (hiszen más fordítóktól is sokat lehet tanulni), ezenkívül érdemes figyelni az élőbeszédet is körülöttünk a párbeszédek miatt. Én szoktam konzultálni angol anyanyelvűekkel is, ha valamivel végképp nem tudok zöld ágra vergődni, az ilyen beszélgetések is nagyon hasznosak. Meg szerintem a fordítás türelemjáték, nagyon sok kitartás kell hozzá, így érdemesebb először valami rövidebb lélegzetű művel kezdeni: mondjuk egy novellával.
Egy átlag vastagságú könyvnél (kb 300 oldal) mennyi időt vesz igénybe a fordítás?
- Ez teljesen szövegfüggő szerintem, de azért legalább két hónap kell neki.
Tibor fordításait ITT megtekintheted! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése