2019. október 11., péntek

Interjú Bálint Erika írónővel

Bálint Erika írónő a Könyvmolyképző Kiadónál publikál, ahol idén jelent meg második regénye, A nap csókja címmel.
"A Nap csókja egy nő története, de nem csak nőknek. És a cím? Egy szimbólum. Öröm, béke, melegség."
Köszönöm az írónőnek a beszélgetést! :)


Mit lehet tudni rólad, mi vitt az írói pályára?

- Későn kezdtem el írni. Miért? Valahogy így alakult. Talán minden, amit tanultam, amit
átéltem, amit tapasztaltam, ekkorra értett meg arra, hogy egy novella, vagy regény
legyen belőle. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az írásaim önéletrajzi
eredetűek. De kétségtelenül bennük van az, ahogy én látom a világot.

Nagy örömmel olvastam, hogy könyvtáros is voltál. Jól gondolom, hogy ebből adódik,
nem csak írni, de olvasni is szeretsz?

- Hát, előbb szerettem meg az olvasást, mint hogy könyvtáros lettem. :) Nem voltam
csodagyerek, pont úgy, hatéves koromban, az iskolában tanultam meg olvasni, mint
mindenki más. Viszont szerelem volt az első látásra. Első osztályos korom óta
olvasok, mindig regényeket, realista történeteket. Érdekes, valahogy a mesék sose
vonzottak.

Hogyan kerültél a Könyvmolyképző kiadóhoz?

- „Tanulóként.” :) Három évvel ezelőtt jelentkeztem az alapozó kurzusukra. Aztán
végigjártam az összeset, a párbeszédet, a leírást, a dramaturgiát. Tavaly, amikor
befejeztem az Adj esélyt, beadtam a kiadó kéziratszervizébe. Nagy örömömre
kiadásra alkalmasnak ítélték. Azóta a kiadó írója vagyok. 

Könyveid központi témája az emberi kapcsolatok, viszonyok. Honnét, miből merítesz
ihletet egy-egy történetnél? Végzel kutatómunkát az adott témában, amelyen éppen
dolgozol?

- Az, hogy honnan jön a téma, változó. Ha a regényeknél maradunk, Az Adj esélyt
ötletét egy véletlen találkozás hozta. Két férfival, aki egymást szereti. De az egyik
mögött ott egy elhagyott család. Feleség, gyerekek. A Nap csókjá-ban meg benne
van mindaz, amit a női sorsokkal kapcsolatban hallottam, tapasztaltam. Meg az is,
amit én gondolok minderről. Kutatómunka? Mivel a történeteim jelen idejűek, a
mában játszódnak, nem nagyon kell a dolgoknak utána nézni. Itt vannak körülöttünk.
Emberek, viszonyok, problémák.


Ha már emberi kapcsolatok... Közel áll hozzád a pszichológia?

- Igen. Először pszichológia szakra akartam jelentkezni az egyetemre, aztán végül
magyar-történelem szakos lettem. De a cselekvések mozgatórugója iránti
érdeklődés, az emberi reakciók megfigyelése, a miértek keresése megmaradt
bennem.

Tavaly jelent meg első könyved Adj esélyt! címmel. Mennyiben különbözik ez a
könyv A nap csókja történetétől? Vannak benne hasonlóságok, hasonló elemek?

- Igen, vannak a két regényben hasonlóságok. Magában a sztoriban nem, de mindkét
történet ugyanazokat a kérdéseket boncolgatja. Önmagunk felvállalása, társadalmi
elvárások kontra szubjektív igények, szeretet, megbocsájtás. És a legfontosabb:
bátorság egy teljes élethez.

Mi adott ötletet A nap csókja témájához? Van esetleg története a címnek, miért ezt
adtad neki?

- Szeretek emberekkel beszélgetni. Nem szoktam zseniális tanácsokat adni, viszont jól
tudok hallgatni. És ha leülsz valakivel beszélgetni, és van időtök, előbb utóbb
szóba kerülnek a párkapcsolatok. Férfiaknál, nőknél egyaránt. Mindenkinek megvan
a maga nyűge, és általában mindenki hajlamos arra, hogy a bajokért kizárólag a
másikat hibáztassa. Van, aki sose tud ebből az ördögi körből kilépni. A regény
főhőse, Léna, azonban egy napon felteszi magának a kérdést: és én mi mindent
csináltam azért, hogy ilyen pocsék legyen az életem? Ő nő, de a kérdés feltevése
nem gender specifikus. Egy férfinak is szüksége lehet a bátor szembenézésre
önmagával. Ezért mondom azt, hogy a Nap csókja egy nő története, de nemcsak
nőknek. És a cím? Egy szimbólum. Öröm, béke, melegség.



Mivel tudsz kikapcsolódni, relaxálni?
- Futás, edzőterem, olvasás, utazás, zene.

Írás közben /alatt szoktál olvasni más könyvet, vagy összezavar az írásban?

- Igen, szoktam. Nem zavar az írásban. Ahogy semmi sem. A telefont is fel szoktam
venni akkor is, ha éppen írok. 

Lehet tudni, mi a kedvenc könyved és miért éppen az? :)

- Mivel rengeteget olvastam, sok kedvenc könyvem van. Nehezen tudnék egyet
kiemelni közülük. De a régi klasszikusok mellett új felfedezés volt számomra Isabelle
Allende, John Irving, J.K. Rowling, Jeffrey Eugenides
és két magyar szerző is,
Molnár Ákos és Salamon Pál. Ők nem a mai, kortárs irodalom alakjai, de valahogy
saját korukban kikerültek az irodalmi fősodorból. Pedig ott lett volna a helyük.
Szerintem.

És végül, neked mikor van időd, lehetőséged olvasni?

- Általában este olvasok. Ha írok, akkor ez direkt jó, kikapcsol. A mások sztoriján el
tudok aludni. Nem, ez csak vicc, de tény, hogy ha úgy fekszem le, hogy épp
csak abbahagytam a saját regényem írását, sokáig nem tudok elaludni, a fejemben
ott kavarognak a szereplők, a történések. Kikelek az ágyból, átírok valamit, stb. És
akkor oda a pihentető alvás.

Nincsenek megjegyzések: