Ez már a kilencedik könyv, amit Szurovecz Kittitől olvasok - és nagy szorgalommal gyűjtök - de az előzőekhez hasonlóan ez a kötet sem okozott csalódást! Annyira jól megírt történet, hogy egy rossz szavam sincs rá, csak dicsérni tudom a munkásságát, de, mint magánember is felnézek rá.
Annabella személyével könnyű volt azonosulni, szerethető karakter, aki elé akadályokat gördít az élet. A könyv jóval többről szól, mint a poliamoria ismertetése. A főszereplőnek el kell fogadnia az újonnan kiderült identitását, emellett meg kell birkóznia az ismerősök elítélő pillantásaival, a Sokszívűek Társaságával. Ha ez még nem volna elég, fel kell dolgoznia, hogy akit eddig az édesapjának hitt az nem is az apja, így felkeresi a vér szerinti apját. Szerencsére nincs egyedül Annabella, mert mellette vannak az új barátai és pszichológusa is, akik támogatják, segítik őt. Nagyon szimpatikus a történetben, hogy az írónő szerethetően írja le a poliamoriát, ami nem egy bűnös állapot, hanem természetes dologként jelenik meg. Szépen kirajzolódik a sokszívűek élete, hogy hogyan élnek poliamorként és ezt hogyan kezeli a környezetük.
Kedvenc idézeteim a könyvből:
" Nagy tévedés, hogy a megcsalás teszi tönkre a kapcsolatokat. A falak a hibásak, melyek a hazugságok miatt emelkednek két ember közé."
" Nem találhatunk meg egy emberben mindent, amire szükségünk van, igaz? Ez csak mese. Basszus, sok habbal."
" A fenébe is, tényleg nem emlékszem semmire. Pedig milyen jó lenne. Hiányzik az életemből az életemből az érintés."
" Túl közel jött. Nagyon közel. Fáj, ha elhagy, aki már túl közel. Ha nincs senki más, nagyon fáj."
"Két férfi van a szívemben, és egy harmadikkal alszom...
- És szerinted mit jelent?
- Szerintem csak annyit, hogy berúgtunk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése