2017. július 18., kedd

Neil Gaiman: Amerikai Istenek

Szörnyű ​vihar közeledik…

Árnyék három évet töltött börtönben, közben mindvégig csak azt a pillanatot várta, amikor végre hazatérhet szeretett feleségéhez, hogy együtt új életet kezdjenek. De mielőtt találkozhatnának, szabadulása előtt néhány nappal a felesége autóbaleset áldozata lesz. Árnyék élete romokban hever, és ekkor a sors egy különös idegennel hozza össze, aki Szerda néven mutatkozik be, és furcsa módon sokkal többet tud róla, mint ő saját magáról.
Szerda munkát ajánl neki, és miközben az események egyre váratlanabb fordulatokat vesznek, Árnyék kénytelen lesz megtanulni, hogy a múlt sohasem hal meg igazából. Mindenkinek, még az ő szeretett Laurájának is voltak titkai, és az álmok, mesék, legendák sokkal valóságosabbak, mint azt korábban gondolta volna. Árnyék számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet nyugodt felszíne alatt különös vihar tombol. Egy háború, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke. Egy háború, amelynek Árnyék hirtelen a kellős közepén találja magát.


Huh. Nem volt egy könnyű nyári olvasmány, az biztos. Ennek ellenére minden szavát ittam, kíváncsian vártam mi lesz még, mivel lep meg az író a következő fejezetben. Az elején még alig értettem egy-két szót a történetből, elég zavaros volt minden. Végül az utolsó 200-100 oldalnál kezdtek összeállni a darabkák. Értelmet nyertek az Istenek és tettek. Megértettem, hogy Árnyék ki is valójában és mi volt a rendeltetése.
Összességében tetszett ez a történet, új megvilágításból láttatta a mitológiai lényeket, Isteneket. A kedvencem ugyan nem lett, de mindenképp érdemes volt elolvasni, érdekes és akár még tanulságos olvasmánynak is mondható. Tanulságos, mert rávilágít arra, hogy nem minden fehér és fekete, nem minden jó/ vagy éppen rossz, ami annak látszik. Ezért mindig meg kell nézni az érem másik oldalát is.

Nincsenek megjegyzések: