Örömmel töltött el, amikor kezeim között tudhattam ezt a
kis csodát! Szinte minden sorával könnyen azonosulni tudtam, ezért is
írom róla a következőt: Ez nem csak egy újabb sablonos érzésekkel teli
verses könyv, hanem egy olyan költemények sora, amely megérinti az
olvasót, szinte megszólalnak a betűk, szavak olvasás közben. A költőnő
mottója: „Írok mert élnem kell. Élek, mert írnom kell.” Úgy gondolom,
hogy ez a két kijelentés olyannyira összhangban van egymással, hogy
Alexandra esetében egyik sem létezhet a másik nélkül. Hiszem, hogy a
költőnő személyében egy olyan modern lírikust kapott a társadalom (főleg
a fiatalság), aki olyan gondolatokat vet papírra, mely valamilyen
formában mindannyiunkat megérint.
Végszóként pedig egyik, szívemnek kedves versével szeretném ajánlani ezt a verscsokrot:
Miért furcsa az, ki mindig hallgat,
s miért megszokott ki köpi a szavakat?
Miért különc az, ki saját világában él,
s miért átlagos ki nyitottan éli életét?
Miért bolond az, kinek vannak álmai,
s miért normális, ki lemondja álmait?
Miért a többség szerinti élet, az élet?
Mi az a furcsa, mi az a hallgatás,
és mi a megszokott, s mi az álmodozás?
Ki az a különc, ki az, aki átlagos,
és ki a normális, s ki az, aki bolond?
Mi az álom, mi az élet,
és miért nem álom az élet?
Érdekel:
• milyen egy kamasz fejével a világ,
• mik járnak a fejében,
• mik nyomasztják a lelkét,
• hogyan éli meg az első szerelmet,
• miként kezeli a csalódásokat,
• mi a fontos számára,
• és milyennek találja az életet?
Ha igen, akkor szeretettel ajánlom Neked ezt a kötetet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése