Végére értem a méltán népszerű ifjúsági sorozatnak. Emiatt az egyik szemem sír, a másik nevet. Akarom mondani a 12 fős csapattal egy szuper élményben, kalandos utazásban lehetett részem, amiért ezer hála az írónőnek. Másrészről pedig szomorú vagyok, hogy véget ért ez a történet, amelyen nem egyszer sírva nevettem, meghatódtam vagy éppen megbotránkoztam.
Lassan érettségizik a banda, majd ki-ki megy a maga útjára. Nehéz lesz megválni a „csapattól”, de jó lesz visszaemlékezni rájuk. Osztálykép, új kapcsolat, ismét para Reni, laza Cortez és idegesítő Kinga, ám, aki mindemellett megmutatja, hogy igenis vannak érzései. Nagy változások vannak készülőben, ám van, ami sohasem változik. Ilyen a b-sek és a-sok kapcsolata, Zsolti és Máday kebelbarátsága, némely fiúk kütyümániája, Virág állatőrülete, Cortez „leg”-sége, a tanárok folyamat kiakadása és a sok sok őrültködés, nevetés.
Vizsgadrukk, év végi hajrá, osztályon belüli korrepetálások, Reni aggodalmai, túlparázások.. Végül újabb zseniális osztálybalhék, Gábor hihetetlen egyedi, fantasztikus búcsúbeszéde, fergeteges kirándulás, érettségi vizsgák, amin sikeresen túljutott mindenki, majd búcsúzás, ami kissé könnyesre sikeredett. Végül ki erre, ki arra, szétszéledt a 12 fős banda.
Hálám üldözze Leiner Laurát,hogy megírta ezt a sorozatot! Egyszerűen zseniális minden egyes kötet! Izgalmas, feledhetetlen időszakot jelentett a Szent Johanna olvasása. Az utolsó kötetet ráadásul buszon olvastam, nem tudom a többi utas mit szólhatott a néha könnyező, néha sírva nevető fejemhez. Mindenesetre hatalmas kaland volt, az összes karakter egyéniség, szívesen lettem volna az osztálytársuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése