Ismét belevetettem magam a Szent Johannába, ahol ugyanaz a fergeteges hangulat fogadott, mint az eddigi hat részben.
"(…) – Kell egy biztos pont? – kérdezte halkan.– Jól jönne – bólintottam.– Itt vagyok. A többit kitaláljuk – mondta ki, nekem pedig a megkönnyebbüléstől szinte könny szökött a szemembe. A szavai hallatán valamiért elöntött a nyugalom, ami igazán jól jött, mert egy pillanat alatt megszüntette a pánikomat. És pont erre volt szükségem. Cortezre. Hogy mellettem legyen."
Alig vártam,hogy újra olvashassam a sorozatot. Ilyenkor mindig kicsit úgy érzem, mintha belebújnék Reni bőrébe. Legalábbis hozzá hasonlítok a leginkább.
Az eddigiek közül talán ez volt a leghangulatosabb rész, sok sok eseménnyel, történéssel, melyek megváltoztatták a szereplők életét. A szalagavató, a versenyek, szerelmek, új kapcsolatok, barátság, testvérharc, örökös tanár-diák küzdelem. Talán az tetszett a legjobban, hogy kitalálták nyomot hagynak maguk után. Ámbátor ezt az osztályt, ilyen színes karakterekkel mégis ki felejtené el? Emlékül pedig különböző nem éppen hétköznapi feladatokat kellett végrehajtaniuk. Alig várom, hogy megtudjam, a megmaradt diákoknak, mit kell véghez vinniük. Jó látni, hogy talán a rockerek kivételével minden diákon valamilyen módon fejlődött a karaktere, átalakuláson ment keresztül. Buli, könyv, filmezés, ami örök. :)) Ja, és I <3 Máday :D Szegény nő, nem is értem,hogy állt meg a lábán sokszor ennyi csíny után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése