A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres
Nagyon szeretem az inspiráló, erőt adó írásokat, történeteket, főleg azokat, melyek a valóságot tárják elénk. Így nem is volt kérdés, hogy az Én vagyok Malala felkerül az olvasásaim közé.
"(…) arra gondoltam, ha az ember szeretne elérni egy célt, akkor akadályok állják majd az útját, de mégis mennie kell tovább"
Más esetben pár nap alatt kiolvasok egy hasonló vastagságú könyvet, ám az Én vagyok Malala egy erősen mély hangvételű történet egy rendkívüli lányról, aki kiállt a lányok tanuláshoz való jogáért, az esélyegyenlőségért, szabad oktatásért. Nem egyszer lúdbőröztem olvasás közben, hiszen Malala története tele van megrázó tartalommal. Egyben brutális és felemelő is a tartalom, egyszerre szorult össze a szívem és néztem fel Malalára.
A könyv teljes, átfogó képet ad Malala gyermekkorától, sőt a szülei megismerkedésétől kezdve a merénylet utáni felépülés kezdeti stádiumáig. Örülök, hogy nem csak a negatív, erőszakos cselekményre irányítja az olvasó figyelmét Malala, hanem bemutatja saját szemszögéből az iszlám világot, vallást, annak pozitív és negatív velejáróit. Megtudhatjuk, hogy micsoda gyönyörű helyen született és élt Szvát-völgyben, egészen addig, míg a tragédia után el kellett költözniük. Becsülendő és lenyűgöző az az elhivatottság, kitartás, amit Malala tanusított a célja iránt, hogy megreformálja hazájában az oktatást és egyenlő esélyekkel tanulhassanak a lányok, mint a fiúk. Ennek érdekében apja oldalán, majd egyedül is szónokolt, beszédet mondott, blogbejegyzéseket írt, tévében szerepelt, hogy felhívja a világ figyelmét erre az égető problémára, ami más országokban természetes, hogy mindenki nemtől és kortól függetlenül tanulhat.
Kijelenthetem, hogy egy igazán erőt adó történetet olvastam, ami ráébresztett arra, hogy, ha veszteségek és nehézségek árán is, de elérhetem a kitűzött álmomat, csak tenni kell érte, merni cselekedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése