Esterházy Péter: Egy nő

Ismerkedésem Esterházy Péterrel, avagy az Egy nő olvasása

Nádas Péter így nyilatkozott a kötetről:

„Esterházy regényével a magyar irodalom egy nagy könyvvel lett gazdagabb, és végre nagykorú.”

Ismertető: 

A cím, kérem tisztelettel, nem zsákbamacska. A mű tényleg egy nőről szól. Vagy sok nőről. Vagy egy férfiról. (Ahogy azt egy férfi elképzeli.) Szóval rólunk van írva. A testről. A test árulkodásairól. Kapcsolataink kusza egyszerűségéről. Az érzékiség hatalmáról, midőn e hatalom csúcsán érezhetjük magunkat. S midőn – a lábainál. (Lába válogatja.)

A nagysikerű Egy kékharisnya följegyzéseiből kiderült, Esterházy szereti néven nevezni a dolgokat. Hát itt sem történik egyéb, mint a dolgok folyamatos néven nevezése. Mindössze a megközelítés tárgya változott… (nővé).

A kötet elbeszélésekből épül fel, melyek magát a nőt mutatják be különböző aspektusaiban és a nőhöz való viszonyulást ábrázolják meglehetősen szókimondó stílusban. 

"Mászkálnak rajta a csókok, a nyakán, a barnára sült íven, orca, orr, szemgödör, csók a tekintetben, halánték, fejtető, megmozdulnak a combok, moccannak csupán, érintenek és elválnak, és bordák és csontok…"

Számomra szokatlan volt a szerző nyelvezete, témája, hogy sajátos módon a nőt boncolgatja. Volt egy-egy érdekes rész az elbeszélésekben, ám valahogy mintha más nyelven íródott volna. Kissé megfoghatatlannak éreztem. 

"Pedig nem, hanem mert megőrülök érte, ha becsukom a szemem, csak őt látom, ha kinyitom a szemem, mindent megteszek, hogy őt láthassam. Ha majd erre rájön, ő is szeretni fog engemet. De ez nem fontos, az a fontos, hogy láthassam."

Kíváncsian várom, hogy milyen lesz a következő Esterházy- könyvélményem. Érdekes, különös kezdés volt ez a könyv, kissé megfoghatatlan, de mindenesetre nehezen megfogható. Remélem a legközelebbi Esterházy-olvasmányhoz jobban tudok kötődni majd. Mert szeretnék. Mégiscsak a kortárs magyar szépirodalom kiemelkedő alakja volt a szerző.