Több ajánlást is olvastam erről a könyvről, így úgy gondoltam ideje lesz elolvasnom nekem is.
Szerencsére nem csalódtam benne, örülök, hogy kivettem a könyvtárból.
Maga a könyv nagyon tetszett, bár elég nyers, szókimondó a stílusa. Ami nem is baj, hiszen egy háború nem a széptevésről szól, hanem a kemény valóságról.
A borítón lévő négy kis szó szerint is igaz a történetre. Éld meg, éld túl... Valóban ahhoz, hogy valaki igazán megértse a történetet át kell élnie az adott háborút vagy egy hasonló helyzetet és valakinek túl is kell élnie, hogy el tudja mesélni. Ez a mesélő, - aki a könyv végén megköszöni a szerkesztőségnek és az írónak, hogy megírták a múltat, aminek ő is az elszenvedője volt - egy kislány, aki mára egyetemen tart előadást arról, amin keresztülment, sokakba erőt önt, hogy igenis túl lehet élni a borzalmakat.
A beszélő cím szerint Misu a főszereplő, az ő harcáról, háborújáról szól a könyv. Ám a narrátor, elbeszélő a kisfiú édesanyja, aki Misu születésének körülményeitől kezdve, sőt, a megfoganás körülményeit is ismertette, elmesélte a családi helyzetét és a háborús körülményeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése