Napját sem tudom, mikor olvastam utoljára mesét, vagy meseszerű könyvet (kiv. George R. R. Martin: A jégsárkány). Ez a könyv viszont sokkal több volt ennél. Nem csak mese, nem csak fantasy, nem csak egy másik világ, hanem egy képzelőerőben gazdag író igényes alkotása.
" - Menekülj! – mondta a legelső hang; egy lányé, vélte Coraline.- Menekülj, amíg még van levegő a tüdődben, vér az ereidben, melegség a szívedben.""Én nem vagyok a másikja semminek se. Én én vagyok.""Mert ugye mindig könnyebb attól félni, amit nem látunk.""- A macskáknak nincs nevük – közölte. – Nektek, embereknek van nevetek. Méghozzá azért, mert fogalmatok sincs, kik vagytok. Mi tudjuk, kik vagyunk, ezért nincs is szükségünk névre."
Egy olyan alkotás, amit minden gyerek, de akár felnőtt is élvezettel olvasgat, hiszen ki ne gondolt volna már bele, mi lenne ha létezne egy párhuzamos világ, ahol minden ugyanaz, mint itt, ám mégsem egészen. Például, amit a való világban nem lehet, azt a képzeltben szabad, sőt természetes. Sokat gondolkozott ezen a főszereplő Coraline is - akinek már csak a neve is csupa egyediség - , ám mégsem gondolta komolyan, hogy egy másik világba költözzön, elhagyva az igazi szüleit, az igazi, rendes életét. Coraline igazi rejtélynek van kitéve a másik világban, ám ő mindegyiknek megfelel, nem vall kudarcot, így saját magát és családját is megmenti a másik világ veszedelmétől.
Coraline-nal szemlélteti az író, hogy az az igazi bátor, aki félelmében sem hátrál meg, hanem szembenéz az akadályokkal és átugorja azokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése