Szentesi Évát szinte az egész ország ismeri. Számomra a WMN - en napvilágot látott cikkei azok, melyek által megkedveltem a "Szentesit". Szimpatikus az őszinte, szókimondó, határozott stílusa, ami azért sejteti, hogy egy érzékeny lélek lakik a kemény külső mögött.
A Hamvaimból című kötet után ez a második könyv, melyet a szerzőtől olvasok. Kíváncsian, s egyben óvatosan vettem a kezembe e kötetet, hiszen témáját tekintve messze nem egy könnyed, kikapcsoló olvasmányról van szó.
"Nem akarom elrejteni a ráncaimat. Nem akarok örökké fiatal maradni. Nem öregszem, hanem élek."
Talán a fenti mondat az, ami a legjobban megfogott Éva szavai közül. Úgy gondolom, hogy leginkább az tud azonosulni e szavakkal, aki átesett egy drasztikusabb betegségen, műtéten. Emellett hangsúlyoznám azoknak is, akiknek többé.kevésbé, de egészségben élnek, hogy a legfontosabb az: ÉLÜNK. Hogy nézünk ki, hány ráncunk van, milyen a külsőnk, ez mind-mind másodlagos, ha életben vagyunk, s nem pedig az életünkért küzdünk.
"Mert nem elég csak a testen gyakorolni a vigyázást, mert a lélek szoros kölcsönhatásban van a testtel, és ha ott belül rossz, kivűlről hiába van a lekiválóbb gyógykenőcsökkel bebugyolálva."
Szentesi Éva részletesen beavat minket, olvasókat a betegsége kialakulásába, annak nehézségeibe, a szembenézés nehézségébe, majd a gyógyulás nehéz, embert próbáló szakaszába. Ám nem csak úgy küzdött, majd műtötték és meggyógyult, hanem csupán 20% túlélési esélye volt, hogy életben marad. Legfőbb támogatást és erőt az édesanyja jelentette, aki végigkísérte a teljes folyamaton. Mellette ott voltak még a barátok, ismerősök, akik bíztatták, "fogták a kezét" ebben a küzdelemben.
Nem elég, hogy szembesült Éva a betegségével, ráadásul már akkor tudta meg, hogy daganatos beteg, amikor már egy ideje jelen volt a rák a szervezetében. Ilyenkor felmerül a gondolat, hogy ki tehet erről, ki az, aki hibázott vagy netán a sors keze van a dologban? Ez már sosem derül ki. A fontos az, hogy sikerült megtalálni a megfelelő orvost, aki el is vállalta a kezelést, a műtétet ebben az előrehaladott állapotban. Sajnos nem volt egy fáklyásmenet, hisz iszonyatos fájdalommal járt az egész hercehurca, ráadásul előfordultak kemény pillanatok. Majd, amikor már azt hitte Éva, fellélegezhet, a rák újra kiújult a szervezetében, s az idegeket támadta. Végül sikerült teljesen eltávolítani a tumort, s tünetmentes élet kezdődhetett végre.
Ám sajnos ez nem azt jelenti, hogy soha nem térhet vissza ez a kór, hanem, hogy akkor épp minden rendben volt, de azóta is folyamatos és alapos figyelmet igényel Szentesi Évától, hogy odafigyeljen a testére, lelkére, s ápolja azt.
A gyógyulástörténet mellett nagy hangsúlyt kap a könyvben a prevenció, hisz a szerzőnek nem titkolt célja felhívni a figyelmet a megelőzés fontosságára. A szűrővizsgálatok életet menthetnek, érdemes megfelelő időközönként elmenni, s megnézetni magunkat. Majd megtudhattuk, Évának mi volt az, ami segített, ami hozzájárulhatott a gyógyulásához.
Legszívesebben kötelező jelleggel minden nőnek, kiskamasztól kezdve a kezébe adnám, hogy ismerkedjen meg ezzel a veszélyes betegséggel és törekedjen a megelőzésre.
Nem tudni, pontosan mitől alakulhat ki a rák, ám az életmód, az öröklött gének, a testi-lelki egészség megléte vagy épp nem léte mindenképpen közrejátszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése