Philip Pullman az Északi fény trilógiával vált egyik kedvenc szerzőmmé. Majd ezt követte a Külvárosi királynő sorozat, a Roger titka, stb.
Ezután már csak A por könyve második kötete, A titkos birodalom vár rám, amit még nem olvastam a szerzőtől.
Érdekesség, hogy a kötet Astrid Lindgren-emlékdíjban részesült, ami már önmagában szép elismerés.
A borítón már első ránézésre megelevenedik Zamiel, a démoni lény, aki úgymond az egyik főgonosz a gróf mellett a történetben.
Ez a meseregény bátran ajánlható kisiskolásoknak, hiszen humoros, kalandos, fantáziadús. Emellett nem különösebben ijesztő, inkább olyan kalandregény, mely felkelti a gyermekeket a kalandok iránt, talán még az olvasás iránt is.
Mondhatni, hogy - akinek ideje engedi - igazi egy délutánra való szórakozás. Csupán 196 oldal az egész regény.
Összességében egy meseszerű történetet kaptam, mely kalandokkal tarkított. Izgalmakban, váratlan fordulatokban nem volt hiány Pullman e történetében sem. A gyerekeket manapság is szokták rémítsztgetni, hogy eljönnek értük, ha nem alszanak el hamar. Mindez megvalósul a könyvben, csak itt nem az alváshiány okozza a problémát, hanem egy ördögi lénnyel köttetett alku.
Végig izgalomban tartott a szerző, s az külön tetszett, hogy több szereplő is megszólalt a kötetben, mint mesélő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése