A fiú, akit Karácsonynak hívnak folytatásaként nagyon kíváncsi voltam erre a történetre is. Karácsony közeledtével kicsit engem is átjárt a remény a könyv olvasása során. Ezt a reményt igyekszem megtartani, ahogy a főszereplő lány is erre törekedett.
"– Egy nap majd jobb életed lesz – kezdte. Ezt az utóbbi időben többször is mondta már. – Tudod, az élet is csak olyan, mint egy kémény. Néha át kell verekedned magad a sötéten, hogy aztán meglásd a fényt."
"– Azért ez fura, nem? – gondolkodott el. – Mármint hogy az ember szeret valakit, és az a valaki is szereti, aztán a valaki egyszer csak eltűnik. De hová lesz a szeretet?"
Ahol A fiú, akit karácsonynak hívnak véget ért, ott kezdődik ez a könyv.
Méltó folytatása A fiú, akit Karácsonynak hívnak történetnek. Megható, aranyos történet szintén a karácsonyról, melyből nem hiányzik az izgalom sem. A szerző bebizonyítja, hogy olykor éppen elég, ha egy ember hisz, nem veszíti el a reményt, ahhoz, hocs létrejöhessen a csoda.
Az eseményeket olvasva hol nevettem, hol pedig együtt izgultam a szereplőkkel, hogy minden jól alakuljon és a felhők mögül előbújjon a reményteli napsugár.
A kedves, szívmelengető történetet pedig Chris Mould illusztrációi teszik még mesésebbé.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a karácsonyi történeteket, legyen az gyermek vagy felnőtt. Kellemes kikapcsolódás, aranyos történet minden korosztálynak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése