Az öröm titkának őrzői részben a Bíborszín kiegészítése. Ez a történet Tashi, az olinka lány, majd nő köré szövődik. A Bíborszínben már hallhattuk a nevét, ám igazán csak ebben a kötetben ismerhetjük meg igazán viszontagságos életét.
"Egyetlen közösség sem lehet boldog, ha boldogtalan gyermek akad benne."
Alice Walker felkeltette az érdeklődésem az írásai iránt, így nem is volt kérdés, hogy elolvasom a könyveit. Egyedül a Kedves Jóisten van még hátra, ami magyarul megjelent.
A történet cseppet sem mondható leányálomnak, vágyott életnek. Ennek ellenére mégis faltam a sorokat, izgulva, hogyan alakul a főszereplő sorsa, győzedelmeskedik-e végül az igazság.
Hátborzongató történet, mely a valóságon alapszik. Egy olyan afrikai törzset, kultúrát mutat be, ahol nemiszerv csonkítást végeznek a nőkön, kislányokon. Majd kiderül,hogy sok más helyen is a világban előfordult ez. Brutális,borzasztó,hogy ez egyáltalán megtörténhet.
Érdemes róla írni, olvasni, felhívni az emberek figyelmét arra, amit meg kell akadályozni, el kell kerülni.
Szívszorító, hogy egy törzsi szokás, hagyomány miatt mennyi mindent kell elszenvednie a kislányoknak, majd a felnőtt nőknek.
A cselekményben több szemszögből is megismerhetjük Tashit. Elsősorban a sajtjából, a férje, Adam szemszögéből, a férje szeretőjének és az ő közös gyermeküknek a szemszögéből és egy analitikus szemszögéből is, aki mint teljesen kívülálló látja és ismeri a történetet.
Köszönet az Európa Könyvkiadónak, hogy megjelenést biztosított ennek a kötetnek!
Alice Walker kiáltványnak szánta a könyvét: „Egyszer s mindenkorra véget kell vetni a nők elnyomásának. Ezt a történetet senki sem fogja szeretni, de remélhetőleg elfelejteni sem tudja majd senki.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése