A szerző már megvett magának a Kis tüzek mindenütt című könyvével, így nem is volt kérdés, hogy elolvassam az Amit sohase mondtam el kötetét is. Témáját tekintve hasonló mindkettő, egy azonos vonalon haladt tovább az írónő, de mégis teljesen más a történet.
Már maga a borító is sokat sejtető, hiszen elgondolkodtató, hogy vajon úszik a lány a borítón vagy lebeg a víz színén süllyedésre készen, mint egy hulla.
"Mitől lesz valami értékes nekünk? Ha elveszítjük és megtaláljuk."
"Feltételes múlt: az elszalasztott lehetőségek igeideje."
A Kis tüzek mindenütt című írása után kíváncsi voltam, mit tartogat még a szerző. Ebben a kötetben sem csalódtam. Tele van mélységgel, ki nem mondott fájdalommal, csalódottsággal, megfelelési kényszerrel, tévedések sorozatával.
Egy gyermek halála, mely először szétszakítja, majd összehozza a tévelygő, zavarodott családot.
A történetben az édesanya legrosszabbat teszi a gyermekével. Általa akarja beteljesíteni az álmát, ami neki nem adatott meg. Ám ez a visszájára sül el, hiszen egyik gyermekre sem erőltetheti rá a szülő az akaratát, hogy helyette élje az életet.
Erősen megjelenik a feminista szál is a történetben az édesanya szálán keresztül. Ő az, aki feladta az álmát, a karrierjét a családjáért, amivel akkor szembesül igazán, amikor a múltból emlékeztetőt kap, hogy mit is veszített, látszólag mennyivel kevesebb az élete. Majd Lydia személyében is megjelenik a feminista vonal, ám az édesanyja által, ezt nem ő választja magának.
Elgondolkodtató, mekkora kárt okozhat egy gyermekben, ha a szülő oly módon akarja érvényesíteni az akaratát, álmát rajta keresztül, hogy az a gyermek már szinte fuldoklik, nem kap levegőt a nyomástól, emellett mégis meg akar felelni, hogy boldoggá tegye a szülőjét.
Nagyon remélem, hogy olvashatunk még az írónőtől, aki szavak, párbeszéd nélkül is érzékelteti a feszültséget a könyveiben.
Ez a történet egy megindító írás egy családról, akik minél jobban érteni akarják egymást, küzdenek ezért, ám nem beszélnek őszintén egymással, elhallgatnak dolgokat, ami nem vezet eredményhez. Sokszor nem minden az, aminek látszik, érdemes a dolgok mögé is nézni. Erre (is) hívja fel az olvasó figyelmét a szerző.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése