Fent bedobod, lent kipotyog
Ezt a kötetet még Szandi barátnőm ajánlotta, dicsérte, mennyire jól van megírva. Fel is keltette a kíváncsiságomat, ám egészen idén a könyvhétig csak várólistás elem volt. Majd ott, a helyszínen megláttam és jött velem haza.
Időnként szívesen lapozok fel verseskötetet, olvasok verseket, felüdülést jelent egy-egy komolyabb olvasmány után. Így történt ez Rutai Gábor köteténél is.
Olyan volt, mintha egy robottal barátkoznék vagy éppen beleláthatnék egy robot fejébe, mégis, mit gondol a dolgokról, világról, érzésekről. Izgalmas volt olvasni a sorokat, sokszor a hasamat fogtam a nevetéstől, annyira betalált egy-egy meghatározás, közlés.
"tinilány testben – nyugdíjas lélek
durva lesz a péntek este
– zárórész a szulejmánban"
A szerző Költőmata karaktere mögé bújva lerántotta a leplet az emberek érzéseiről vagy éppenséggel kifigurázta azokat. Mindenesetre nagy port kavart minden egyes írásával.
Nem mindennapi élmény volt egy olyan verseskönyvet olvasni, ami verseket tartalmaz, de mégsem a megszokott értelemben. Fel lehet fedezni benne a karikatúra, az élcelődés jellemvonásait, melyek egyedivé tették a papírra vetett költeményeket.
"szerintem már nem vagyok szerelmespercenként csak feleannyit gondolok rá"
Érdemes néha kimozdulni a komfortzónánkból - ezt tettem én is - és a kezünkbe venni egy teljesen más stílusú könyvet. A kötet olyannyira feldobta a napjaimat, míg olvastam, hogy eldöntöttem minden évben fogok belőle olvasni, hiszen szüksége van erre a színfoltra, energiaáradatra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése