Avagy a pozitív gondolkodás hatalma
Korábban nem hallottam még Ant Middleton nevét, könyveinek hírét sem. Ám a 21. Század Kiadó oldalán barangolva felkeltette az érdeklődésemet a kötet leírása, majd a róla szóló ajánlások is.
"Ha őszinték vagyunk magunkhoz - ahogy Ed is elkezdett az lenni -, akkor tudjuk, hogy kik vagyunk valójában. Ismerjük az erősségeinket és a gyengeségeinket. Elég magabiztosak vagyunk ahhoz, hogy segítséget kérjünk másoktól, mert tudjuk, hogy nem vagyunk képesek mindent egyedül megcsinálni. Amikor az emberek figyelmen kívül hagyják a bizonytalanságaikat vagy a gyengeségeiket, és úgy tesznek, mintha nem is léteznének, ketrecet építenek maguknak."
A könyv és a benne leírtak mind mind nagy hatást gyakoroltak rám. Úgy gondolom bátorság, hogy Ant ilyen szinten betekintést enged az életébe. Ám mindezt azzal a céllal teszi, hogy tanuljunk az ő és a saját hibnáinkból. Amikor elesünk akkor ne feladjuk, hanem keljünk fel. Hiszen attól még, hogy elsőre vaalmi nem sikerül, kis gyakorlással összejöhet. Ehhez nem kell más csak az, hogy higgyünk magunkban, merjük elhinni, hogy képesek vagyunk elérni az álmainkat, képesek vagyunk szebbé tenni a magunk és mások életét egyaránt.
Soha nem tudhatjuk, mikor történik valami, ami megváltoztathatja az életünket, ezért éljünk bátran, egészséges önbizalommal telve minden nap. Higgyünk magunkban és fordítsunk elég időt önmagunk fejlesztésére, fejlődésére, önismeretre és nem utolsó sorban a szeretteinkre.
A szerző egyik fő üzenete, hogy mindig legyünk nyitottak embertársaink felé, egyenrangúként tekintsünk rájuk és a legjobbat feltételezzük a sötét gondolatok helyett. Amíg egy kis jóság is van az emberek szívében, addig van remény a Földön.
Adjunk időt magunknak, a küzdés, kitartás és a hit legyen a mottónk. Ezek, ha megvannak nagy segítséget nyújtanak nehéz időkben, amikor próbák, kihívások elé állít minket az élet.
Tartsuk szem előtt, hogy a nehézségek mind mind tanítanak minket, nem ellenünk, hanem értünk vannak. Általuk erősebbé, bölcsebbé válhatunk. Ant Middleton részletesen leírja, hogyan fordíthatjuk a kudarcélményeket a javunkra, hogyan nézhetünk mosolyogva a kihívások elé. Ám a lehetőségek nem kopogtatnak csak úgy be hozzánk, nekünk kell elébe mennünk a dolgoknak, keresni az impulzusokat, a megújulást, fejlődést. A féltékenységet a lehető leggyorsabban zárjuk ki az életünkből, hiszen ezzel nem csak másokat, de elsősorban saját magunkat mérgezzük. Ezt a rossz tulajdonságunkat elhagyva esélyünk nyílik felnézni a sikeres emberekre és megpróbáéni tenni, tenni a saját célunkért. Azt ne felejtsük el, hogy bárminek is állunk neki, idő kell, mire beérik a munkánk gyümölcse. Legyünk tehát türelmesek magunkkal, ne akarjuk azonnal megváltani a világot. Erre hívja fel a figyelmet a szerző is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése