J. K. Rowling: A karácsonyi malac

A Harry Potter varázslósorozatot a többséggel ellentétben felnőtt fejjel olvastam el, ám úgy érzem sosem elég idős hozzá az ember, élmény volt ennyi idősen is. 

Majd, ahogy megláttam az írónő karácsonyi meséjét, tudtam, hogy el kell olvasnom. Hallottam már róla, hogy olyan babás, gyermekded, én mégis bátran, merő kíváncsisággal lapoztam fel a kötetet.

Ezt egy percig sem bántam, hiszen már az első oldaltól beszippantott a történet, ami egy kisfiú és az ő kedvenc plüsséről szól. Majd, ahogy azt Rowlingtól megszokhattuk, feltűnik a varázslat, melyben jók, kedves figurák és negatív alakok egyaránt felbukkannak. Ebben a mesekönyvben egyaránt megmutatkozik a szeretet ereje, a reménysugár, ami az utolsó pillanatban is jóra fordíthatja a dolgok állását és a hit, ami mindenek felett áll. 

Szerepet kap még a megbocsátás, a bátorság, hűség is, melyekben osztoznak főszereplőink. 

"(…) amíg a remény él, semmi nem vész el örökre…"

Gyönyörű történet arról, mennyit jelenthet egy kedvenc plüssfigura, játék a gyerekeknek. Szívmelengető és szívszorító egyszerre. Jack, a főszereplő kisfiú hihetetlen kalandokba keveredik, azáltal,hogy meg akarja menteni elveszett plüssmalacát.

Rowling ismét a varázslatok birodalmába kalauzolta rajongóit, olvasót. A gyerekek mellett bátran ajánlom szülőknek is ezt a könyvet, hogy általa jobban megértsék, átérezhessék, mit is jelent egy kisgyermeknek a játéka.

A lenyűgöző, pörgő, tanulságos, szívmelengető történet mellett szót érdemel a különleges, találó illusztráció is, mely tökéletesen kiegészíti a cselekményt. 

Tóth Tamás Boldizsár fordító pedig ennél a könyvnél is kitett magáért és lenyűgöző, amit alkotott a szöveggel.