Ismerjétek meg a SzóKiMondókát!

 Avagy tanulj játékosan

Miller-Ferjentsik Violával készítettem interjút, aki megálmodta a SzóKiMondóka fejlesztő játékot.

Ismerkedjetek meg Ti is a SzóKiMondókával és Violával! :)

Hogyan indult a SzóKiMondóka története?

- Első gyermekem beszédindítására hívtam segítségül a szókártyákat és meglepett, hogy milyen gyorsan kezdi el felismerni azokon a szavakat. Sokszor még nem tudta a szót kimondani, de a hozzá párosított mozgással tudatta, hogy felismeri mi van oda írva. Amikor új szót tanult, abból is csináltam szókártyát, amiket esténként átismételtünk, így folyamatosan bővült a szókincse. Sokat mondókáztunk, azokhoz is készültek kártyák. Később csináltam róla egy videót, azon is kiírtam a szavakat a képernyőre és beletettem dalokat, mondókákat. A szókártyák és az a videó volt a SzóKiMondóka pilot anyaga, amit több anyukának odaadtam kipróbálásra. Egy filmrendezőnő is megkapta lánya számára ezt az anyagot, aki javasolta, hogy csináljuk meg professzionális keretek közt – így indultunk el a megvalósítás felé vezető úton.

Mi adta a kezdő lökést az íráshoz?

- Tulajdonképpen nem voltak írói késztetéseim, ha valamit, akkor rövid kis történeteket, meséket írtam gyermekeimnek magyarul, akik ilyen típusú angol könyveken tanultak meg kint olvasni – kevés szöveg, sok kép és rímek segítették a szavak kimondását, nem bonyolult olvasókönyvek, mint a magyar iskolákban. Szükségszerűségből írtam én a meséket, mert így nem kellett az írónak fizetnünk – sokáig nem, vagy alig volt csak bevétele a cégnek, szinte minden kiadás tagi kölcsönből ment. Szerencsére tudtam, mitől jó egy mesekönyv, mert nagyon sokat olvastam a gyermekeimnek és tudtam, mi az, ami működik náluk. Kreatív írásra is jártam a magyar könyvesboltba New Yorkban, a legtöbb mese itt született, vagy magyarországi nyaralásaink során a kertben egy függőágyban két fa közt lógva. Nagyon szeretem az írás kreatív folyamatát – sokszor nem látom előttem a sztorit, de egy rím, kezdőkép vagy fordulat elindít és amikor már beindulok, nincs megállás. A Barátom, a fa például egy nap alatt született meg, míg otthon kivontam magam a forgalomból. Más mesékhez heteken át vissza-visszatértem, de engem még mindig a határidők mozgatnak, a legtöbb munkám csak határidőre készül el. Talán ez természetes is a három gyermek, egyetem, cég- és házvezetés mellett.

Az Ökomesék sorozat már sokkal inkább belső késztetésből látott napvilágot, a Testrészek mesesorozat utolsó részeibe is igyekeztem belecsempészni a környezetvédelmet. A SzóKiMondóka előtt egy környezetvédelmi alapítványt vezettem (Rügyecskék Ember- és Környezetvédelmi Közhasznú Alapítvány) aminek nem a SzóKiMondóka, hanem New Yorkba költözésem vetett véget, miután Magyarországon megismertem amerikai férjemet. A SzóKiMondóka játékcsomag sorozat a 4 elem: föld, víz, tűz, levegő köré épült fel, így próbáltam azokba is a környezeti nevelést belecsempészni. Mikor elkészült a Testrészek mesesorozat, következőnek már valami nagyon fontos, időszerű témát kellett válasszak a meseíráshoz: a környezetvédelmet. A klímaváltozás miatt nagyon szorít minket egy globális határidő: az üvegház hatású gázok kibocsájtását sürgősen csökkentenünk kell fákkal, meg technológiai eszközökkel is. Egyéni döntéseink számítanak és a döntéshozókon is számon kell kérjük a rájuk háruló felelősséget. Mindenkinek ezen kell ma már dolgoznia mégis úgy viselkedünk, mintha ez kevesek kiváltsága lenne.

A SzóKiMondó Ökomesék eddigi kötetei együttműködésben jelentek meg a témában dolgozó civil szervezetekkel (a Nulla hulladék mesével a Humusz Szövetséget kerestem meg, a Barátom, a fa a Jane Goodall Intézettel és a Tudatos Vásárlók Egyesületével volt közös munka) és a velük folytatott kampányolás ébresztett rá arra, hogy vissza kell mennem teljes erőbedobással a környezetvédelembe. Azóta a sorozatok befejezésén, automatizmusok kiépítésén fáradozom a cégben és elkezdtem a Columbia Egyetemen a Környezetvédelmi Menedzsment mesterképzést. 2023-ban végzek és onnantól főállásban védem az esőerdőket meg a klímát.

Mit lehet Önről tudni, mi az eredeti foglalkozása?

- Szociális munkásnak tanultam, és dolgoztam nevelőotthonosokkal és hajléktalan szállón is. Később a szociálpedagógiát is elvégeztem Kölnben és szabadidőpedagógiából írtam második szakdolgozatomat. Németországból hazatérve a Rügyecskék Alapítványt alapítottam meg, eredetileg más felkérésére, de aztán rám maradt és azt működtettem 7 éven át: szelektív hulladékgyűjtést szerveztem egy lakótelepen, környezeti nevelést az iskolában, Budapesten faültetéseket, erdőtakarítást és szemétszedést, jeles napokon felvonulást, fesztivált, tüntetést, külföldi önkénteseket foglalkoztattunk kezdetleges biogazgaságunkban, visszaváltható karácsonyfaakciót szerveztünk – ez a Móna karácsonya mesében is visszaköszön, - hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Mi volt az elsődleges cél ezzel a könyvsorozattal? Ha jól tudom, mindegyik könyv más-más területet céloz meg.

- Igen, átfogó képet szeretnék adni a családoknak arról, hogyan tudják életük egy-egy területét megváltoztatni és a környezeti szempontoknak megfelelően élni. Így, egyesével, sokkal emészthetőbb a folyamat és könnyebb a váltás is, mint ha azt tapasztalják, hogy minden, amit csinálnak rossz, mert autóval járnak, húst esznek és rengeteg ajándékot vesznek karácsonykor. Mindannyian így élünk, de ha az életünk egy-egy területén elkezdünk változtatni, hamarosan maguktól követik egymást az újabb törekvések: már nem lesz elég, hogy szelektíven gyűjtjük a szemetet, megpróbáljuk csökkenteni a hazavitt hulladék mennyiséget. Nem elégszünk meg azzal, hogy csirkét eszünk, marhát nem, hanem keressük majd a húspótló ételeket, húsmentes finomságokat. A változás nem egyszerre, hanem napról napra következik be, csak el kell kezdeni. Én is ezt láttam az embereken, akik hozzánk hozták a szelektíven gyűjtött műanyag palackjaikat, majd arra járva beszámoltak, hogy már nem is veszik meg a műanyag hulladékot, mert csapvizet isznak vagy szörpöt készítenek otthon. A visszaváltható fenyőfa-akciónk is lecsengett csaknem 6 év alatt, mert lassan leszoktatták az emberek magukat arról, hogy élő fával ünnepeljenek. A változást csak el kell kezdeni, kitartani és a többi magától a helyére hull.

Másik fontos jellemzője az Ökomeséknek, hogy a gyermekeket bátorítja. Őket sarkallja cselekvésre, hogy legyen saját fájuk, ne szemeteljenek, vagy menjenek be az önkormányzatra, ha fákat vágnak ki a területükön. Mennyi felnőtt mérgelődik a fakivágások láttán, de nem veszi magának a bátorságot, hogy a döntéshozókat felelősségre vonja. Pedig változás csak akkor várható, ha másik irányba indulunk el és nem állunk be abba a tömegbe, akikkel mindent meg lehet csinálni.

Várható a közeljövőben újabb könyv, folytatás?

- Igen, az Egyem-e mese kézirata már elkészült, most pályáztam könyvkiadásra az NKA-nál, ha minden igaz, 2022. májusára megjelenik a könyv, ami az egészséges táplálkozásra, a zöldségek, gyümölcsök jelentőségére hívja fel a gyermekek figyelmét. A Vásárlás – újragondolva és a Jönni – menni – lélegezni a sorozat utolsó 2 kötete pedig 2023-as kiadású lesz. Újrapapírra nyomjuk őket, és csak emelt példányszámmal éri meg egy könyv ára, ami így még nagyobb kiadás - egy könyvet fél éven át törlesztünk a nyomdának. Jövőre viszont befejezzük a játékcsomag sorozatot az Ember fejezettel, ami szintén hatalmas munka.

Hogyan született meg a kötetek címe?

- Érdekes kérdés, a Nulla hulladék önmagáért beszélt – Szemétmese volt az eredeti címe, de hamar megváltoztattam, mert Móna, a főhős a hulladékmentes életmódról tanul a könyvben nagyitól és az gondolkodtatja el, hogy miért van minden élelmiszer szemétbe csomagolva. A Barátom, a fa már szinte, hogy nyomdába került Fák nélkül címmel, és hirtelen, gyermekeim kezét fogja a zebrán hasított belém a felismerés, hogy ez így nem lesz jó: csak pozitívan lehet a környezetvédelemről a gyerekeknek mesélni, ki szeretne egy olyan könyvet elolvasni, aminek az a címe, hogy Fák nélkül?

A Vásárlás – újragondolva a hulladékmentes életmódot terjeszti ki az élet többi területeire is – szeretném, ha minden elköltött forint kapcsán felmerülne bennünk a kérdés: Milyen ökológiai következménye van ennek a döntésnek?

A Jönni – menni – lélegezni pedig egy nagyon fontos kérdést, a közlekedést járja majd körbe. Minden óvodás szeret közlekedni, ideje, hogy a közlekedési eszközöket is szemügyre vegyük ökológiai szempontból és annak alapján hozzuk meg a döntést, hogy hova, mivel megyünk, hogy az milyen környezetterheléssel jár.

Mindig is szeretett volna a gyermekek nevelésével, fejlesztésével foglalkozni?

- Nem, ezt nem mondhatnám el magamról. Fiatalokkal inkább, de a gyermekekkel való foglalkozást főként saját gyermekeimnek köszönhetem. Velük szívesen foglalkozom, de sokszor kevés már az, amit nyújtani tudok nekik. Ezért mondom minden szülőnek azt, hogy még kicsi korban foglalkozzon a gyermekével amennyit csak tud, mert később már nem fogja azt akarni a gyermeke és akkor már hiába megy utána a játékokkal, elszalasztotta a lehetőséget, hogy valóban befolyásolja gyermeke fejlődését. Ez az ablak, amíg a gyermek szeretné, hogy a szülő foglalkozzon vele, valamelyest nyújtható a SzóKiMondókával, mert annyira élvezik a gyerekek a foglalkozások során szerzett sikerélményt, hogy újra és újra át akarják élni. Ezért alkottuk meg 24 hónapos programunkat, amelynek során minden hónapban egy új kiadványt küldünk és hozzá minden napra lebontott foglalkozástervet. Erről itt olvashattok: https://szokimondoka.hu/ajanlat/