Tapodi Brigitta írónővel beszélgettem

"A történelem ugyanis mi magunk vagyunk"

A napokban volt szerencsém Tapodi Brigitta, A hajtű írónőjével beszélgetni. Egy szimpatikus, kedves, tehetséges személyt ismerhettem meg, már csak a könyvei váratnak magukra...

Ismerjétek meg Ti is Tapodi Brigittát! :) 

Mit lehet tudni rólad? Mindig is szerettél volna írni? Mi adta a kezdő löketet, hogy pennát ragadj?

- Szoktam mondani, hogy minden az olvasással kezdődött. Mikor kisiskolásként megkaptam az első jutalomkönyvet, a Micimackót. :-) Onnantól kezdve nem volt megállás, folyamatosan olvastam. 14 éves koromban fogalmazódott meg bennem először, hogy szívesen írnék történeteket. Egy barátnőmmel össze is hoztunk egy könnyed, romantikus szösszenetet. Később írtam naplót, verseket, gondolatokat jobbára a saját magam, a barátaim szórakoztatására, no meg az asztalfióknak. Az első nyomtatásban megjelent írásom egy novella volt az Ígéretek Antológiában, majd ezt követte egy másik novella a Könyvbe zárt karácsonyok című kötetben. Mindkettő egy kiírt irodalmi pályázat során került kiválasztásra. Nem sokkal mindezek előtt, a nagymamám eltávozott az örök fényesség útján. Először találkoztam az elmúlással, s igen mélyen érintett, nagyon megviselt. Ráébredtem, hogy valaminek a vége, egyúttal valami újnak a kezdetét jelenti. Ebben a felemás időszakban fogalmazódott meg bennem egy történet, amelyet úgy éreztem, hogy mindenképpen papírra kell vetnem. Aztán mikor a lányom megszületett, addigra össze is állt, megérett bennem egy erdélyi, illetve önismereti útnak a története. Akkor hirtelen sokkal több időm lett, mint korábban volt, és úgy gondoltam, hogy most vagy soha. Így lett a most, és így született meg gyermekemmel együtt a Szárhegy öröksége regény, amely a csodálatos Székelyföldre kalauzolja el az olvasókat.

A könyveid kívül-belül értéket képviselnek. Minőségi írások, igényes szóhasználattal, különleges cselekménnyel.

Első regényed 2013-ban jelent meg, Szárhegy öröksége címmel, majd 2019-ben világot látott A hajtű is.

Honnét nyertél ihletet az íráshoz, a témák iránt? Mindkét műben megjelenik a történelmi szál, mely erősen dominál a cselekményben.

Mennyi kutatómunkát igényelt az adott könyv megírása?

- Érzelmileg kötődöm minden írásomhoz, legyen az regény vagy novella. Nem véletlenül születnek meg. Székelyföld szívem csücske, akárcsak a Balaton. Előbbihez vér szerinti szálak kötnek, utóbbi esetében a gyermekkorom nyarai, amelyet a "nagyvíz" mellett töltöttünk a szüleimmel, a barátaimmal. Ihletforrás bármi lehet, de ezek a helyek, ezen szépreményű témák egyértelműen bennem voltak évek óta. Inspirálhat egy baráti beszélgetés, egy kirándulás, egy teljesen hétköznapi történés. Bármi, ami megmozdítja bennem a szenvedélyt, lelkesít, motivál, elindulásra késztet. Számomra fontos a történelmi szál a regényekben, a novellákban, ezért dominál a történetek cselekményeiben.

A történelem ugyanis mi magunk vagyunk. Kisemberek összefonódó sorsa. Nőként úgy tudom megfogalmazni, hogy magunkban hordozzuk anyáink, nagyanyáink, dédanyáink sorsát, örökségét. Jó, ha ezt felismerjük, el tudjuk mesélni, meg tudjuk élni, segíti a megértést, később a feldolgozást. Nemcsak a történelmi események megértését, hanem saját magunk cselekedeteinek, érzéseinek őszinte megfogalmazását is. Ezek mind-mind összefüggnek egymással.

Minden történetnél más a kutatómunkára fordított idő. Ez attól is függ, hogy novellát vagy pedig regényt írok. Azután attól, hogy mennyi hiteles, írott anyag áll rendelkezésre. Történelmi regények esetében azért pár hónapos kutatás mindenképp szükségeltetik hozzá, amit maga az írás folyamata követ.

Erdélybe nagy vágyam eljutni, Keszthely pedig a jelenlegi lakhelyem, így remélem mielőbb elmélyedhetek az írásaidban!

Van valami kötődésed a fent említett helyszínekhez? Mi alapján választottad ki őket a regényekhez?

- Köszönöm a bizalmat! Igen, erősen kötődöm mindkét helyszínhez. Fentebb már érintőlegesen említettem. Szóval, apukám családja Erdélyből származik. Beszélgettünk már korábban is a családról, a határon túlról, de a fontosabb részletek tulajdonképpen a nagyim halála után derültek ki. Akkor kezdtem el kutatni a családfámat, ami egy igen izgalmas időszak volt az életemben. Természetesen minden évben ellátogatunk a tündérek, a legendák földjére, mert a szívünk rendre visszahúz Székelyföldre. Nagyon szeretjük az ott élő embereket, az erősen kapaszkodó fenyveseket, tájat-embert. Itthon-otthon, jövünk, de már mennénk vissza. Ez a gondolat meg is fogalmazódik a könyvben. Olvasd el! :-)

A hajtű ötlete egy balatoni nyaralás során szökkent szárba. A Balaton is egy szeretett, visszatérő úticélom. Mondhatom, hogy a zalai-somogyi térség szinte belém ivódott az évek során. A Balatont a legtöbben a nyári nyaralással, a kikapcsolódással, a teljes nyugalommal kötik össze. Körbelengi egyfajta harmonikus érzet, kialakult bennünk egy kiegyensúlyozott, szinte idillikus képi világ. Pedig nem mindig volt ez így! A történelem viharai a Balatont sem kerülték el. A második világháború utolsó évében a Balaton térségében zajlott le a balatoni csata, a "Tavaszi ébredés" hadművelet. Szerettem volna a "nagyvíz" körüli történelmi eseményeket is bemutatni, elsősorban emberi sorsokon keresztül, ezért is szövődött bele a világháborús, történelmi szál a regénybe.

A történet egyben megszületett benned vagy írás közben alakult a cselekmény?

- A vezérvonal, a csapásirány elég gyorsan befészkelte magát a szívembe, de a részletek menet közben alakultak. Gyakran előfordult, hogy a szereplők maguk írták a történetet.

Mi adott ihletet, mi inspirált alkotás közben?

- Régi, balatoni képeslapokat,erdélyi fotográfiákat nézegettem. Helytörténeti kiadványokat olvasgattam. Helyi, a térségben élő emberekkel beszélgettem. Ez utóbbi nagyon sokat ad! Ezen felül engem személy szerint a helyszínek is nagyon inspirálnak. Szeretem végigjárni a történet állomásait, helyszíneit. Rendkívüli módon serkenti a képzelőerőt, mikor látom az utcákat, az épületeket, a kerteket, érzem a hely szellemiségét, hallom a természet csendjét, meghajolok a hegyek nagysága előtt. Ilyenkor vadul jegyzetelek, jószerivel szárnyra kapok.

Van olyan szerző, akire felnézel, akinek szereted, esetleg követed a munkásságát?

-  A magyar klasszikusok közül Szabó Magdát említeném, számomra örök. Ahogy József Attila, Pilinszky János, vagy Reményik Sándor is. A kortárs magyar szerzők közül sokakat szeretek, rengeteg tehetséges író, írónő él hazánkban, akik mind a magyar irodalmat színesítik, gazdagítják. Érdemes böngészni a magyar szerzőkért facebook oldalon, ahol minden pénteken bemutatkozik egy hazai szerző. Általuk ismertem meg például B. Czakó Andi, Székely Nagy György regényeit is. S mondhatom, hogy kincsekre bukkantam. A külföldiek közül gyermekként Lucy Maud Montgomery Anne-sorozata volt rám nagy hatással, de manapság is szívesen elolvasom, vagy megnézem filmen a szeleburdi Anne-t. Néhány éve kaptam rá Philippa Gregory, Brigitte Riebe, Andrea Schatz történelmi regényeire. Egytől egyig letehetetlenek.

Van kedvenc olvasmányod? Milyen könyveket olvasol legszívesebben?

- "Mindenolvasó" vagyok. Jöhet bármi, ami szórakoztató, minőségi olvasnivaló, romantikustól a történelmi regényekig bezárólag. Időhiány miatt azonban az utóbbi években kénytelen vagyok szelektálni. Van egy szűk, megbízható baráti köröm, akikkel azonos értékrenddel bírunk, hasonló lelki beállítottságúak vagyunk könyvek tekintetében. Egymásnak szoktunk ajánlani klassz regényeket. Jelenleg Szunyogh Szabolcstól olvasom a Mária Terézia c. regényt, szintén ajánlásra. Teljesen magával ragadott.

A közeljövőben várható írásod? Dolgozol jelenleg valamilyen ötleten?

- Év végén jelenik meg egy novellám a Történelmi regényírók Társaságának idei antológiájában. Ez minden évben nagy megtiszteltetés számomra. S igen, dolgozom egy regényen is, amikor van ihletem, időm. Annyit elárulhatok, hogy ebben a kötetben apukámra emlékezem. Neki szeretném majd ajánlani. Viszont semmiképpen sem szeretném elkapkodni. Amikor egybeforrt a szöveg, és elérkezett a rendelt ideje, akkor úgyis megjelenik nyomtatásban. Egyelőre keressük az egymáshoz vezető utat. Hol ellenállunk, hol kiengesztelődünk...