Korábban nem olvastam még a Helikon Kiadótól, ezt a könyvet is ajánlás után vettem a kezembe. A könyv már súlyából, méretéből adódóan is nehéz olvasmány, ám a tartalom, ami igazán súlyos, hiszen egy hátborzongató történetet mesél el.
"Mexikóban a megoldatlan, földerítetlen bűnügyek aránya jóval kilencven százalék fölött van."
A szerző egy olyan világot mutat be, ahol minden bokor mögött kartellek működnek. Ahol ők megfordulnak, ott félelem és reszketés lesz a mindennapi cselekedet. A történetet egy Lydia nevű karakter szemén keresztül láttatja az írónő. Lydia mondhatni - ahogy az lenni szokott - rosszkor volt rossz helyen, amivel megpecsételődött az ő és egész családja sorsa. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy Sebastian, a férje oknyomozó újságíróként leleplezte egy mexikói kartell vérengző vezérét. Ennek hatására egyik pillanatról a másikra beindultak az események, ártatlan emberek haltak meg, váltak gyilkosság áldozatául mindkét oldalon. A tragédia bekövetkezte után Lydia és az életben maradt fia életüket mentve menekültek több ezer kilóméteren és életveszélyen keresztül a biztos halál torkából. Minden egyes oldalba beleborzongtam, tudva, hogy az adott területen ez megtörténik, megtörténhet a valóságban is.
"Ha van valami jó a terrorban, érti meg most Lydia, az az, hogy azonnali cselekvést parancsol, nem hagy szenvedni. Tudja, hogy hamarosan meg kell küzdenie azzal, ami történt, de e pillanatban az, ami még történhet, segít eltompítani a legrosszabb gyötrelmet."
Ismertető:
Lydia soha nem gondolta, hogy belőle is „migráns” lesz: Acapulco városából való, jómódú, középosztálybeli mexikói nő, akik nyolcéves kisfiával, Lucával együtt mégis a La Bestián, majd a hírhedt Sonora-sivatagban, egy embercsempész vezette csapatban próbálja elérni az ígéret földjét, a határfalon túli Egyesült Államokat. Ha nem sikerül, mert valaki felismeri vagy elárulja őket, és üldözőjük rájuk talál, a biztos halál vár rájuk. Csak a Gondviselésben, avagy a földönfutókat segítő, jólelkű emberekben bízhatnak.
A sors szörnyű fintora, hogy egy megnyerő modorú, irodalom- és operakedvelő, a kislányáért rajongó ember elől kell menekülniük – olyasvalaki elől, aki szereti Lydiát. Hogyan lehetséges ez?
A borítón szereplő kék madár jelképezheti a lélek útját, de eltűnhet a remény szimbólumaként is, ahogy a főszereplők szikrányi reménnyel a szívükben menekülnek, új életet kezdenek. Így ezt igazán találónak éreztem, hogy ebbe a köntösbe bújtatták a történetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése