A Jelenkor Kiadó egy kivételes és különleges kötettel gazdagította a palettáját idén. A bánat, fájdalom, veszteség témájában olvastam már könyveket, ám ilyen stílusban még nem. Max Porter egy teljesen új perspektívából közelíti meg a gyászt, a feldolgozás időszakát. Szokatlan volt, de érdemes elolvasni, megismerni a szerző értelmezését.
Tartalom:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Varjú: félig gyógyító, félig szemfényvesztő csaló, aki nem akart mást, csak segíteni két kisfiúnak, akik elveszítették az édesanyjukat. El is repült Londonba, és megígérte a fiúk apjának: velük marad, amíg szükség lesz rá. A kétségbeesett férfi szép lassan megszokta, hogy a Varjú mindig ott van velük. Amikor esznek, amikor alszanak, amikor az apa Ted Hughesról szóló könyvét írja, és minden pillanatban, amikor fiaival együtt azért küzd, hogy formát adjon az alaktalan fájdalomnak, ami az életükből lett, és minden nap egy kicsit elviselhetőbb legyen az előzőnél.
Max Porter három szólamban – az apa, a fiúk és a Varjú hangján – mesél a gyászról, a fájdalomról, az elfogadásról és a továbblépésről. Hatalmas kritikai visszhangot kiváltó első kötete bravúros nyelvi játékokban gazdag, megrázó és meglepő kisregény.
A szerző egy teljesen új perspektívába helyezte a bánat, fájdalom, gyász fogalmát. Magát a bánatot egy madár, jelen esetben egy varjú testesítette meg. Érdekes volt olvasni, egy egészen új élményt jelentett a gyász feldolgozásának folyamata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése